A 11 hetes kutyám begőzölve tépi a nadrágom és mindent, amit csak elér rajtam (beszélgetés)

Jaj, csak még egy dolog.

"Ha egy felnőtt kienyensúlyozott kutyához odavinném ugye leteremtene, hogy kúszva csúszva kérne bocsánatot."

Ezt sem tudom, honnan szeded.

Soha életemben, egyetlen olyan felnőtt kutyát sem láttam, amelyik nem elnéző kedvességgel, gyengéd paskolgatással fogadta volna egy pici kölyök játékos bohóságait, és a kicsinek kúszni csúszni kellett volna ... A felnőtt kutyák ennél sokkal de sokkal intelligensebbek.

Tényleg volt neked már 9 éve is kutyád? Vele mi van?

Ha úgy érzed, hogy nyilván nem megoldás, akkor azt jól érzed.

Jó szívvel ajánlom neked Csányi Vilmos (Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudomány főszerkesztője. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés) könyveit.

Nem talál ki olyan hülyeséget, mint más kutyatudós, hogy állj négykézláb a kutyatál elé, majd csinálj úgy, mintha beleennél, meg hogy tölts meg kaviccsal egy pet palackot és dobd a kutyád mellé, hogy megijedjen, és tudja, hol a helye a falkában 😳😱 hanem olvasmányos módon megtanítja, hogy lesz felhőtlen a kapcsolatod a kutyáddal.

Nem, nem tudhatja szegény 1 hét alatt, hogy mi mindent vársz el tőle.

Egyébként Csányi azt mondja, hogy a teljes, mindenek feletti kötődés (és ezzel együtt a szófogadás) a kutyában 2 hónap alatt alakul ki. Vasfegyelemmel is meg anélkül is 🤔

Addig csak tanulgat téged, ahogy neked is kellene őt.

A gyereknevelést is rosszul képzeled el sajnos.

Egy 3 éves gyerek nem üvöltozik és csapkod, és nem veri a szomszéd gyereket, ha jól van nevelve, és ez nem azon múlik, hogy addig boldog játékkal telt e a 3 éve, vagy sem.

Ahogy a 11 hetes kutya se lesz 1 hét alatt jólnevelt szuperhős, úgy a 3 éves gyerek életében is ott van az a megelőző 3 év, ami alatt rengeteget kell tanítani, törődni vele, és JÁTSZANI vele.

Huu .. sok sikert! :)

Helyesbítek:

A felnőtt kutyával ezt merné csinálni.

Én ezt teljesen megértem és tök jó lenne ha az élet ebből állna. Csak hogy az anyja és más kutya sem tűri meg az ilyen viselkedést. Akkor nekem miért kéne?

Ha egy felnőtt kienyensúlyozott kutyához odavinném ugye leteremtene, hogy kúszva csúszva kérne bocsánatot.

Én nem akarom fizikailak durván büntetni. Én a miérteket akarom tudni és az h hát kiskutya nem elég. Szabályok a falkán belül mindig is voltak, vannak és lesznek. Ahogy egy családban is meg vannak.

Nincs gyerekem de én úgy tudnám elképzelni, hogy van egy 3 éves gyerekem aki hisz gyerek neki boldognak kell lennie es hagyni hogy üvöltözzőn és csapkodjon a kezével csak mert mondván így tapasztal. Aztán ha jól megveri a szomszéd kislányt és rendszer lesz belőle nem lehet ráfogni h csak mert kicsi.

Én értem amit te akarsz mondani, és minden meglátásért hálás vagyok, de szeretném a helyzetet kezelni. A játék jó nincs vele baj. Csak a hogyannal van a baj. Ahol az egyik fél "sérül", fáj neki az nem játék. És 1 hét alatt szerintem fel kellett volna fognia hogy ha valaki felsipit és otthagyja az nem az igen gyerünk folytasd még. De odalent ezt nem tudom eljátszani ezért vagyok sarokba szorítva.

Am nem sértődtem meg :D Csak remélem át tudtam adni hogy értem, gondolom amit el szeretnék érni.

Nyilván nem megoldás a vasfegyelem. De máshogy lehetetlennek érzem hogy a dolgára öszpontosítson.

Tényleg vasfegyelmet akarsz egy 11 hetes kutyánál, játék helyett, aki még pár hete lett csak elválasztva az anyjától és a testvéreitől?

Nem akartam eddig mondani, mert zömében nagyon sértődősek itt az emberek, de az, hogy "begőzölt", meg "bekattant" ... Nem szabad mondani egy ilyen pici kutyára, csak mert játszani akar.

Neki még jó darabig csupa csupa boldogságos játéknak kell(ene) lenni az életnek, nem vasfegyelemnek. :( Természetesen folyamatos szeretetteljes következetes neveléssel.

Az a baj hogy mivel csak én foglalkozom vele (90%) és csak nekem csinálja ezt, és csak kint az utcán/füves területen, minden séta már gyomorideggel indul, hogy vajon mennyi ideig képes normálisan viselkedni, vagy fordulhatok is haza, mert ebből már nem lesz semmi, max. 15 perces masszív nadrágtépés majd ahogy ő lógva a nadrágomon megyek haza. Semmi értelme az egésznek. Nem hiszem el, hogy neki ez jó, nekem meg aztán végképp nem.

Azt mondják (ami valszeg igaz is), hogy ne fuss a kiskutyával. Hát ő magától képes annyit futni és olyan sebességgel köröket leírni, hogy egy kifejlett kutya olykor megirigyelhetné. Ebből kiindulva a nadrág cibálás elébe úgy tudok menni, hogy elkezdek kocogni kicsit és jön mellettem, aztán séta. Egyedül ez tereli el a figyelmet harapdálásról.

Ritkán csinálom ezt a féle szaladgálást vele, nem akarom az izületeit tönkretenni.

Lehet a vasfegyelem, csak komoly séta az utcákban, figyelem és semmi más. Attól nem fog bekattanni és mindenben csak azt látni, hogy JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK!

Áh, most nézem, már nem található a link

Könyvben is meg lehet venni

vagy

scribd/pont/com-on megtalálható

Hogyan-Neveljunk-Tokeletes-Kutyat

De hogy miért lenne itt sértő , nem értem?

Nem engedi linkelni

Ahogy irják páran, kölyök még és ő ilyen

Majd jön a mindent megrág korszaka is

Szegény kutyomat de elvertem amikor az utolső cipőmet és a doboz bagómat szétrágta és még "neki állt feljebb". Azóta is sajnálom

Bírd ki ezt a korszakot vagy biciklizz és fusson melletted

Cesar Millan és más kutyás irodalom

[link]

Most olvastam csak vissza az régi témáimat, teljesen megfeledkezdtem róluk. Régen nem jártam itt. De szinte ugyan az a probléma most, mint akkor :D:D

Kivéve hogy most tényleg rengeteget viszem le sétálni és nagyon sokat játszom vele és igyekszem mentálisan is eleget stimulálni. Sokkal tudatosabban építettem fel a dolgokat még is ugyan itt vagyok. Akkor ez egy időszak amin át kell magát az embernek küzdenie a kutyával?! Lefektetni tisztán az erő viszonyokat?

Vagy mit csinálok még rosszul?

A kutyaiskola rengeteget segített. És ő valahogy ennyire nem gőzölt be, se kép se hang tép és harap folyamatos morgással.

Elébe megyek és megmondom, hogy tudom én vagyok a nem okos, aki elsőre úgy választott kutyát, hogy pont nem néztem az energia szintjét a kutyának. Most másodjára meg az 5. hetes kiválasztáskor tök úgy tűnt nyugodt, barátságos és kíváncsi (A többiekhez mérten a legnyugottabb). De miután hazavittük, a 2-3. nap után kezdett felengedni és mint akit kicseréltek. Nem tudom mi történt abban a 3 hétben, de nagyon "kihúzta" magát...

Morogsz neki? 😌😀

Látom, már 9 éve is kutyanevelési gondjaid voltak. Az a kutya végül megemberelte magát? 😀

Mikor megpróbáltam éppen csak ráfogni a grabancára ilyenkor olyan szinten kezd el visítani, hogy szerintem még a süket a 10-en is meghallja. Akkor már próbáltam végig vinni, hogy ha már elkezdtem akkor nem hagyom abba csak mert visít. De többször nem próbáltam. A csipkedést és a morgást is próbáltam. A csipkedésre még erőszakosabb és durvább lesz. Amikor nagyon erősen morgok akkor van hogy abbahagyja de azt is kb. csak 20 mp-re aztán kezdődik előről. Aznap már majdnem elment az egész hangom a sok morgástól. (mondván hogy majd megtanulja mit akarok elérni vele, úgy érzem ezzel csak én szívtam)

Szeretném kutyaoviba vinni mindenképp, de még nincs meg a megfelelő oltása hozzá.

Szoktam rendesen pórázon vezetni és akkor minden rendben, de ahol pisi/kaki ügyeit tudná intézni zöld területen ott átváltok (a 3m-es pórázra amit maga után húz és tudom vele gyakorolni a póráz nélküli engedelmeskedést is), hogy tudjon szaglászni és rohangálni, de mind1 milyen pórázon van ilyenkor mert egyre gyakoribb és durvább ahogy kikel magából. Persze ilyenkor megint szívok mert se kakik/se pisi csak a nadrágom és engem támadása a központú. :S

Egy kicsit fegyelmezni kell.

A mamakutya is megrángatja a grabancát, tett Te is.

Volt nekem is kutyám aki ilyen kicsin úgy döntött, hogy ő lesz a falkavezér. Megrángattam kicsit a grabancát és helyre is került a fejében minden.

Minek neki tréning póráz? Még baba.

Menjen láb mellett tanulja meg, hogy ott a helye, ha előre engeded, akkor azt jelenti, ő a vezér és nem te.

C.Milan műsorában volt, hogy amikor rendetlen a kölyök, akkor meg kell csípni az oldalát, és morgó hangot kell adni, állítólag az anyjuk és megcsípi őket és rámordul, ha rendetlenek, egyből igazodnak is a kölykök. :).

Én nem tudom, milyen a tréning 😳 póráz, a "flexi", magától visszacsévélődő sokkal kényelmesebb kutyának is, gazdának is. Ha akarom, rövidre veszem.

Természetesen a harapás nem megengedhető.

Ez valóban aranyosnak hangzik. :)

Csak amikor a nadrágom cibálja és megharap engem, az annyira nem cuki. Főleg hogy mikor lehajolok a játékhoz vagy a pórázhoz, amibe teljesen belegabalyodott (3 méteres tréning póráz amit húz maga után) akkor már a kezemet tépi, a kabátot (karomat) és van hogy az arcomhoz is odakap. Szerintem ez már kissé veszélyes.

Ha csak a pórázt tépné könnyebben benne lennék a buliba, az a testem harapásától sokkal távolabb van.

Tényleg lehet hogy így akar játékra hívni de ahol a másiknak fájdalmat okozunk az nem játék. És itt még a pár perces teljes kizárással se tudom büntetni mert hogy a nyílt terepen vagyok. :S

Láttalak magam előtt a 11 hetes kutyáddal (milyen édes kis csöppség, istenem)

Hasonlóan jártam én is, rég, mikor az enyém is pici volt.

Csak ő nem nadrágra, hanem pórázra ment. A mai napig megvan egy teli szatyor tűfogakkal szétmarcangolt póráz ... :)

Igyekeztem következetes lenni, rengeteg szeretettel dicsérni, finoman dorgálni, ha kellett.

És eljött a "pórázazás" ideje.

Ahogy írtad Te is ... Megszűnt a külvilág, póráz cibálás, tépés, morgás. ..

Esélye sem volt annak, hogy szépokosrendesen sétára neveljem, szoktassam, hiába buzgott bennem az akarat, hogy én majd megmutatom a világnak, micsoda jólnevelt három hónaposom van. 😂

Harcolt önkívületben a pórázzal (és ma már tudom, hogy engem hívott vele játékra), én ideges voltam, kétségbeesett, elkeseredett, annyira akartam volna, hogy "szépen" sétáljunk, és szót fogadjon!

Soha nem feledem, egy ilyen küzdelmünkkor egy néni ült a padon, mellette a lábánál a 16 éves kutyája feküdt.

A néni derűs mosollyal nézett minket, majd halkan rám szólt: "hagyja! kicsi még! játszik!"

Nagyon nagyon elszégyelltem magam.

Ránéztem a kölykömre, mondtam neki, játsszunk hát együtt! - Ő cibálta a póráz hozzá eső végét, én az én részemet. És bevettem, Ő pedig boldog volt.

Ahogy teltek a hetek, egyre kevesebb időt töltött a cibálással, okos, kiegyensúlyozott, szófogadó kutyává vált.

Ám, a mai napig (19-én lesz 7 éves), ha kirándulni megyünk, és nagyon boldog, rám vigyorog egyszercsak menet közben, és csak úgy jelképesen, csak pár másodpercre, jól megcibálja a póráz hozzá eső végét. Én akkor az én részemet, és boldogan megyünk tovább, az örök összetartozás örömével.

🐕

Nem zárom ki a lehetőségét, hogy az elején talán nem megfelelően kezeltem. De attól hogy kiskutya még nem hiszem h jót tesz neki ez a túlpörgött, elborult tudatállapot. A nadrágom már szana-szét tépte (és itt nem a nadrág a fontos), minden másnál elfogadja a "nem szabad" kifejezést, pedig akkor is játéknak hiszi a függönyt, de amikor engem tép akkor teljesen túlpörög az agya és nem is jut el hozzá semmi. Se figyelem elterelés, se "hozd vissza" játék, se a "nem szabad", se az ignorálás. Olyan mintha én lennék az ő rongybabája akit kedve szerint téphet...

Valami megoldást szerenék mert az hogy nem foglalkozom vele nem megoldás, csak még inkább mélyebbre zuhan ebbe az állapotba.

Kicsi, játszik. :)

Lehet, hogy egyszer, mikor hagytad neki, tán észre se vetted, Még nevettél is hozzá esetleg, neki az akkora boldogság volt a kötődésének kialakulása útján, hogy nagyon mélyen bevésődött.

Úgyis elhagyja majd, és nem lehet vasszigorral nevelni. Kellenek a kis kópéságok is, attól is lesz boldog a "gyerekkora" 😊🐕

Otthonról dolgozom és ezért sok időt töltök vele. Éjszaka egyedül alszik a nappaliban kifogástalanul. 3 óránként (ill. mikor látom rajta, hogy kell) kiviszem sétálni és egy biztonságosnak vélt zöld területre futkározni. Napközben tanítgatom kicsit (gyere, ül, fekszik, hozd vissza). Ebből szinte mindent gyönyörűen végrehajt. Otthoni szabály, fürdő/wc, konyha tilos. Én lépek ki és be először minden területre. Én eszem először mindig aztán ő. Úgy hiszem mindent megteszek h tiszteljen és értem én hogy kiskutya és játszik de a párommal aki rendesen jár el dolgozni, vele ezt nem játsza el.

Ha a zöld területre megyünk azonnal begőzöl és nem hallgat semmire csak tépi a nadrágom vagy a cipőm és nem egyszerűen. Amikor tényleg megharap véletlen (nagyon hitelesen) felsikitok és akkor abba hagyja egy időre. Az ignorálás úgy érzem jobban hergeli hogy durvábban csinálja, ha rászolok semmit sem ér. Teljesen hülyét csinálok magamból mikor már 10 perce csak a nadrágomon lóg és tép és semmi sem használ.

Kérlek segítsetek, mert így nem birok lassan már sétálni se vele. Köszönöm :) (*Golden retriver keverék)