Vallomások

Örülünk, mert elmaradnak a kényszer-nyaralások (reméljük)..

Túlérzékenység, másoknak állandóan kedveskedni, ebből lesz az, hogy mindig a pad alá esel, mert kihasználnak. Ez lelki problémát és ingerültséget okoz.

Büszke vagyok magamra, amikor úgy viselkedek, ahogy elterveztem. :D

Szeretnék már túlesni a koronavíruson. Aztán meg nem foglalkozni vele. Elegem van az egész hisztiből. Immunitást akarok végre.

Ma megyek rákszűrésre. Borotváljam le magam, vagy ne? Ez örök kérdés nekem.

Ahogy nézem a TV-ben a hüvely- és lábgombás reklámokat, örökre elment a kedvem a strandástól, és a fürdőktől.

Neki kellett állnom kalóriát számolnom. Így kénytelen vagyok enni, mert ha nincs meg a napi 1000 akkor valamit lenyomok a torkomon. Hiába nem kell, nem vagyok éhes ennyit muszáj.

Hiányoznak a kisdobos, úttörő éveim.

Ősszel minden hétvégén elmegyek kirándulni! (Majd ha kiengednek minket!)

Be kell fejezni ezt, fel kell állnom és elindulni előre és nem visszaesnem! Minden jót mindenkinek!

Mindent megteszek azért, hogy elnyerjem a bizalmát, mert tudom, hogy megéri.

Szeretem, nagyon hiányzik, de nem állok sorba pofonért. 💕

Nem vagyok elégedett magammal.

A múltban elkövettem egy nagy hibát, még is van lehetőségem második esélyre.

Meg tudom állni a helyemet egyedül is a világban, ha kell. Nem fogok minden erőmmel azon harcolni, hogy valaki szeressen. Kibékültem a helyzettel, és magammal is.

Itt volt, szeretem azt, ahogy ölel, ahogy megérint. Feltölt a vele töltött idő.💕

1,5 évig hülyített a pasi. Nem vagyok naiv, mégis megettem a dumáját. Társkeresőn ráakadtam..., hazug dög. Letiltottam mindenhonnan, kiiktattam az életemből. Büszke vagyok rá, hogy nem feküdtem le vele.

Hiányzik az ölelése az érintése és minden, ami Ő. 💕

Ki nem állhatom a pasim rasszista oldalát, de nem bírok nem röhögni egy jó viccen, még ha fajgyűlölő is.

Szeretem tiszta szívemből...

Tönkretette az életem. Semmit sem kívánok neki! Kapja vissza, amit adott!

Hiányoznak a nagy séták és a kirándulások! :(

Köszönöm, hogy már látok és nem csak nézek.

Kezdem úgy érezni magam, mint Sanyika az Üvegtigrisben.

Azt vettem észre, hogy tudatosan keresem a veszélyt, nem érdekel semmi, kihívom a sorsot magam ellen. Ha menni kell, hát menni kell..., de elvállaltam egy veszélyes munkát. Mert úgy éreztem, ha már felkértek, el kell vállalni!

Megbántottam azt, akit szeretek és nagyon megbántam.

Elég érett vagyok már ahhoz, hogy tudjam, nincs szükségem kétszínű, csalfa emberekre, drámákra, értelmetlen játszmákra és csatákra. Csak egy békés otthont szeretnék, benne boldog emberekkel. 💗💗

Home officeban legyengültem, nincs erős 8 km-es utat kerékpárral megtenni.

Egy idegen srác rácsapott a fenekemre futás közben, én meg azt kiabáltam utána, hogy "Remélem, felfordulsz!".

Én bízom benne és természetesnek tartom, hogy túl fogjuk élni a járványt. A fiam viszont ugyanezért hálás.