A Losing My Religion nem kicsit lázadó dal. Hidegrázás, ha csak meghallom. És azzal együtt kellemes, lágy, mégis erős, tud hatni.
2000-es években is lehet találni, hogyne, de most már nagyon ritkán, elvétve, már nem használnak olyan dallamokat, effekteket, hangzást, ami a szellemvilágból közvetít. Inkább az érzéki, érzéken aluli szférákból (démoni) közvetítenek. Nem vesszük észre, de nagyon veszélyes, tömegmanipulációs fegyver mostanság a zene.
Az ifjúság meg elég hülye hogy bedőljön neki. Engem soha nem tudtak volna elrontani, mert én már akkor is tudtam hogy melyik dal milyen energetikai hatás alatt áll, milyen szférából közvetít. Szerencsém volt, mert 80-as gyermek vagyok... :)) És nagyon büszke vagyok rá, örök hálám... :))
Nekem a Losing my religion volt a vízválasztó. Igazi, lázadó, önmagamat és a világot megismerni vágyó kamaszkorom kezdete. Történelmi pillanat. 15 voltam abban az évben. De igaz, ez már 91-ben volt. De igaz, amit az előző hsz-edben írtál, a nyolcvanas és részben a kilencvenes években sokkal kreatívabb, nyitottabb, minőségibb volt a szellemiség, bár egyébként a 2000-es években is bőven születtek jó zenék és ma is vannak, ha az ember keres, talál.