Vezetni szeretnék, van jogsim, de nem merek... (beszélgetés)

jó, hogy tudod, begörcsölsz és ez a fejedből jön. már csak a módszert kell megtalálnod, hogy építsd ezt le.

rövidebb bejáratott útvonal az első hónapokban nagyon sokat tud tenni. ha megismersz egy útvonalat és már nem kell gondolkodnod a kereszteződéseknél, hogy is van az elsőbbség, mert oda sem kell nézned és tudod, te leszel az útvonal istennője :)

de első lépésben egyedül vezess, picik és férj nélkül és ne éppen rögtön be Pestre. az egy nagy falat, mert ott mindig sietnek. ;)

ezért írtam, hogy rövid távokra menjen egy jó ideig, ahol begyakorolja a mozdulatokat, kicsit rutinosodik. én azért biztatom, mert minél kevesebb bizonytalan vezetőt szeretnék látni az utakon, akik minden percben attól félnek, hogy nagy galiba lehet az utakon.

egy jó vezető szerintem nem félelemben vezet, hanem folyamatosan nyitva tartja a szemét és előre kalkulál. márta úgyis azt csinálja, amire neki szüksége van, ha vezetésekre megy, menjen, de egyszer attól is el kell rugaszkodni. és minél hamarabb megtörténik ez, annál hamarabb megszerzi a rutint, magabiztosságot, határozottságot, azt, ami jó és kívánatos az utakon.

Most már szervezem én is magamnak!

El kell indulnom!

Igen, most már 3 éves, de korszülött volt a lányom!

Szia! Én is ebben a helyzetben voltam, 8 éves jogsival 0 rutinom volt,sosem vezettem, gyalog jártam mindenhová,mert nem volt gyakorlatom,önbizalmam és féltem. Abban sem voltam biztos,hogy el tudnék indulni. Sokszor kaptam beszólásokat, hogy miért nem vezetek, és mikor már minden ismerősöm kocsival járt,besokalltam. Felhívtam a régi oktatómat,aki egy tünemény csaj,és vezettem vele 6 órát. T táblával,ahogy kell.:-) Akkor azt mondta,akkor hívjam legközelebb,ha sok a pénzem,amúgy meg üljek be a kocsinkba és menjek. Így is tettem,minden nap vezettem,nem nagy távokat, néha csak boltba,vagy oviba,de ez is rengeteget segített. Fokozatosan mentem egyre távolabbi utakra, és már nem félek. Eltelt két év,és azóta balesetmentesen,magabiztosan vezetek,és imádom. Egyedül a kihagyott 8 évet sajnálom,de nagyon. Pesten esetleg tudok oktatót,akihez én jártam, de neked az messze lenne szerintem...

Jól olvastam hogy neked is koraszülött volt a lányod?

1. akkor is áldásom rátok :)

2. bocs, ez nem jött le nekem azelőtt, hogy szemből előznek. tipikus lágymányosi híd jutott eszembe csúcsidőben

1. nincs férjem

2. nem a mögöttünk előzvel van a baj hanem azzal aki szemből jön!!! azt igazán nehéz kivédeni nem de?:P

amúgy meg tök mindegy mennyi a hely, ha hagysz akkor is jön, de úgy hogy már az előtted lévőt is előzi, ámbár hogy a szemből jövőnek az út szélére kell menni azt ugye nem nézik, ha nem hagysz helyet akkor is jönnek, és még te engedd be mert hülye volt, és persze kipurcikolni ugye ő se akar.. szóval nem azon múlik te hogy vezetsz, hanem hogy a másik milyen "bátor" :P

én is jártam már így, megértem a dühöt!

de aztán belegondoltam, hogy az én hibám is! minek hagytam annyi helyet?!? vagy miért nem hagytam többet, hogy ne legyen túl szoros?

bocsáss meg, hogy ezt mondom, de a férjed hibája is. vagy annyi helyet hagyjon a férjed, hogy ne férjenek be elé és index-szel kéredszkedni kelljen másnak vagy mindig hagyjon egy bő kocsinyi helyet!!!!!

mert különben megtévesztően vezet, aki át akarna sorolni, nem tudja eldönteni, hogy férjed hagyná-e vagy sem. hát persze, hogy bepróbálkozik, mert nem tud átkiabálni, hogy most mi van.

én már igenis rányomtam kicsit a gázra, hogy ne álljanak be elém vagy éppen villogtam és beengedtem. szerintem látni kell a környezetet is (ezzel nem azt mondom, hogy párod nem látja) és fürkészni mit akarhat csinálni és határozottan vezetni. ha nem akarom beengedni, kis lehetőséget sem megadni.

Keresztanyám bár balesetmentes, de megtévesztően vezet... egyszer egyirányú főúton mentünk, balról rákanyarodtak volna a főútra. lelassított, 20 m-ről villogott neki, hogy beengedi. csak a másik bizonytalan volt vagy kezdő vagy nem nézett oda, de nem indult még el. mi közben odacsorogtunk és akkor indult volna el a kanyarodó. közben Keresztanyám meggondolta magát a kiengedéssel kapcsolatban és nem fékezett tovább, lényeg, hogy a másiknak rá kellett fékeznie, hogy ne legyen baj. Keresztanyámnak feljebb állt, hogy hát ő van a főúton, mit bénáskodik a másik.

hát nem értettem vele egyet... marha megtévesztő, ha rávillantanak az emberre és 5 másodperc múlva meg már az elsőbbséget akarják. aki elengedi a másikat, ne is vonja vissza később, mert egyszerűen megtévesztő...

a másik agyrémem, ültem egyszer egy haver mellett kiskocsiban. őt széttépte az ideg, hogy mindenki megelőzi. hogy mekkora bunkó bmv-sek meg audisok vannak. szó szerint kisebbségi komplexusa volt. de hát persze, hogy megelőzik, ha sebességet betartva 50-nel megy ott, ahol mindenki min. 55-tel és ő meg nem halad az árral.

aki dinamikusan vezet, a hullámban nem betart, hanem halad, annak szerintem kevés baja lehet a vezetéssel még Pesten is.

persze barmok mindenhol vannak, nem is kevés, de ezért van a két szemünk, hogy vigyázzunk egymásra.

nekem 2007-es a jogsim, azóta alig vezettem, idén is kb 1szer, én is félek..nem magamtól, hanem a sok idiótától az utakon, mert mennek mint az állat és nem érdekli őket hogy éppen úgy előznek hogy be se férnek, és ha a páromnak nincs olyan reflexe..szinte mindig van ilyen amikor haza utazunk a szüleimhez..

szóval megértem a félelmed:)

Elhatároztuk már hogy kisebb utakra elmegyünk vezetni, csak a meló miatt elég nehéz összehozni, de nem is sürgős vezetnem:)

ezt így tudom lefordítani: nem vagy nyuszi típus, de nyuszi lettél?

merthogy a kifogás, az megy, a vezetés meg nem? :)

nem erő kell ide, hanem elhatározás ;) aztán lustaság, hogy autóval menj, mert már úgy gondolod, egészen jól megy. aztán jön a rutin.

annyian túlestek már ezen legalább, mint az érettségin. az is megvan, nem? és mennyi autós van az utakon! mind pontosan így kezdte, ki bátrabban, ki nyuszibban

Köszönöm a segítségeket, mindnyájatoknak igaza van és közben keresgélem, több 10 ezerbe kerülne...

hmm, erőt kel vennem és elindulni...ez lesz a megoldás

szedd össze a bátorságodat! nem nagyobb dolog ebbe belejönni, mint egy új munkahelyre beilleszkedni az emberek közé, megtanulni ott is a rutint, mit hogyan csinálj!

a baj akkor kezdődik, amikor túlmisztifikálják a dolgot, mert egy gyalogos ember fejével szinte elérhetetlen dologgá teszik saját maguk számára. ha nem mersz vezetni, csak a saját belső (gondolati) korlátaid miatt van.

ha egy-két hónapig csak egy rövid útvonalon haladsz, de azt heti 3-4x megteszed, nagyon könnyen megszerzed azt a minimális önbizalmat és rutint. én suliba jártam vele egy fél évig, ami gyalog sietve 20 perc lett volna. imádtam azt a wartburgot!

én a fejest a vízbe híve vagyok. ha te nem, akkor az oktató sem fog rajtad segíteni, de biztosítod legalább a megélhetését a szerencsésnek

talán a legjobb, ha az elején egy bejáratott, rövidebb (0,5-1 km) útvonalon mész. pl. a távolabbi kisboltba autóval

az megadja neked a rutint ingyé

igen, ugyanarról beszélünk! a félelmet felejtsd el, mert nem vagy egy veszélyes elem az utakon, ha az elején mindent megfontoltan csinálsz és nem hirtelen reakciókból (pl. jajj, most jobbra fordulok)

nem fogsz balesetet okozni azzal, ha kimész az utcára autóval. ahogy te sem akarsz másba belemenni, mások sem akarnak veled összeakadni!

minimális önbizalom kell ahhoz, hogy ne ideggel ülj be a volán mögé, hanem mindennapi dolog legyen.

mert ez a normális! igyekezz dinamikusan vezetni és logikusan, megérthetően mások számára is, vedd fel a ritmust és mindig figyeld a kettő-három-néggyel előtted lévő kocsit is, hogy előre tudd, ha fékezik a sor

márta, egy barátnőm jár tanvezetésekre miután megszerezte a jogsiját. nem tud vezetni, mert a rutint nem lehet ezzel megszerezni...

én meg kocsiba ültem rögtön, fél év után heti pár vezetéssel nem volt már sosem gondom.

pénzt spórolsz meg és több tapasztalatot nyersz, ha beülsz a kocsiba és mész.

max. annyi segítség kell neked, hogy lámpa, indítás hogy működik, de azt egy férj vagy a szomszéd is meg tudja mutatni.....