Vallomások

Sokszor eszembe jut a kis szurikáta. A felgyújtott süni, nemrég a szerencsétlen kutya... És a sok ártatlan állat, akiknek az emberi kegyetlenség miatt kellett megalniuk.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért nem tudunk kedvesebbek lenni a másik emberhez sima hétköznap is miért kellenek ehhez ünnepek?

Nincs két egyforma bögrém.

Semmit nem jelentettem neki. Ha nem így lenne, nem lép le szó nélkül. Nem ragozom, hogy mennyire rühellem a gyáva embereket.

Nincs Facebookom, se Instám, nem posztolom ki sehova mi volt az ebéd és nem töltöm az időt, hogy más emberek "tökéletes" életét lapozgassam.

A karácsonyt a nagyobbik fiamnál fogom tölteni. Ők jól főznek, kellemes lesz az ünnep. Viszek persze ajándékokat és pénzt is. Így szoktam. Majd hazahoz a fiam autóval.

Meghalt az egyik drága kutyám és én nem voltam mellette. Nagyon szomorú vagyok!

Bármennyire ciki egyszerűen vastag nadrág és vastag harisnya, vagy aláöltözet nélkül megfagyok.

Netes fórumokon sírok zenék mögé rejtőzve ahelyett, hogy megkeresném. Egy gyáva féreg vagyok. Boldog karácsonyt.

Rokon kisgyerek egyáltalán nem értékelte a Mikulás csomagomat. Az édesség evés nem olyan különleges dolog manapság, naponta esznek mindenféle édességet, sokat is. Azért volt benne dió és narancs is.

Cudarul érzem magam, lázam van, de muszáj dolgoznom. Annyira remélem nem fertőzök le senkit, de nem tehetek mást jönnöm kell.

Nem szeretem azt a mondatot, hogy "A haza minden előtt." Szerintem a család sokkal fontosabb.

Kiborulok azoktól az ismeretlen ismerősöktől akik úton-útfélen megállítanak, hogy délutános leszel? Nem vagy már a cégnél? Kirúgtak de nem bánom mert új céljaim vannak.

Bánt az hogy szorongásos depressziós vagyok 30 éve és gyógyszer nélkül már meg se merek próbálni létezni, sőt előfordul havi 2-3 alkalommal, hogy az orvos által felírt gyógyszeremmel sem tudok elaludni.

Pajzsmirigyre, hipofízisre, IR-ra, mellékvesére c-peptidet szedek. Gyógyszert nem.

Már egy hete zabálom a szaloncukrokat, pedig nem vagyok oda a karácsonyért.

Össze fogom hozni a lányomat egy helyes pasival. Nem érdekel, hogy ő akarja-e. Már 21 éves és kell neki valaki. Rendes a srác, akit kiszemeltem és normális a családja is.

Én és a férjem csendesen, kettesben töltjük az ünnepeket. Veszünk sütit, együtt főzünk valamit, és 3 napig beszélgetünk, összebújunk, filmezünk, társasozunk, vagy amihez kedvünk lesz. Karácsony után pedig elutazunk 1 hétre. Már nagyon várom.

Tegnap fedeztem fel, milyen remek albán zenék vannak. Azóta csak albán slágereket hallgatok.

Utcán, járművön, igazából mindenhol jól rávicsorgok a gyerekekre, nehogy odajöjjenek hozzám.

Hasmenős vírusom van. Az orvostól hazafele becsináltam. Végigfolyt a nadrágomon...sírva fakadtam mikor hazaértem, mert nem kevesen látták.

A férjem néha megpofozza a gyereket, ha nagyon rossz. Nem tudom, hogy kinek a pártján álljak. Nagyon szemtelen tud lenni a fiam, de nekem is rosszul esik mikor az apja bántja. :(

Bár már 27 éves vagyok, még mindig izgatottan várom, hogy mit rejt el éjszaka a Mikulás a cipőmbe.

Jó, hogy senki miatt nem kell 45 kilónak lennem. Jó nekem a 60 is.

Sajnálom az idős nőket.

Irigylem azokat akik tudnak sírni! Sajnos én nem tudok, pedig néha jó lenne!

Ma is sírtam.

Elutasítottam egy felkérés (hogy legyek télapó pár napig iskolákban, óvodákban) mert utálom a gyerekeket, viszont krampusz szívesen lettem volna, de az a státusz már foglalt sajnos.

Másfél éve vagyok a párommal, és még sosem éreztem ilyet. Tökéletesen kiegészítjük egymást, remélem ez így is marad. Vele szeretném leélni az életem.

Dühít, hogy olyan "barát" hiányzik, akinek csak akkor vagyok jó, ha épp unatkozik...