Visszaköltözni ahonnan jöttem... (beszélgetős fórum)
19 évesen jöttem el otthonról, a sors úgy hozta, hogy 34 évesen vége lett a házasságomnak és egy utat láttam abban a pillanatban: haza a szüleimhez. Onnan kicsit megerősödve újra elindultam, és még volt egy egy ilyen hazaút, 7 hónapig voltam otthon. Biztonságban éreztem magam, egy kicsit újra "gyerek" lehettem, akitől megkérdezik, mikor jön haza ...:) Furcsa volt utána megint egyedül élni a gyerekeimmel, de szerintem ebben a korban( én 38 évesen) még mindig lehet mit tanulni tőlük! Szóval...sose bánd! :) Sok sikert a továbbiakhoz!
Ne úgy fogd fel h vissza kulogni,szerintem egyrészt örülj h van hová vissza mened,néha összejönek a dolgok és más hejzet,kilátás nincs.ilyenkor nem tragikusan kell felfogni hanem megprobálni minélelöbb hejre hozzni a dolgokat adj időt magadnak.sok sikert
nem biztos, hogy rosszul fogod magad erezni, lehet, hogy csak a 'muszaj' miatt erzed most igy :)
Ez így van :) ezért írtam, hogy amellett, hogy örül és hálás az ember ennek a lehetőségnek. Mert ezt mindenképp becsülni kell.
Természetesen ez is igaz:)De még mindig jobb ,mint ha nincs hova ,nincs kihez..Csak magad vagy..Magadra számíthatsz..
Szerintem az, hogy ezt ki hogyan éli meg attól függ, hogy milyen volt otthon az élet, mielőtt elköltözött, ha folytonos viták, feszültség volt, akkor érthető, hogy nem annyira örül neki az illető, amellett, hogy annak viszont örül, hogy van hova mennie és hálás, hogy befogadták.
A nővérem 10 év után azért költözött haza, mert hirtelen szétment a férjével, nem volt hova mennie, és hazaköltözött anyumhoz 60 km-re a munkahelyétől. Minden nap bejárt, sírt reggel-este, de én olyan büszke voltam rá, hogy ezt megtette. És tudja, hogy ez volt a helyes döntés. Ez nem visszalépés az életedben, hanem egy életszakasz, amin most éppen átmész.
Optimális esetben a szülői házba az emberek nem "visszakullognak", nem hódító hadjáratról jöttél vissza üres kézzel. Ráadásul, mint írtad, ideiglenes. Járj nyitott szemmel, hátha beléd botlik valami jó lehetőség.
A szülôi otthon altalában egy biztos pont, ahová vissza lehet térni barmikor. Nincs ezzel semmi gond.
En is megtettem. Megpihentunk, erot gyujtottunk, , stb. Aztan az ember folytatja tovabb.
Nekem nem pont ez, hanem hasonló: 18 évesen elmentem egyetemre 250 km-el arrébb, alig vártam, hogy elmehessek, nem gondoltam, azt hittem kész, ennyi nem kell majd visszajönnöm lakni. Az volt a terv, hogy egyetem után összeköltözök barátommal, de aztán mi szétmentünk én valaki mástól várandós lettem, egyedülállóként. Így jöhettem haza,nagyon szerencsés vagyok, hogy jöhettem (és ennek örülök is), de én is jobban örülnék neki, ha nem kéne.
Örülj annak, hogy van hova menned! :)
Járhattál volna úgy, hogy "vissza kellene kullognod", de már nem tudnál hova. Még mindig újra kezdheted az életedet, tanulva a hibákból. Más is volt már így, nem te vagy az egyetlen
Ne fogd fel.ilyen tragikusan! Ez egy uj start.
Volt...sőt a 6 éves fiamat fél évre ott is kellet hagyjam, mert messze találtam munkát, albérlet, válás....neki meg jobb volt stabilitásban a szüleimnél, amig helyre nem állnak a dolgaim. Holnapután költözik hozzám. :)
Ne "visszakullogás"-nak fogd fel!!
Sok szerencsét az újrakezdéshez!
Ne legyen rossz érzésed:)Mindig a számodra legjobb megoldást kell választani,ha most ez az ..Akkor legyen..Örülj,hogy van hová:)
Sziasztok! 21 évesen eljöttem otthonról volt munkám, párkapcsolatom. Aztán teltek az évek és egyik sem úgy alakult, ahogy terveztem.
Most ott tartunk, hogy 10 évvel később vissza kell költöznöm a szülői házba. Már csak egyik szülőm lakik ott. Vissza arra a helyre "ahonnan nagy reményekkel" indultam. Hibáztam sokat, kihagytam dolgokat, de annyira rossz és furcsa megint visszamenni.
Nem végleg, de egy jópár hónap vagy fél évre biztosan. Más is volt úgy, hogy a saját életét "félretett" egy időre? Akár válás vagy más probléma után és visszakullogott? Olyan rossz érzés. :(((
További ajánlott fórumok: