Vallomások

Pánikbeteg vagyok, szociális és agorafóbiával. Hamarosan osztályozóvizsgát kell tennem, és fogalmam sincs hogyan fogom túlélni, mert eddig itthon tanultam.

Lusta vagyok füvet nyírni.

Munkahelyen, mikor valaki "nyal" a feljebbvalójának és mindenkivel jópofizik, gusztustalan!

Mikor 14 éves voltam, még közös szobám volt a nővéremmel. A mai napig emlékszem, hogy egyik reggel kielégítette magát, miközben azt hitte, hogy alszok.

Otthon vagyok a babámmal, de néha csak arra vágyom valaki totál más témával keressen fel, csevegni egy csajosat. Nem akarok egész nap szoptatásról és altatásról beszélni, hisz azt csinálom napi 24-ben. De a barátnőim csak a gyerekükről beszélnek.

Nem szeretem, ha abajgatnak, amikor beteg vagyok.

Ne izgulj, ha szükséged van valakire mikor beteg vagy,egy jó szóra legalább senki nincs melletted, sőt még ki is kerülnek. Nagyon bánt mert én mindenkinek segítettem, ha mással nem jó szóval, vigasszal

Nagyon fontos a méret!

Én csak azért lennék férfi, mert nem menstruálnék és szülnöm se kéne, ha saját gyereket akarok!

Egész nap fáj a szívem.

Mióta kevesebb kalóriát eszek és mindezt egészséges kajákról azóta sűrűbben tojok. Ma 3x mentem ki az árnyék székre. Vajon így gyorsabban fogok fogyni? 🥴🙄🤔

Úgy gondolom az igazság sosem csúnya, Isten teremtette. A hazugság a csúnya, azt ember teremtette.

Mindjárt elalszom, annyira fáradt vagyok.

Vettem itthonra egy szolárium gépet.

Sajnos gyógyszerfüggő vagyok.:(

Nagyon régóta tervezem, hogy jól beolvasok édesanyámnak egyszer az életben, mert azt mondta régebben, hogy sosem volt büszke rám..., de mikor ránézek idős édesanyámra, vézna kis karjára, vékony kis arcára, már nem akarok beolvasni neki.

Nem tudok (versenyre kelni) a bakancslisásokkal. Sajnos csak naponta egyszer vagyok itt. Hátráltatva érzem magam. Nem nekem való sport. Ha nincs időd nem haladsz.

Szomorúnak találom, hogy ennyien adtak kukoricát a gyermekvállalásra készülő leszbikus párnak. Nem értem, miért elfogadhatatlan egyeseknek, hogy atipikus családok is tudnak jól működni.

Nagyon elegem van belőle, hogy a munkahelyemen ugyanabban a munkakörben, ugyanazon fizetésért, a férfi kollégák teljesen ki vannak kímélve, meg vannak sértődve, ha egyáltalán meg merjük kérni őket, hogy legalább kicsit segítsenek!

Teljesen beindulok a főnököm testétől. A szemével tépi le rólam a ruhákat.

Én pedig inkább egyedül tartom fenn magunkat mint megalkuvó legyek vagy valakinek a lábtörlője, és olyan kapcsolatban legyek ami nem ér semmit!

Nem lennék az egyedüli családfenntartók helyében. Iszonyatos teher és felelősség, bele lehet hülyülni.

Rájöttem, hogy bejön nekem a kolléganőm csaja. Persze nem kezdenék ki vele, de tetszik.

Férfi akarok lenni. Minden házimunkából kihúzzák magukat arra hivatkozva, hogy ők férfiak.

Néha nem szeretem a kertünket! Több vele a gond, meló, mint a jó dolog. Kártevők, sár stb., de sokszor jó a zöldség, gyümölcs.

Ma szabizok. Egész nap csavizok, shoppingolok. 😉

Nagyon nehéz döntés előtt állok: a gyermekemnek pszichiátriai állapota miatt gyógyszert javasoltak, hogy elsősorban neki, de másodsorban az egész családnak egy fokkal élhetőbb legyen az élete. De nagyon félek a gyógyszertől, és sokan támadnak is.:(

18 évesen az interneten ismertem meg a páromat.

Nem megy a randizás, 40 múltam. Egyedül a 2 gyerekkel. De szeretnék egy társat.

Ma bejelölt az exem, aki megcsalt, mikor együtt voltunk. Ennek 16 éve. Mi a francnak?