Vallomások

Volt valaki az életemben, aki most már nincs. Meg kell tanulnom élni nélküle. Nem gondolni rá, nem sajnálni, ami nincs.

Nem tetszenek a vendégek, akik most jöttek.

Jó volna most teleportálni, mint a Hipervándor című filmben.

Senki sem tudja, hogy megpróbáltam véget vetni az életemnek... Próbálok változtatni, de nem megy, nincs senkim. A családomat sem érdekelte soha, hogy vagyok...mit érzek... 😢

Nagyon erős vágy van bennem...

Sajnos le vagyok százalékolva. Mégis megkapom, hogy eltartanak a szüleim. A betegségről nem tehetek!

Az irigység bűnébe estem, amikor megláttam a férjem "vadászatának" végeredményét. Sajnáltam, hogy nem mentem vele.

Az életemben történő negatív eseményeket, helyzeteket, mértéktől és mélységtől függetlenül, mindig tanulságként kezelem. Ilyenkor erősödik meg bennem a tudat, hogy mindig vigyáznak rám.

Az éjjel otthon aludt a felnőtt lányom, aki kismama. Reggel titokban figyeltem gömbölyödő pocakját...elérzékenyültem.😊

Na most vajon mi az igaz... össze vagyok keveredve rendesen.

Hiányzik nagyon... csak sírok, csak folynak a könnyeim...😥

A szomszéd nő a férjemet hívja át megszerelni, ha elromlik valami, persze az ő férje nem ért semmihez. Gondolom az ágyban sem jó, ezért akaszkodik rá ennyire az enyémre. Hívjon szerelőt a szerencsétlen nő!

Azon gondolkodom, mennyi minden múlik egy szón... akkor is ha elhangzik, de akkor is ha nem.😪

Ő már le akarna velem feküdni de én nem vagyok biztos benne. Megtegyem...?

Mindent elvesztettem ami és aki fontos volt az életemben! Nem bírom tovább, feladom!!!

Annyira szeretném ha szeretne...

Engem még nem szeretett azóta sem úgy senki ahogy ő szeretett. Bizony sokszor későn értékeli az ember a dolgokat.

Mindig arra vágytam, hogy boldog embernek tudjam nevelni a lányom. Tudjon önmaga lenni, valósítsa meg az álmait, találja meg élete szerelmét. Remélem jó úton van efelé.

Édességet ennék, de lusta vagyok kimászni a fotelből és eljutni a hűtőig.

Egyszer mérgemben megpofoztam a férjem, annyira felhúzott agyilag. Máig bánom és szégyellem magam miatta.

Szabadságon vagyok, de unom magam, lehet bemegyek, csak a munka gyűlik fel, és azt nem szeretem.

Sosem szégyelltem az érzéseimet, legyen az irigység, gyűlölet, szerelem, félelem vagy bármi.

Egyszerűen én már semmit sem értek!

Hiányzik, hogy tartozzak valakihez, akit szerethetek, aki szeret.

Nem leszek hisztis többé.

Szexeltem egy családos férfival és nincs lelkiismeret-furdalásom.

Várom hogy hívjon, mikor tud jönni. Kell az ölelése.

Szeretném látni és átölelni.

Annyira szeretek levelet írni, de olyan kevés időm van rá, pedig annyi a mondanivaló a barátnőmnek. :) Már több, mint 30 éve vagyunk barátok...

Ha tudnám, meggyógyítanám az összes beteg gyermeket!