2 évesek déli altatását hogyan lehet könnyebbé tenni? (beszélgetés)

...régen volt, de a kiadós "kinti" játék, "motorozás", amin nem volt pedál sem, lábbal kellett hajtani, az nagyon megkönnyítette az ebéd utáni elalvást.

Persze egy-két rövid mese soha nem maradhatott el.

Első, legfontosabb trükk: kint a levegőn mozogni, futni, mászni délelőtt, amennyi csak lehet. Gyors ebéd, és nem hinném, hogy gond az elalvás utána.

A másik trükk, elkezdeni neki valami olyan mesét, ami monoton, mondhatni nagyon unalmas. Pl. A kiscica elindult, hogy megkeresse a kockásfülű nyulat. Ment, mendegélt, eljutott az utca sarkára, ott volt egy zebra, azon átment, utána elment a boltig- közben hosszasan sorolni, mi-mindent látott az úton. Ott találkozott egy sünivel. Süni, nem tudod, merre találom a kockásfülű nyulat? A süni gondolkodott-gondolkodott-gondolkodott: azt hiszem, a mezőn láttam bandukolni, épp a kerek erdő felé tartott. Elköszönt a cica a sünitől, és elindult a mező felé. Kiért a házak közül, és elindult a mezei ösvényen. - És akkor itt végig lehet mondani, milyen színű, formájú virágokat, lepkéket, szitakötőket látott út közben, találkozhat még más állatokkal is, akiktől érdeklődik, merre van a nyúl. Vigyázat, csöndesen, lassan, unalmasan adjuk mindezt elő, én egyszer a saját csapdámba estem, mert olyan izgalmasra sikerült, hogy a végére inkább felélénkült a gyerek. De ugyanilyen célravezető az például, hogy a cica elhatározza, hogy tortát süt. Elment a boltba... megvette... elkezdte hozzárakni egyenként... Ez csak két ötlet, de bármi olyasmit szövegethetünk, ami hétköznapi történet, lényeg, hogy sok unalmas felsorolás legyen benne.

Déli alváskor már hogy lenne sötét?

Éjszaka is simán felvettem, itt azért vagyok spártai anya jelenleg, mert nem ringattam.

Az is elég, ha az anyjára vágyik, persze hogy felveszem, ha kómában vagyok is. De a déli alvás ne legyen már nagy gond 2 éves kor után. Ha nem alszik, nem alszik.

Persze,mert valami baja van..fáj a hasa,jön a foga,büfizni kellene..meg akarna fordulni de nem tud. Vagy egyszerűen csak szeretetre vágyik..egyedül érzi magát a sötétben:(

Én mindig úgy altattam,hogy mellette volt a kispárnám. Avval támasztottam meg. Rajta volt az illatom:)

Úúúú akkor nem lehet tényleg mást tenni.

Egyikőtőknek se lehetett könnyű. De tényleg van olyan, hogy akármit csinálsz, bömböl!

Én úgy gondolom, hogy ordított, mert fuldugót írt....persze lehet, hogy tévedek....

Én sem erőltetem,annak értelme nincs nálunk, inkább próbálom meggyőzni, bármiről is legyen szó. Okosak a gyerekek.

Ordított? Sírt?

Az enyém nem ordított, azért is hagytam ott... :D ha nem volt álmos, nem kínoztam egyikünket sem az alvás kényszerítésével.

A lehető legkevesebbet erőltettem őket bármire is.

Valahogy itt nekem az is beugrott, hogy hol van az a kiságy. Mert nem három szobával arrébb, annyi szoba összesen se volt.

Perceken belül aludt, de ha nem, akkor is rám látott, ott voltam a közelében. Akaratlanul is.

Mi a spártai abban, hogy lefektetem aludni és nem ringatom?

Azért fektetem le, mert látom, hogy álmos. Meg is kérdezem, megbeszéljük, hogy most aludjon egy kicsit. Betakargatom, viszem az alvós itókát, kap egy puszit. Aludj jól.

Miért kellene ringatni? Ha az elalvás szükséglet és nem kényszer, akkor azzal csak ébren tartom.

(Ha úgy láttam, nem álmos, akkor nem is fektettem le.)

Na azért én sosem tudtam volna otthagyni csak úgy a gyerekágyban, hogy majd egyszer csak magától elalszik. Tudom jól, hogy nem aludt volna el... Ismerem a gyerekemet nyilván ahogy mindenki, és a saját módja szerint altatja a kicsijét.

Ha hiszti van, azt kezelni kell, ez megint más téma.

Mert álmos volt, és mert nem reklamált. Világéletében abban a kiságyban aludt.

Ha nem aludt el és "szólt", hangosan játszott, akkor kivettem, nem volt kényszer.

Az én kicsim úgy alszik,hogy ő az ágyában én a nagy ágyunkon.

Van,hogy feláll,akkor vissza fektetem,megölelem...régebben énekeltem neki. Most nem akarja..

Van mikor könnyen elalszik,van mikor nehéz..attól függ mennyire fáradt,vagy túl van e pörögve..

Aztán ha elaludt én kijövök...

Másképp nem aludt.

Én pedig azt nem értem,hogy lehet egy gyereket betenni a kiságyba és otthagyni,hogy majd elalszik!

Mindenki másképp csinálja.

Ezt a "kellett"-et erősen megkérdőjelezem. :D

Persze én gyerekként ritka mód utáltam, ha ölelgettek-puszilgattak, bennem fel se merült, hogy órákon át ringassam az álmos babát. Sokfélék vagyunk gyereknek is, anyának is.

Most nem aludt el,kicsit pihent,feküdt aztán mindig felállt..játszottunk,dobáltuk a plüst..

pelust kellett cserélni,lehet ezért nem tudott elaludni fájt a pocija.

Később újra próbálom,mert látom rajta,hogy fáradt és hordozza az alvó állatkáját.

Dehogy kövezlek - irigyellek picit. Néha annyira fáradt voltam, az első gyerek mellett.

De nálam nem úgy alakult, hogy aludhattam volna.

A második babánál már lehetett, más volt a háttér, tudtam pihenni. A fiamnál meg már a két nagyobb és a férjem is segített. De az első gyereknél érzett fáradtságra még bizony ma is emlékszem.

No meg, sosem tudtam jól beosztani az időmet.

hát kövezzenek meg érte,de mikor a gyerekeim kicsik voltak,én is aludtam velük délután,

sok mindent úgysem csináltam olyankor 52m2 volt a lakás,

eleinte elaludtam ülve a fotelban,

aztán gondoltam ,muszáj nekem ülve aludni,