Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » 46 év feletti terhesség fórum

46 év feletti terhesség (beszélgetős fórum)


2012. júl. 17. 13:59

Sziasztok,mi egy negyven feletti pár vagyunk Borsodból,babát szeretnénk.Érdeklődnénk hogy nem tud-e valaki ajánlani egy jó nőgyógyászt itt a környéken (Ózd,Kazincbarcika,Miskolc).

Aki például el tudna látni minket tanácsokkal hogy mire kell odafigyelnünk,milyen vitaminokat,gyógyszereket kellene szednünk a biztosabb siker érdekében.

Előre is köszönjük

28. melinda032 (válaszként erre: 2. - Diagonalt)
2012. ápr. 3. 12:50
Én is nála szültem, ő volt a fogadott orvosom...:)Csak ajánlani tudom!
2012. febr. 12. 14:27

Én most 25 vagyok,de van már 2 gyerekem.

Szeretnék még egyet,de még 30 éves korom előtt,utána tuti nem szülök már.

26. N.Eszter (válaszként erre: 25. - Bnedora)
2012. febr. 12. 14:20

Nem valószínű, hogy összejött neki, nem forszírozom.

Tényleg más lehetett a sokadikat szülni régen, akkor a nagyobb gyerekek besegítettek.

Neki ki segítene?Gondolom anyukája is öreg már.

25. bnedora (válaszként erre: 22. - N.Eszter)
2012. febr. 12. 14:17
Még tag a fórumindító, akár meg is kérdezheted tőle.
24. bnedora (válaszként erre: 9. - 274c9996b8)
2012. febr. 12. 14:12
Nagyanyáinkat ne említsd, mert ők nem az elsőt szülték már annyi idősen, és az nem mindegy.
23. irgum-burgum (válaszként erre: 9. - 274c9996b8)
2012. febr. 12. 14:09

Az lehet,de akkoriban nem az elsőt vállalták ilyenkor,hanem már a 4.5.babát.

Ne hasonlítsuk a múltat a jelennel,ugyanis akkoriban sok gyerek született,ma csak 1-2 gyereket vállalnak vagy egyet se.

2012. febr. 12. 14:06
Most látom ez egy régi téma.Sose tudjuk meg, sikerült-e.
21. N.Eszter (válaszként erre: 20. - F969d06d2a)
2012. febr. 12. 14:05

Szerintem se!Az még csak hagyján, hogy megszüli, de fel is kell nevelni, taníttatni.

Egy ennyi idős nő, már nem szívesen ugrál fel éjszakánként 100-szor, meg nehezebben is alszik vissza.Kész öngyilkosság erre vállalkozni.

Én semmi pénzért nem csinálnám.

2012. febr. 12. 13:47
Véleményem szerint 46évesen igazán nem kéne szülni
2009. júl. 8. 18:41
Szerintem simán belefér, ha testileg, és lelkileg is bírod. Nekem a legkisebb lett 41 évesen, és nem bántam, hogy így lett.
18. Berenicegm (válaszként erre: 17. - FTünde)
2009. jan. 6. 18:32
Szia ! Tegnap küldtem neked egy privát üzenetet !
2009. jan. 5. 12:23

Szia!Végig olvastam a levélváltásokat a témával kapcsolatban, hiszen, mint érintettet engem is érdekel minden új módszer, amit még esetleg nem próbáltam ki. 41 elmúltam. 18 éves korom óta másra sem vágyom, csak nagy családra, sok gyerekre. Hát ezt már buktam... De csak legalább egy, egyetlen egy gyermekem lehetne!... Még nem adtam fel a reményt. Megpróbálom röviden leírni az én történetem. Első házasságomban sem akart már sikerülni, hiszen 2 éves Clostylbegit szedése után sikerült csak, de biztos nagyot vétettem, mert egy "marha jó" orvost sikerült kifognom... addig ultrahangozgatott és kétnaponként más-más elméleteket gyártott a terhességemről, míg a sokszoros kiborulás után 12 hetesen meghalt a baba. Ekkor már hiába mentem másik kórházba, másik orvoshoz, akinek elmeséltem a történteket és döbbenten hallgatta, de már nem tudott segíteni, csak a műtétet végezte el. Azóta is ebbe a kórházba járok, ahol mindig, mindegyik orvos maximálisan figyel az emberre, pedig pénzt csak ritkán adok.Na mindegy nem is rágódok már ezen, bár nagyon nehezen tudtam túltenni magam ezen a dolgon, hosszú évek teltek el, mire újból úgy éreztem kész vagyok lelkileg is a babára. Közben viszont a házasságom szép lassan megkopott és el is váltunk. Utána volt egy 7 éves kapcsolatom, ahol újra próbálkoztam ( pedig a párom 10 évvel volt fiatalabb) itt sem sikerült, jártunk orvosnál, kaptam gyógyszert, amitől csak depis lettem, főleg mikor újra és újra megjött.Persze így utólag nem is bánom, hogy nem lett gyermek ebből a kapcsolatból. Azt gondolom a jó Isten nem véletlenül nem adott akkor, hiszen ez a kapcsolat az utolsó pár évben maga volt a pokol. Valószínűleg szükségem volt erre a tapasztalásra, hiszen most nem tudnám értékelni a férjemet és Ő sem engem, mivel hasonló utakat járt be mint én. Nagyon szeretjük egymást és Ő az az ember, akinek én vagyok a legfontosabb a világon, amit ugyan soha egyetlen kapcsolatban sem vártam el senkitől, nehéz is volt az elején kezelni ezt az érzést.(nagyon régen ismerjük egymást, de az útjaink csak most forrtak össze. Igazi lelki összeforrottság és szerelem a kapcsolatunk, mint ahogy Te is írtad a tiéteket.Én is csak kívánom mindenkinek,hogy ezt az életében megtapasztalhassa!) Mindenben abszolút partner!

A baba kérdésben is. Párom 32 éves múlt. Voltunk minden féle kivizsgáláson, hiszen orvosom is azt javasolta, ne várjak csak úgy a jó szerencsére, nézzünk meg mindent mindkét oldalon, hiszen engem meg már sűrget az idő.A hormonok rendben vannak, voltam átjárhatóságin is ami szintén rendben. Van egy kisebb myomám, de olyan helyen ami nem akadályozza a fogantatást, mivel vérzékeny is vagyok és a műtéttel még több időt veszítenénk (vagy ki tudja maradna-e lehetőség további esélyekre), nem javasolta sem az orvosom, sem a Kaáli-s doktornő a műtétet. Sőt, a Kaáliban azt is mondták, hogy nem értik, mert ettől rosszabb leletekkel is is vannak, akiknek természetes úton is sikerül. Ezért az inszeminációt javasolták.(ez már 2 éve történt) Nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat és meg voltunk győződve róla, hogy most aztán szabad az út! Kettőn vagyunk túl... Nem sikerült. Sajnos anyagilag sem tudjuk finanszírozni tovább, de én egyre inkább nem hiszek az orvosoknak... Kezdek belefáradni. 2008 nyarán úgy határoztam, nekiállok és csak a természetgyógyászat felé fordulok. (bár pár éve volt már egy kísérletem talpmasszázzsal) **zunk mindketten és gyógyteákat kezdtem el inni. (málnalevél az első szakaszban és palástfű a másodikban) Barátcserje kapszula. (ezt most abbahagytam, szerintem semmi változás nem volt)Közben a környezetemben mindenki terhes lesz. Lehet másokra hat amit én iszom? :))

"Szeretem" azokat a megjegyzéseket, akik azt mondják, "nem szabad görcsösen akarni", meg "siettetni". Nem tudom, lehet, hogy türelmetlenek vagyunk? :) Szóval ezek a megjegyzések, attól függetlenül, hogy próbálom elereszteni a fülem mellett, mégis megbántanak. Tudom, sokan nem tudják hány éves is vagyok valójában és ezért mondják... De ebben a korban sajnos nem lehet nem akarni, hiszen minden hónap, minden hét és minden nap számít... És az interneten is mennyi olyan cikk van, hogy 40 felett bizony már készüljünk a klimaxra... Miért akarnak minket már leírni!? Egy előző hozzászólásban is helyesen írta az egyik hozzászóló (elnézést, hogy most a nevét nem keresem ki)hogy régen még 50 körül is szültek az asszonyok!(az én volt anyósom is 13.-nak látta meg a napvilágot és az anyukája 52 évesen szülte)

Én azt mondom ne adjuk fel! Egyikünk így, másikunk úgy próbálkozik. Valahogy csak sikerül és mi is meghallgatásra találunk odafönt. És amíg tudunk próbálkozzunk!(Néha gondolom te is kicsit elkeseredsz, én is így vagyok ezzel, aztán újra megrázzuk magunkat)Azért írtam, mert osztozom a sorsodban. És köszönöm, hogy felvetetted a témát!

Erős hitet és sikert kívánok neked és mindenkinek aki hasonló cipőben jár!



** A védjegy jogtulajdonosa nem járult hozzá a szó használatához.
16. Berenicegm (válaszként erre: 15. - Bebekriszti)
2009. jan. 4. 12:29

Köszönöm kedves soraidat ! "Állítólag már mindent" kivizsgáltak nálunk, és úgy nézett ki, hogy velem van a baj. Részt vettem egy országosan egyedülálló kísérleti programban ami most zárult le... elég komoly kezelést kaptam ( trombocyta-transzfúziók + immunglobulin transzfúzió). Sajnos mégsem sikerült... Febrárban megyünk Pestre az orvosunkhoz, előtte átnézem mégegyszer a leleteimet ( az ördög nem alszik) és felvetem az esetleg még ( eddig nem) kivizsgálhatóságot. Előtte próbálunk kikapcsolódni és egy kis pihenést tervezünk, mert lelkileg nagyon megterhelő ez az egész eljárás, reménykedés, várakozás...

Arról is le kellene szokni ( csak nagyon nehéz), hogy a " terhesség jeleit "próbálom észrevenni, vagy sajnos azt konstatálni, hogy nem veszem észre. Tudom, hogy ki kellene kapcsolni mindent, és nem foglalkozni vele ( és ilyen esetekben szokott történni, hogy váratlanul várandós lesz valaki) dehát én sajnos egy különleges eset vagyok. Most így utána gondolva, sajnos másfél évet "elvesztegettünk" most nagyon jól jönne ez az idő. Orvosilag csak a KÁLI jöhetne képbe, mert máshogy nem lehet. ( Bár erre is hallottam már csodákat, sőt láttam egy filmet is , ahol orvosilag teljesen kizárt volt a terhesség, részleges petevezetéke volt, ráadásul petefészek rákja is, mégis teherbe esett, aztán hajótörést szenvedett és két hétig nem evett) ez filmen megjelenítve igaz történet volt. Szóval csodákról mindig hall az ember, sőt ilyen helyzetekben szinte ráhangolódik az ilyen és ehhez hasonló hírekre az ember, és ez is tartja az emberben a lelket.

Szóval amíg lehet(ne), addig mindent megteszünk, mert egy " saját" kisbabát magunkhoz szorítani,érezni az illatát, látni fejlődni, felnevelni, ennél nagyobb boldogságot nem tudok elképzelni egy nő számára....

15. bebekriszti (válaszként erre: 14. - Berenicegm)
2009. jan. 3. 23:29
Kedves Berenicegm!Minden egyes szavaddal szívből egyetértek és mintha én u.azt a feladatot kaptam volna mint Te ,valószínű azért találkoztunk itt ezen a fórumon.Néhány jó tanácsot szeretnék Neked adni,persze ha elfogadod és most felejtsd el az életkorodat,mert szerintem igazán nem ez számít.Én 40 éves vagyok ,az uram 51.Van egy 22 hónapos kisfiunk,akit 38 évesen szültem.Igenám,de hogy?Nagyon hosszú lenne életem ezirányú történetét az elejétől elmesélni,a lényeg,hogy nagyon sok régebbi partneremmel szakítottam,mert nem jött össze nálunk a gyermekáldás és meg voltam róla győződve,hogy minden esetben a fiúkkal van a hiba...Aztán elég későn 36 évesen találkoztam a "nagy Ő"-vel,aki akkor 47 éves volt.Már volt egy nagy fia ami arról tanuskodott,hogy biztosan nem "steril".Örültem és szerelmesek voltunk.Mindketten gyereket akartunk.De a hónapok csak teltek,és nem jött a baba.Ekkor azonnal elvittem az uramat egy andrológushoz aki egy spermium vizsgálattal kiderítette,hogy bizony az uram már nem fiatal és a sperma kép sem a legjobb:csak szigorú gyógyszer szedéssel érhetünk el eredményt,de a mi korunkban azt se garantálja..Gondolhatod mit éreztünk,de nem adtuk fel.Szegény uram szedte a "gyorsítót" és rendületlenül járt a kis kabinba...Amikor már jó fél év után az eredménxei tényleg jók voltak azt mondta a doki,hogy ilyen leletek mellett már régen spontán teherbe kellett volna esnem .Ekkor felkerestük a Kaáli intézetet,ahol össz 4 inszeminációt csináltak nekem,de semmi eredmény nem volt.Már ki voltam írva a lombik programra,gyógyszereket és hormon injekciókat kaptam.Ekkor a párom andrológusa elirányított egy endokrinológushoz.Azt se tudtam mi fán terem,még a nevét se tudtam kimondani.Hozzátartozik,hogy én voltam az első akit miden irányban kivizsgáltak még az elején:Petevezeték átjárhatóság,méhfeltöltés,stb.mind-mind negatív eredménnyel.De semmi.Szóval az endokrinológus egyetlen egy vérvételből kiderítette,hogy nem jól működik a hypofízis,ezáltal a prolaktin nevű hormonom az egekbe volt és e miatt nem sikeredett jó minőségű peteérés.A végeredmény az lett,hogy a bromokriptin nevű gyógyszer lenyomta a prolaktinomat és 2 !! hónapon belűl SPONTÁN terhes lettem.Erre 13 évet vártam.Az én hibám az volt,hogy későn kerültem el az endokrinológiára,ill.a nőgyógyászom egy felületes alak volt aki csak részleges hormonvizsgálatot kért.Az endokrinológus mesélte el az egész hormonrendszer és az egész fogantatás összefüggését szakmai szemmel.A lényeg:manapság leginkább hormonális avagy endokrin oka van a meddőségnek.Engem jelenleg inzulinrezisztenciával kezelnek a sikeres gyermekáldásért..Az első leggyakoribb meddőségi ok a policisztás ovárium szindróma,a második a magas prolaktin szint,a harmadik a hipofízis elégtelen mőködése.Ez mind-mind az életkor előre haladtával növekszik ill.előfordulásának esélye is nő.Ha Téged kivizsgált már endokrin szakorvos és mindent rendben talált akkor szervi oka lehet a meddőségnek,vagy a pároddal van baj...Annyira szépen írtál az összetartozásról,hogy szerintem sikerülni fog Nektek! Nagyon kívánom,hogy így legyen! Én ugyan így érzek az urammal,ezért szeretném megajándékozni még egy babával.Még így 100 évesen is!!!!!!!!!!
14. Berenicegm (válaszként erre: 13. - 39ff6fe670)
2009. jan. 3. 20:50

Nagyon kedves Tőled, hogy így"ismeretlenül" is megvéded küzdési létjogosultságomat. Lehet, hogy az előző hölgy nem is "úgy gondolta", csak még Ő is szeretne gyermeket, és Ő anyagilag úgy gondolja, hogy ezt nem tudja állalni. ( biztosan mindent meg akar neki adni ) Ez rendjén is van, bár sok esetben éppen nem a nagy gazdagságba akar belecsöppenni a kis jövevény. Ha kicsit elrugaszkodom, itt hivatkozhanék a lélek erejére és a karmára. Ha kategórikusa kizárnánk , hogy ez létezne, akkor nem foganna meg olyan sok gyermek, akinek már eleve az az elrendeltetése, hogy abortusz áldozatává fog válni. Mi már 7 éve szeretnénk közös gyermeket, nagyon sok bajon és küzdelmen átestünk már, volt több "kisbaba" is, csak sajnos a terhességek megszakadtak. Milliónyi kivizsgálás.... Még az orvosunk biztat, ez megerősít az akaratunkban, mert számos rossz tapasztalatunk van más orvosokról, akik szinte már ha megmondjuk mit akarunk .. már a temetőbe küldenének életkorunk alapján, és érthetetlenül néznek ránk. Nagyon bensőséges kapcsolatban élünk, ilyen házasságot szívből kívánnék mindenkinek.

Megjegyzem,hogy a szerelem eljut egy idő után arra fokra amikor az "Én" és a "Te" megszűnik és a "Mi" alakul ki, melynek szívből jővő kívánsága a "közös gyermek élménye".

13. 39ff6fe670 (válaszként erre: 12. - Bebekriszti)
2009. jan. 2. 19:44

Nézd, jelen esetben egy 46 éves hölgy soraira reagáltam aki nem beszélt itt sem anyagi háttérről, sem más akadályozó tényezőről csak a saját koráról. Pont aztért írtam neki, hogy ha neki ez a legfontosabb és igazán akarja akkor képes rá.

Igazából nem értem miért ilyen támadó a hozzászólásod, nem hinném, hogy bárki számára is bántó amit írtam.


Annak idején 10 gyereket is szültek a nők akik nagy szegénységben éltek, az az igazság, hogy sok embernek ez nem akadály és nem hinném, hogy elítélendő ha érez magában annyi erőt, hogy felnevelje a gyerekeit pedig szegény.


Én értelek -bár azt nem, hogy a szülőföldedről miért vagy ilyen véleménnyel, de ez nem is ide tartozik- és tiszetletben is tartom, hogy ha nem mersz szülni ebbe a bizonytalan világba. De az emberek különbözőek és ezért nem kell rájuk támadni. Én olyan ember vagyok aki többre tartja a belső harmónóniát, a szeretet, az elszántságot mint az anyagi hátteret. Szerintem ha megkérdezel egy árva gyermeket, az is többre tartaná ha csak szeretnék és vigyáznának rá mint ha meglenne minden anyagi java. De bocsásd meg, hogy én ilyen idealista, érzékenyebb típus vagyok, nem hinném, hogy ez baj. :)


A sztárokról pedig annyit, hogy nem a pénzük miatt kiegyensúlyozottak. Ha így lenne, Britney Spearsnek, Pamela Andersonnak, Whitney Houstonnak..stb nem lennének dragproblémái és csak ugy sugározna belőlük a "lelki bölcsesség, meg harmónia" De tévedsz, mert nem a pénz teszi az embert.

Sőt, az statisztika inkább azt mutatja, hogy a sztároknak nagyonis labilis a lelkiviláguk.

Csak azért hoztam fel ilyen a példát, mert nem ismerem a hölgyet akihez szóltam, nincs közös ismerősünk. Egy híres ember, mint például Jakupcsek Gabriella az, aki jó példa lehet erre.

2009. jan. 2. 16:06
Igen kedves elevensors,csak azt felejted el ,hogy a sztárok anyagilag is rendesen el vannak eresztve!Így még jó,hogy elégedettek lelkileg!..Én is 40 vagyok,nagyon szeretnék egy második babát,de Óvónő létemre egy másfél szobás panelben nyomorgunk és nem vagyunk nagyon eleresztve...Hiába van meg a 40 éves "lelki bölcsességem" ha nincs miből és nincs hol felnevelni!Még ezt az egyszem gyerekemet is nehéz! A lelki érettségem egy egész tucat gyereket fel tudna nevelni.De ebben az országban csak megrohadni lehet!..A 46 éves hölgynek üzenem,hogy semmi sincs még veszve!Mindíg minden az akaraterőn múlik! Ha nagyon akarja úgyis sikerül.Ha meg meg van hozzá az anyagi háttér akkor RAJTA !
11. 39ff6fe670 (válaszként erre: 9. - 274c9996b8)
2009. jan. 2. 13:11
Hát igen, annak idején ez normális volt.. nem is értem miért kötik életkorhoz, sokkal inkább számítanak a lelki tényezők. És én az egészséget is annak tulajdonítanám. LEhet valaki 24 éves, ha nincs rendben lelkileg, a terhességgel is lehetnek problémák. Míg ott vannak a sztárok akik egyre gyakrabban vállalnak 40 felett gyermeket. Egytől egyik egészséges babákat hoznak világra, és csak rájuk kell nézni, mennyire elégedettek lelkileg.. ez az ami megvédi a babát: egy 40 feletti nő lelki érettsége.
10. 39ff6fe670 (válaszként erre: 8. - Berenicegm)
2009. jan. 2. 13:07

Ha lelki erő megvan a babához akkor minden rendben lesz! Sőt, egy nő igenis érezze magát nőnek 40 felett is!

A szervezeted a tied, te üzemelteted. Ráadásul fontos tényezők mögötted amik sok huszonéves mögött nicsenek: bölcsesség, elfogadás, türelem, erő... és ha jól értelmezem egy elfogadásokkal teli, szeretetteljes kapcsolat.

Hol lenne jobb helye egy babának?? :)


Semmiképp ne hagy magad elbátortalanítani, az igazságot magadban találod. Ha szeretnéd a babát tegyél meg mindent és ha sikerült akkor csak arra gondolj, hogy mindened megvan, hogy biztonságban legyen.

9. 274c9996b8 (válaszként erre: 1. - Berenicegm)
2009. jan. 2. 12:52

Miert is NE ? !

Ez a Te maganugyed , szived vagya kuzd es harcolj es ne törödj massal !

Vegsösoron nagyanyaink idejeben is beugrott 1-1-kesöi gyerek , meg 50-even tul is ! Nagyon soksor ezek a kesöi gyerekek azok akik nagyon sok örömet okoznak a szuleiknek !

8. Berenicegm (válaszként erre: 7. - 39ff6fe670)
2009. jan. 2. 12:43

Köszönet a pozitív bátorításért és gondolataidért !Az ellenkező véleményűek miatt mindenkinek azt mondjuk, hogy már nem érdekel,így is tudunk élni, és vidáman nézünk rájuk...

Az, hogy meg mi mit döntöttünk el (ami orvosunk szerint még lehet )az ránk tartozik, és egymásért , és a "közös" kis ügyünkért még mindent megteszünk.

7. 39ff6fe670 (válaszként erre: 1. - Berenicegm)
2009. jan. 2. 09:01

Ha még orvosilag van esély, hogy létrejöjjön a terhesség akkor szerintem ne tántorítson el semmi. Mondanak sokmindent de hidd el, semmi nem hat rád úgy mint a saját lelki meggyőződésed. Van aki több mint 30 évvel idősebb nálad és szült egy egészséges gyermeket. Én sokkal többször hallottam, hogy komplikáció nélkül született ilyen késői baba, minthogy lett volna baj. Miért lehet ez? Az orvosok szerint is azok a terhességek amik nagyon nehezen jöttek össze, sokkal simább lefolyásúak. Szerintem az öröm, elszántság és a hit áll a hátterében. Hinned kell magadban, senkinél nem lesz nagyobb bisztonságban a gyermeked, mint nálad. :) Ha megadatik, hogy megfogan a babád, nem lesz semmi baj. Csak ne félj. Egy anya mindenre képes ha szereti a gyermekét. Arra is, hogy gond nélkül kihordja és megszülje, akárhány éves.


Kívánom, hogy mihamarabb valóra váljon az álmod! :)

2009. jan. 1. 22:26
Megértelek, nem Te leszel az egyetlen, engem 37 évesen is őrültnek néznek pedig én harmadikat akarok, de azért van veszélye mindkettőnknél, ezt valljuk be! Tudjuk mi miatt képes egy nő mindenre, ha ez az első, akkor pláne. Aki lombikos, az nem 25 évesen szüli az elsőt. A szülészeten a szobatársam az ötödik lombikon volt túl, de a baba természetes úton fogant és egészséges nagy baba volt. Azt hiszem a harmincas évei közepén járt az anyuka, de maga is alig hitte ami vele történt!
5. Berenicegm (válaszként erre: 4. - Monik30)
2008. dec. 19. 23:28
Jöszi ! A teát elkezdtem,,,, meg februárban elmegyünk a Vörös tengerhez, állítólag a sós tengervíz is ...
4. Monik30 (válaszként erre: 1. - Berenicegm)
2008. dec. 19. 10:51

Mi 20 évvel korábban kezdtük, mindkettőnknek van betegsége, ami nem érinti a fogantatást. Mégis 4 évet vártunk arra, hogy összejöjjön a baba, holott semmilyen problémát nem találtak.

Mire szülök jövőre 31 leszek.

Végül lombikoztunk, de nem sikerült, készültünk a következőre és én jól meghíztam, úgyhogy mindenféle méregtelenítést kipróbáltam, hogy őszre fitten vágjak újra bele.

Salaktanaító tea, talptapasz, arwen torna és chi-gép. Előtte már fél évvel elkezdtem inni egy gyógytea keveréket (pásztortáska, körömvirág-cickafarkfű-palástfű) napi fél l-t melegen, felvettem egy gynevac kúrát, ettem a pempős mézet, próbáltuk a Jónás módszert. Nem akartam hogy azért hibáztassam magam, mert vmit nem próbáltunk ki.

Na most ennyi jutott eszembe. És őszre mire mentünk vissza a Kaáliba, a 3 hónap szünet után a pocakomban volt a baba.


Lehet, hogy ezek közül segített vmi, vagy az hogy nem görcsöltünk annyira, vagy ez mind így együtt ki tudja? Nem is ez a lényeg. Remélem mutattam esetleg vmi újat, ami reményt adhat.

Azt mondták, ha iszom azt a gyógytea keveréket fél év múlva lesz hatása, még az inszemekkor kezdtem, és valóban fél évre rá fogant a baba, hihetetlen de igaz.

2008. dec. 18. 10:56
Ebben semmi furcsát nem találok. Első terhességed lenne, vagy már van gyerkőcöd?
2008. dec. 18. 10:44

Én akár a lányod is lehetnék,sőt,édesanyám csak 45 éves és nagymama.Szerintem 46 évesen már túl késő.

Az orvosok mit mondanak mi a baj?Talán ajánlhatok valakit,akiről csupa-csupa jót hallottam.Dr. Gyurkovics Iván a váci kórház főorvosa.Kicsit fura a bácsi,de egy csomó sikersztorit rebegtek róla az anyukák.

2008. dec. 18. 10:42
46 éves múltam, és gyereket szeretnék ! ( több mint 6 éve küzdünk)Azokhoz a sorstársakhoz szeretnék szólni,akik hasonló cipőben járnak, és évek óta járnak orvostól orvosig a siker érdekében. Létezik , hogy Magyarországon 46 év felett akar még valaki gyereket rajtam kívül ???

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook