3 gyermeked közül 6 hónapos a legkisebb. Kiderül, hogy várandós vagy, 4-5 hetes. Vállalnád? (beszélgetős fórum)

Nem dontok senki helyett; nem en csinaltam.

Sajnos a szexnek van egy ilyen mellekhatasa.

Igen, így van ez..

Szerencsétek is volt/van, de meg is dolgoztatok érte...

Az ilyen munkaadót meg, aki azért valamelyest toleráns tényleg nem érdemes otthagyni, mert később még rosszabb máshova visszailleszkedni...

Ügyes voltál.

Eléggé megrémültem hirtelen, bánom is, hogy anno kiírtam ezt a témát, de már mindegy. Nem olvastam vissza sokat, mert az okoskodó véleményekre egyáltalán nem vagyok kíváncsi, de látom, hogy van, aki felfogta miért írtam ki ezt a "kérdést". Azoknak nagyon köszönöm így utólag is, hogy megértettek.

Nos a téma margójára. Leírom és utánam a vízözön. Végig dolgoztam szülés előtt és szülés után is a mai napon is munkaviszonyom van. Ma már betölötte a legkisebb is az 1 évet. Ő is fiú, így van 4 gyönyörű fiacskám. :) Ők a fantasztikus négyes. :))

Valahogy úgy alakult, hogy szülés előtt 2-3 héttel jöttem el szabira, de erre már nem emlékszem pontosan. A munkáltatómmal nagyon frankón meg tudtunk egyezni még a várandósság 10-12. hetében, úgyhogy tök nyugiban telt utána minden. A szülés után 1-2 hét volt marha nehéz, mert pályázati időszak kellős közepén voltunk és a hiánypótlásokat pikk-pakk csinálni kellett, de a telefon nem itthon csörgött, e-maileztünk és még a szakhatóságok, hivatalok is nagyon korrekten álltak a picibabás felálláshoz, egy szavam nem lehet. A pályázati időszak lezúgott és utána nyugi volt. Hazakértem az összes benti anyagomat, áttettük szépen a laptopomra és ezután ez lett a munkahelyem. Eleinte nem is jártam be, max 1-2 napot és itthonról dolgoztam. Apa vette igénybe a gyermekgondozási juttatásokat, szóval hivatalosan is ő van itthon. A 2 éves nyár végén bölcsődés lett, délig van, szereti, nem volt különösebb probléma vele. Az elmúlt egy év alatt akkor mentem be csak, ha nagyon muszáj volt, illetve ha valamilyen pénzügyi szervezet, hivatal ellenőrzésre jött és ott nekem kellett ott lennem. De pont ehónap elejétől van úgy, hogy mostmár napi szinten délelőtt vagyok. Sok a kliens, sok az ügy, kevesen vagyunk, sok a munka. A héten is lesz egy pénzügyi ellenőrzésem. Nekünk nem volt segítségünk, anyukám sajnos már nem él, anyósom az idős nagymamát ápolja, édesapám 8-17-ig ember egy rugalmatlan munkáltatónál, testvérem meg nem itt dolgozik, a férjem meg egyke. Úgyhogy én úgy gondolom le a kalappal előttünk. A gyerekek jól érzik magukat, nyitottak, mosolygósak. Szülei vagyunk a gyermekeinek és nem látom, hogy bármiben is hiányt szenvedtek volna azzal, hogy én dolgoztam. És úgy gondolom, hogy felelősségteljes döntés volt megmaradni az állásomban, mert az jobban jövedelmező és nem szenvedett emiatt senki. Egyszer sem ültem feszengve az irodába, hogy jajj nekem most itt kell lennem - másrészt meg akkor jöttem el amikor akartam. Szerencsés vagyok abban, hogy a munkaadóm olyan, amilyen, de nekem csak ez az egy segítségem volt. Egyébként munkától függetlenül nem egyszerű 4 gyerek koordinálása, a logisztikai dolgok, a háztartás. De ennek ellenére mindennap el van pakolva, rendbe van téve, el van mosogatva, nem áll halmokban a szennyes ésatöbbi (láttam olyat, ahol ennek az ellenkezője van és ha az utcán találkozol vele meg sem gondolnád, hogy mi is a valóság).

A legnehezebb megoldani azt, hogy mikor társasjátékozzunk a nagyokkal, mert a 2 évessel még nem nagyon lehet gazdálkodj okosant játszani, az 1 éves pedig meg akarja enni a bábukat. :)

Két gyerek mellett végeztem el a műegyetemet. Sokszor az éjjeli busszal mentem haza az egyetemről gyerekkel, vagy éppen hajnalig világított a számítógép a kisszobában, ahol négyen laktunk. Mellesleg a második még súlyos tartós fogyatékos is, autista és magatartászavaros..

Egyébként 3 gyerek után is visszamentem dolgozni, napi 3 órát utaztam, mellesleg felelős mérnöki munkát végeztem, te is ülhetsz abban a kultúrális intézményben, aminek éppen a tetejét méreteztem.. Remélheted, hogy nem néztem el egy tizedesvesszőt, vagy nullát. Máskor meg napokig szó szerint látástól vakulásig a hidegben mérünk, terepen dolgozunk. Nálunk tök természetes, hogy hajnali kettőkor még minden irodában vannak.

Úgyhogy ha jutott is valami, akkor azért, mert megdolgoztam érte sokszorosan.

Viszont azért azt is látom, hogy más azokkal a gyerekekkel a viszonyom, akikkel tovább voltam itthon. És bizony a nagyobb gyerekeimnek is jó, hogy mind fizikailag, mind fejben elérhető vagyok. Mert hiába vagyok fizikailag ott, ha dolgozom, mint a marha, és fejben nem vagyok jelen.

Az meg, hogy valaki mennyire figyel a gyerekére, az meg egyáltalán nem munkafüggő. Aki link, az link akár otthon van, akár meló után megy a játszóra. Sőt, én néha azon is ki vagyok akadva, hogy nagyon rozoga nagyszülőkre van a 2-3 éves gyerek bízva, aki tuti nem érné utol, ha elszaladna.. Mert a szülők dolgoznak. Meg az okos apuka még dicsekszik is a hülyeséget csináló gyerekkel.. Hát érdekes szülők vannak, abban egyetértek.

Nem akartam ítélkezni.

Téged, a leírtak alapján megértelek. Te is azt írtad, hogy nem mentél volna vissza ha nem muszáj.

Na a fórumindítónak nem lenne muszáj.

A gyereknevelés fárasztó, és kell, hogy szót váltson az ember valakivel, nem is ez a baj...de mindezt úgy kell tennie, hogy közben majdnem meghalt a gyereke? Nem túlzok, mikor ezt írom, és ez szerinted normális és rendben van???????

Szerinted nem lehet a gyerek mellett beszélgetni, amikor a fél szeme még esetleg rajta is van a babán????

A gyereknevelés az munka. De ezt is lehet jól és rosszul csinálni. Attól, hogy valaki otthon van a gyerekével 24 órán át, lehet jó anya és kevésbé jó, mindkettőre láttam elég példát. Szóval nem ez tesz valakit igazi anyává!

Nem kell ám, hogy mindenki megértsen mindenkit :) De leírom, csak azért, hogy lásd, nem mindenkinek olyan egyszerű, és előre kiszámítható az élete, így nem kell mindjárt véleményt formálni sem. Amikor megszültem a fiamat, még nem tudtam, hogy egyedül leszek, de így történt. Egy fizetés, apukára nem számíthattam, ezért kénytelen voltam visszamenni dolgozni a kisfiam 11 hónapos korában, nem így terveztem én sem. A bölcsi egy ennyi idős babának nagyon nem tesz jót, egész nap sírt, nem úgy foglalkoztak volna, ahogy elvárja egy anyuka, akkor jött ki a tejallergiája is, és ezen okok miatt kivettem a bölcsiből. Anyukám vigyázott rá, és a babiszitter napi 2 órában. Mivel rugalmas a munkaidőm, ezért hajnalban játam dolgozni, hogy korán haza is érjek hozzá. Már nem tudtam volna visszamenni gyedre, mert akkor el is búcsúzhattam volna a munkahelyemtől. A kisfiam nagyon jól viselte ezt, vidám, kiegyensúlyozott baba volt, a babiszitter pedig egy volt óvónő volt, akit a mai napig emlegetünk és tartjuk vele a kapcsolatot. :) 2 évesen már be tudtam adni bölcsibe, semmi gond nem volt, nagyon aranyos gondozónőket fogtunk ki.

Minden eset más eset! Nem kellene a 4 óra munka miatt levonni ennyi negatív következttést, ráadásul a fórumindító azt írta, hogy ha megszülné a babát, biztos, hogy nem nenne vissza dolgozni egy jó ideig...

Ja és az eltartottságról pedig az a vélemény, hogy úgy szüljünk gyereket, hogy meglegyen a biztosított napunk, ezáltal normális összegű gyedet kapjunk és ne eltartottak legyünk.

Engem soha, senki nem tartott el, pedig most már harmadjára vagyok gyeden.

Igen, az a dolga, hogy napi 24 órában ellássa a gyerekét. De szerinted, mikor valaki gyereket vállal, akkor ezzel nincs tisztába?????

Valóban fárasztó, de akkor ez a feladatunk és nem az, hogy azon járjon az eszünk a pár hónapos baba mellett, hogy mire lenne igényünk.

Én sem annak a híve vagyok, hogy 3 éves korig otthon maradjunk, mert a gyesből képtelenség megélni, de annak sem vagyok, hogy korábban menjünk el dolgozni, csak a saját önzőségünk miatt, mert nekünk mennyire rossz is ez a napi 24 órás feladat.....na a karrierépítést meg inkább már meg sem említem.

Képzeld, az az anyuka, aki állandóan otthon van a gyerekével, annak sokkal nagyobb igénye van arra, hogy három szót váltson valakivel - igen, akár a gyereknevelésről - mint annak, aki eljár, és csak meló utána viszi le a játszótérre a gyereket. Neki 24 órában az a dolga, hogy a gyereket lesse. Baromi fársztó dolog ám!

Aki eljár dolgozni - egyébként ennek a híve vagyok - az azért a gyereknevelésből egy csomó dolgot nem csinál. Az első két gyerekem nekem is korán ment bölcsibe. Igen, ott minden meg van oldva, az etetése, a gyümölcs, a levegőztetése. Aki meg ezt csinálja 24 órában az bizony belefárad.

Most a második kettővel vagyok itthon. Hát, sok szempontból könnyebb volt, amikor eljártam dolgozni. Amint lehet, menni is fogok.

Hogy mi a jobb? Hát ez nagyon függ a képzettségtől, gyerekek számától, a melóhely jellegétől, a keresettől, apuka-nagyszülők lehetőségeitől, és legfőképpen az anya lelki alkatától, a gyerek milyenségétől. Nincs ebbe tuti megoldás,ezt mindenkinek magától kell látni. Viszont azt, ami még mindig itt Mo.-on van, hogy aki bölcsibe viszi, az szaranya, azt meg nagyon utálom, mert köze sincs a valósághoz. Remek jó hangzatos érv azoknak, akik azért mégis jobb szeretnek otthon csücsülni eltartottként, és nem veszik észre, hogy ezzel a mai tempónál elmegy a továbbfejlődés, dolgozás lehetősége. Hiába ült otthon 3-4 évet, és volt a gyerekkel, ha cserébe utána meg 12 órát kell a szalag mellett állnia, hogy meg tudja venni a cipőt a tesiórára. Mert a gyereknek nem csak 2 évesen van szüksége nagyon anyára, hanem 12 évesen is.

De összességében azt tapasztaltam a négy gyerek mellől, hogy jót tesz, ha az anyuka viszonylag korán visszatér az életbe, mert saját maga éli azt meg, hogy ő nem "csak" anya, hanem még értékes munkaerő, csinos, részben önálló nő, és anyagilag is stabilabbnak érzi magát, és nem teszi zoknivá a kizárólagos gyereknevelés - ami igenis fárasztó és kemény dolog.

És mivel ezt éli meg, ezért könnyebben vállal következő gyerekeket..

Aztán 3-4 gyerek mellől már nehezebb ugrálni, meg akkor már kell is egy ember, aki mindig elérhető a gyerekek számára. De aztán, ha már stabil óvodás mindegyik, még utána is jobb nem pelenkával a kézben otthon maradni.

Itt elsősorban nem csak munkáról, hanem értelmes, akár közéleti, vagy bármilyen tevékenységről van szó.

Egyáltalán nem érdekes. Ugyanis ha valaki nem csak az orra hegyéig lát, akkor egy munkahely nem csak a pillanatnyi pénzkereseti lehetőséget jelenti, hanem azt is, hogy két-három-öt év múlva is legyen hova bemenni dolgozni, netán ne kelljen elveszíteni azt a felépített "karriert", amiről eddig szólt az élete.

Vagy jóval többet keresett, mint a bébiszitter ára, vagy nem. Ha nem akkor is inkáb fizette egy évig a bébiszittert, minthogy elveszítse a munkahelyét. Nagyon sokan vannak így a környezetemben is.

Az anyagi ok meg nem mindenkinél azt jelenti, hogy éhezett. Csak esetleg idejében elejét akarja venni egy jól beinduló lecsúszásnak..

Sokkal jobban járnának a kismamák, ha minél korábban a munka lehetőségét keresnék...

Megértem, hogy hirtelen ötlettől vezérelve a fórumon kötöttél ki kérdéseddel, de nem biztos, hogy ez jó ötlet volt. Neked ebben a helyzetben csak az orvosodra és a párodra van szükséged, nem pedig szűklátókörű emberek hozzászólásaira és a terhességed alatt az idegeskedésre.

Természetes, hogy aggódsz magad miatt, mert ott van 3 gyermeked, akiknek szüksége van édesanyára. Ez a kérdés inkább felelős édesanyára vall, mint másra.

Képzeld el, ha én indíottam volna el fórumot, mit kaptam volna. :)) Ha pl. leírtam volna, hogy akkor hagytam el a volt férjemet, mikor a kisbabánk 3 hónapos volt (tudom, hogy megvolt rá az okom, mégis, az én körülményeim, életem ismerete nélkül sokaktól megkapnám, hogy mekkora szemét, önző, meg mittomén mi vagyok, vagy minek kellett már nekem akkor gyerek egyálalán, ha tudom, h így alakul stb.). Vagy ha folytattam volna, hogy 11 hónapos koráig mellette voltam 24 órában, de akkor visszamentem anyagi okok miatt dolgozni, a kisfiamat pedig beadtam bölcsibe. Sajnos beteg lett, nehezen derült ki, hogy tejallergiás, elég sok problémája lett emiatt, és így kivettem a bölcsiből, és anyukám meg bébiszitter vigyázott rá napközben, amíg én dolgoztam. Már nem mehettem vissza GYED-re a munkahelyemről. Azt én tudom, hogy a gyermekem a legnagyobb kincs az életemben, nélküle minden nehezebb lett volna. S én tudom, milyen jó a kapcsolatunk, de nem voltam vele mindig napi 24 órában (pl. elmentem nélküle hosszú 7végére is :) stb...most 4 éves). Most éppen itthon vagyok vele betegállományban, elkapta vmi vírus....Engem nem érdekel más ember véleménye, aki egy rózsaszín, tökéletes világban éli mindennapjait. Téged se érdekeljen, Te tudod, mit miért csinálsz, miért dolgozol a gyermeked mellett...azért meglepő, hogy 4 óra munka miatt ennyi negatív hozzászólást kaptál....

A kórház is tök jó hely!

Nem is értem miért nem élvezik a gyerekek és a felnőttek sem.

Én vállaltam, bár meglepődtünk nagyon, valóban felmerült a "most ezt nem kéne" is, igaz, nekem a legkisebb azért már két éves múlt akkor.. De nagyon imádjuk ezt a kis kakist, nem tudnám ma már nélküle elképzelni..

Anyósom viszont 5 év alatt szülte meg a négy fiút úgy, hogy eredetileg kettőt terveztek... Ma már mind családos helyes fiatalember.

Kell hozzá bevállalós lélek, marha fáradt leszel, de hát valamit valamiért.

Ja, anyósom tanácsa, hogy a spirált nem a szekrényben kell tartani :-)