Viselkedési problémás kutyák! (beszélgetés)

Labrador bőrével semmi gond. Régen vittük emiatt állatorvoshoz. Azt gondolta, hogy a bűzmirigye telt fel, kinyomta, de nem volt tele egyik sem. Szóval az sem. Kajára sem allergiás a doki szerint. Már arra gondoltam, hogy lehet unatkozik, vagy a fene tudja.

Mudival kapcsolatban az a nagyon fura nekem, hogy nem tudom miért bírta kb. egy hónapig a teljes szobatisztaságot, és utána miért esett vissza. Nem történt közben semmi olyan. :( Érzékeny lélek amúgy.

Szia. Az, hogy nyalogatja magár a kutya esetleg valamilyen bőrprobléma lehet. A nemi szerv nyalogatása a nőstényeknél tüzeléskor gyakori, kanoknál nincs tapasztalatom, mindíg csajszi kutyáim voltak. Szerintem állatorvossal könnyen kideríthető, és valószínűleg kezelhető is.

A mudi már bajosabb. Nyilván az előélete közrejátszik a viselkedési zavarokban.

Nagy türelem és hozzáértés kell az ilyen kutyusokhoz. Ebben én sajnos konkrét tanácsot nem tudok adni, de talán lesz valaki aki segíteni tud.

Sziasztok!

Új vagyok a fórumon, és szeretnék segítséget kérni. Van egy labradorunk, és egy mudi keverék kiskutyánk. Mindkettővel vannak gondjaink.

Labrador: állandóan nyalogatja magát. Kan kutya, mostanában egész éjjel nyalogatja magát, így fél óránként felébredek, és csak akkor hagyja abba, ha már szinte ordítok neki, hogy fejezze be. Nem tudom kijelenteni, hogy csak egy területet nyalogat, mert néha a nemi szervét, néha a mancsát, néha a hátát, stb. Enyhe epilepsziája van, ami csak egy helyzetben jön elő nála, de arra figyelünk, így már elég régóta nem volt rohama. Miért nyalogathatja magát ennyire? Hallottam másoktól is, akiknek fiú kutyájuk van, hogy nyalogatják magukat, de ez így nem állapot, mert már aludni nem tudok. :(

Mudi keverék: nőstény kutyus, egy éves elmúlt, kiskorában az utcán találták, aztán menhelyre került, ahol a többi kutya nem engedte nagyon enni, így ideiglenes befogadónál folytatta pályafutását, majd nálunk véglegesbe. Nagyon jól kijön a két kutya, minden okés lenne velük, kivéve, hogy a pici (mudi) napközben, mikor nem vagyunk otthon, bepisil, és néha be is kakil. Volt egy hónap, amíg sikerült tökre szobatisztára nevelni valahogy, de utána visszatért. És nem tudok már mit csinálni vele. Lent megdícsérem, mint a hülyék ugrálok neki, fent meg ugye nem tudom megszidni, mert nem vagyunk otthon. Bezzeg hétvégén, mikor otthon vagyunk semmi, kibírja simán a sétáltatásig. Tegnap próbáltam, hogy klikkerrel elkezdem tanítgatni, hátha majd a pisi, kaki is jutalmazható lent vele, de aranyom negyed órán keresztül elvolt, majd utána úgy döntött, hogy ő fél a klikkertől. Hiába kötöttem jó dologhoz, jutifalathoz, simihez, nem, ő negyed óra után hirtelen elkezdett félni tőle. :(

Mit tegyek? Légyszi segítsetek, mert imádom őket, és jó lenne változtatni ezeken a dolgokon.

És nagyon szépen is haladunk,így 2 nap alatt is sokat javult a helyzet.:) Tegnap pl. amikor az utolsó próbát tartottuk,már egy hangja sem volt.:)

Igaz,csak fél órákat hagytuk magára,az kérdéses,ha 4 órára hagyom magára is csendben lesz-e.

Most viszont elkezdte azt,hogy a macskámhoz hozzám se érhetünk,mert nekiront.Féltékeny..gondolom Én.Elszoktuk zavarni,nem szólunk hozzá és csak azért is megszeretgetem az kutya orra előtt a macskát.Elég kiszámíthatatlan a cicával,pedig az megy mindíg hízelegni neki,dörgölőzik a kutyához.Ilyenkor a kutya(mivel ott állok felette) "le van fagyva",csak a szemét forgatja.De ha nem lennék ott,tuti nekimenne a cicának.

Esetleg próbáld meg bekapcsolva hagyni neki a tv-t. Az a baj, hogy ezek (tv, csipogós játék, nyakörv) tényleg csak "tüneti" kezelések. Le kell nyugtatni a kutyust. Amit Acuko írt, az lenne valóban a végleges megoldás. Nekünk is van kutyánk, a párom úgy tutujgatja, mint egy gyereket, szebben beszél a kutyával, mint velem, még udvarol is neki. Én meg csak ellátom őt (séta, etetés, itatás, fésülés, játék) meg amikor nekem van kedvem, akkor megsimogatom. Na ha párom jön haza, a kutya nem bír magával, ugrál visít vagy 5 percig nem tud lenyugodni és ha azt akarja, hogy a párom foglalkozzon vele, akkor kaparja őt. Én elém odaül, felnéz boci szemekkel, aztán vagy bejön neki vagy nem, de nem erőszakoskodik. Ha én jövök haza a kutya nyugodtan a helyén marad, felnéz, csóválja a farkát és megvárja míg én odamegyek hozzá. És valóban én lenyúlok hozzá, megsimogatom, aztán átöltözöm és csak utána veszem ölbe, de akkor sem órákig örömködünk. Párom meg ahogy belép ölbe kapja a kutyát és nyalják-falják egymást.

Egy szó, mint száz, Acuko tanácsát fogadd meg, mert az lehet a célravezető.

Sokkal türelmesebbnek kell lenned. Egy hete van nálad, kutyatársaktól, kerttől, a régi közegétől elszakítva. Abba fogja hagyni, csak idő kell neki.

Az meg, hogy visszamész és megszídod...nem nagyon értem.

Azt a nyakörvet meg felejtsd el.

Ja, és még ráadásul tüzel persze, hogy nem eszik és nyüszög.

Szóval, türelem....

Miért? Hát én mindig tudtam a kutyáimmal szóval és tettel, fegyelmezéssel és neveléssel elérni azt, amit szerettem volna.

Nagyon sok kutyám volt már, sokat pici korától fogva nevelgettem. Sosem volt szükség ilyen elektromos kütyükre, pedig komoly kutyáim voltak, rottweiler, bordeaux-i dog, akita inu, amik köztudottan nem ölebek. Kemény kutyák. De soha nem folyamodtam ehhez a megoldáshoz. Kicsit ez olyan számomra, mint valami pótcselekvés. Természetellenes. Egyébként meg csak akkor hatásos, ha a hatókörön belül van a gazdi, tehát pár méter. Nem tudom.. nekem soha nem kellett, és nem is használnék ilyet.

Én azt olvastam (Jan Fenneltől), hogy az is benne van, hogy nem az ember a falkavezér, hanem a kutya képzeli magát annak, és akkor viszont azért (is) idegeskedik, hogy mi van az ő "kicsinyével, alattvalójával"...

Persze én laikus vagyok, de a könyvet olvasva érdekes és hiteles magyarázatnak tűnt.