Van olyan barátság, ami mindent kibír? (beszélgetés)
Apám, bátyám, ahogy a két fiam is még az általános iskolában szerzett igazi barátot.
Apukám sülve-főve együtt volt a barátjával. Meló után dolgozott a lakatosműhelyében, és annyira szerette a két fiú után született lányát, hogy néha ellopta, és elvitte sétálni. Megmutatta anyunak is, aki szintén játszott a kicsivel. Majd azt mondta apu, hogy nekünk is kell egy ilyen; ezért van 10 év korkülönbség a bátyám és köztem. Apu barátját (nagy dohányosok voltak mindketten) negyvenvalahány évesen elvitte a szívinfarktus. Apu a sírja mellett megfogadta, hogy soha többet nem gyújt rá; és így is lett. Vagyis az igaz barát még a halálával is segített.
A bátyám kitartott, mindenben segítette a barátját annak kőkemény alkoholizmusa ellenére, aki pedig amíg meg bírta tenni viszonozta; aztán kb. 7 éve elvitte a mája. (Ő volt apu barátjának elsőszülött fia.)
A fiamék barátságai ennek a rohanó világnak köszönhetően nagyon meglazultak. Választani kellett a napi szintű törődéssel kapcsolatban: vagy a család, vagy a barátok. Nyilván mindegyikük a családot választja. De azért ha valamelyikük bajba kerül, vagy segítségre van szüksége, továbbra is számíthatnak egymásra.
Tehát nem kell másik országba költözni ahhoz, hogy manapság nehéz legyen igaz barátot találni, vagy sűrűn kapcsolatot tartani vele.
Az igazi barátság „csinálós”, ami azt jelenti, hogy tenni kell egymásért kölcsönösen, viszonzás elvárása nélkül.
A tesóimmal is jól el vagyok.
Úgy lettünk nevelve, hogy támogassuk egymást, ha az szükséges. Az elmúlt kb 40 évben működött.
Attól, hogy rossz példákat, nem jelenti azt, hogy csak olyan létezik.
Szerintem, egy idő után úgyis kiderül, hogy ki a barátod.
Különben az, hogy két ember ugyanazon a szülőcsatornán mászott ki, nem jelenti azt, hogy automatikusan kedvelik is egymást. A barátait megválogathatja az ember, a rokonait nem.
Nálunk nincs külföld, de én pl. háromszor többet keresek a barátnőmnél.
Mi akkor?
Semmit nem számít, ha igaz alapokon nyugodott a barátság. Akiket a távolság és az anyagi helyzet szétszakít, azok sohasem voltak igazi barátok, legfeljebb haverok. Ha igazán szereted a barátodat, akkor nem akarsz neki felvágni és fordítva sem. Az fizeti a köröket, akinek éppen jobban megy - nálunk legalábbis így megy, ment.
Ami esetleg szétszakíthat egy kapcsolatot az az árulás, de aki ilyenre képes, az nem igaz barát.
Lehet, hogy van, nekem nem jött össze.
Akikröl azt hittem, örök barátság lesz, valahogy eltüntek, egy kicsit próbálkoztam, aztán hagytam, hadd menjenek.
Pár régi haver megmaradt, velük néha találkozunk, beszélgetünk, én nem érzem öket barátnak, csak havernak.
Amúgy nem tudom, lehet én rontottam el valamit, de nem tudom, mit....
Nekem amúgy családosként, teljes állásban dolgozó anyaként is hiányzik ez. Szívesen szorítanám be az idömbe, ha lenne, akivel érdemes.
Újat viszont nehéz szerezni egy bizonyos kor felett, én sem bízkm már meg úgy az új ismetetségekben, és gondolom, más sem.
Van barátság.
Nekem van több barátom és barátnőm is.
Nem 1-2 hónapos barátságok.
A legjobb barátnőm 45 éve a barátnőm. Együtt jártunk általános iskolába harmadiktól. Azóta tart a barátságunk.
Először csak osztálytársak voltunk és suli után együtt játszottunk, majd együtt sportoltunk, együtt szórakoztunk, együtt tanultunk, együtt dolgoztunk...
Mindig ott vagyunk egymásnak, akkor is ha szórakozás van, akkor is ha rossz dolgok történnek.
Én férjhez mentem, ő nem. A fiaink között 7 év a korkülönbség az enyém javára.
Együtt ünneplünk, együtt izgulunk betegségek esetén, együtt sírunk, ha valami olyan történik (szülők, rokonok halála).
Nem számít, ha egyikünk nem áll túl jól anyagilag, így is segítjük egymást.
És még sorolhatnám.
A többi barátnőmmel és barátommal is hasonló a kapcsolatom.
A barátság nem az anyagi helyzetről szól...
Amit Vigyefene írt, rám is igaz, valahogy vonzódnak hozzám az emberek...
Erről van szó!
Mindenki hajt, nincs idő társasági életre.
Nincs.
Az én állítólagos legjobb barátnőm, aki 20 éve az, átvert, becsapott. Főleg mikor tudta hogy rossz állapotban vagyok. Majd mikor óvatosan megkérdeztem hogy miért kellett neki állt feljebb. Utána egy évig nem beszéltünk. Azt várta h én kérjek bocsánatot. Mindig is egy hálátlan szarházi volt ahogy akkor este is mikor át vert.
Majd egyszer csak előkerült hogy neki tetszik a felsőm vegyek már neki egyet.
haha mondom oké....
hogy b@szódj meg!
kb ennyit a barátsáról.
de biztos vannak kivételek
Egész más az élet.
Ma még a faluból is menekülnek.
Felgyorsult minden, épp ezért max azoknak van ideje akik nem dolgoznak.