Van köztetek olyan aki fiatalon vesztette el a szerelmét? (beszélgetős fórum)
köszönöm,nem tudtam hogy ilyen is van.
Valójában mindig is zárkozott személyiség voltam,aki szeretett elmenekülni a problémák elől,hogy ne érezzek fájdalmat,de most ez egy olyan helyzet,amiből nincs hova menekülni és muszáj szembe néznem vele.
Én azt olvastam,hogy egy év után van baj,ha v.ki még mindig nem tudja elengedni az elhunytat. Nem tudom melyik igaz,de még az egy év is nagyon messze van,ráadásul ahelyett hogy az idő segitene,egyre nehezebbnek érzem.
Desire, keresd meg a Napfogyatkozás Egyesületet, ott találhatsz egyéni vagy csoportos pszichoterápiás segítséget, célzottan erre a témára szakosodtak.
Az ilyen miért orvos azt nem tudom....
Ez nagyon pozitív, hogy tudsz/akarsz/mersz beszélni a történtekről. A legrosszabb az lenne, ha elzárkóznál. Beszéld ki magad, a pszichológust én is ajánlom, bár rögtön nem szabad csodát várni, emlékezzetek közösen a barátokkal, szülőkkel Rá; sokkal könnyebb, ha nem vagy egyedül, nem kell egyedül lenned a fájdalmaddal. Azt mondják, egy gyászidőszak max 2 évig terjedhet. Ha utána nem tud az ember túllépni rajta (nem elfelejteni!), nem tud visszazökkenni a normális kerékvágásba, ott van a baj. Sok erőt, kitartást!
Én akkor azért mentem el,mert a környezetem szerint depressziós voltam. De ő kb.2 perc beszélgetés után közölte,hogy nem vagyok az,mégis felirta a bogyókat. Elég érdekes volt.
Hogy képesek úgy felírni,hogy még csak nem is mutatnak érdeklődést a páciens iránt?Honnan tudják,hogy ez nekik jó lessz-e,nem értem....
Néha tényleg jól jön egy ilyen bogyó,de az biztos nem jó ha v.ki folyton szedi.
A Frontin is jó, azt is próbáltam már.
Ez az,hogy egyszer én is voltam még pár éve,szinte semmit nem beszélgettünk,felirta a Xanaxot,amit szedtem kb. 2 hónapig,mig el nem fogyott,azután meg nem tudtam hozzájutni,mert külföldön dolgoztam,egy hétig nem aludtam és tiszta ideg voltam egyfolytában. Akkor megfogadtam hogy soha többé. Most Frontint szedtem,a történtek óta,de egy megfázás ugy kiütött,hogy nem volt rá szükségem pár napig és igy abba tudtam hagyni.
Nálam ez már 4 éve tart és talán sose lesz vége...:(
A pszhichiáter, pszichológus ügyben nem tudom mit mondjak. Én az előbbinél jártam szülés után 2 hónappal. Mondtam a dokinőnek nehogy valami kemény gyógyszereket felírjon nekem, mert két gyereket kell ellátnom nem tudok állandóan aludni.
Erre írt fel Xanaxot és ha jól emlékszem Zoloft-ot ami kedélyjavító. Na ebből bevettem egy fél szemet ami úgy kiütött, hogy nem tudtam magamról, a Xanaxot ezek után fel sem bontottam.
Persze az is lehet, hogy én fogtam ki egy ilyen barom orvost.
Ezek az antidepresszánsok ráadásul hízlalnak is, szóval nem túl jó ötlet.
Lehet többet jelent egy pszichológus az nem ír fel gyógyszert. Ha pedig az ember nagyon feszült bevehet egy fél szem Rusedal-t is attól semmi baja nem lesz senkinek. Néha én is vettem be, és nem szoktam rá.
Akkor talán "normális",vagy nem tudom,nem nagyon érzem annak,hisz igy nem lehet élni. Ennyi idősen legalábbis. A hipochonder dolog rám is igaz,mióta eldöntöttem hogy megpróbálom túlélni a történteket. Olyannal is elmegyek dokihoz,ami utólag nevetséges.
Figyi, én detto ugyanezt csinálom apám halála óta, pedig ő nem balesetben halt meg. És ezenkívül azóta hipochonder lettem...:(
Azthiszem fogok. Márcsak azért is,mert nem tudom normális-e,hogy azóta szinte idegen emberekért is aggódok,ha pl.késik,elutazik stb. hogy lehet történt/történik vele valami. Amit ki sem merek mondani,mert félek hogy "hülyének" néznek érte.
Mindenképpen keress egy jó pszichológust. Részvétem, borzalmas lehet, amin keresztül kell menned.
Kétlem hogy élnék még ha ők nem lennének.
27 vagyok. A barátaim és anyám segitenek.
Köszönöm,engem is ezzel vigasztal mindenki,hogy idővel uj életet kezdek és boldog is lehetek,de ez most túl hihetetlen.
Akkor dupla tragédia ért...:(
Most hirtelen nem is tudok mit írni...borzasztó...
mennyi idős vagy? Ki segít most Neked ? Van olyan családtagod aki melletted áll?
Szia!
Nővérem 5 évvel ezelőtt, Karácsony előtt 1 nappal veszítette el a Párját, szintén autóbaleset miatt. Akkor unokaöcsém kb. 1 éves volt...szóval tesóm "egyedül" maradt egy kisbabaával és a fájdalmával. Én nem beszélhetek a nevében, de szerintem ma már boldog, mert újra kapcsolatban él, persze gondolom soha nem fogja elfelejteni Z.-t, a gyermeke apját.
Kívánom Neked, hogy valahogy, valamilyen úton találj enyhülést a fájdalmadra!
Augusztusban történt. Az apám pedig júliusban,ami nagyon megviselt és még őt gyászoltam,mikor a párom elvesztettem.
Az a pszichiáterek szokása. A pszichológus nem írhat fel gyógyszert, ő beszélget.
Részvétem.:(
Mikor történt? Mostanában?
Én is azthittem,illetve soha egy másodpercre nem gondoltam hogy velem megtörténhet ilyen. Gondoltam már sokszor pszichológusra,de valószinű kapnék nyugtatót és ennyi. Ez a szokásuk.
Részvétem.Mindenki azt mondja túl kell lépni,és az élet megy tovább,de szerintem ez nem olyan egyszerű,sőt,van aki nem képes rá.Remélem ez velem nem fog megtörténni,de biztos nem tudnám feldolgozni.
Lehet jobb lenne pszichológus segítségét kérned,hátha ő tud segíteni.
Én is ettől félek,hogy nem fog menni.
Sajnálom, ez nagyon szomorú dolog. Én nem tudom, képes lennék-e valaha feldolgozni...
Sziasztok,velem ez történt és jó lenne beszélgetni olyanokkal akikkel szintén megtörtént,akik túlélték.
További ajánlott fórumok: