Vallomások

Beteg a gyerekem, én meg túlórázok pénteken, ahelyett, hogy otthon maradnék vele. 😟

Gyönyörűnek tartom a latinos nőket, bár én is olyan lennék! :)

Az exemmel barátok maradtunk. Tegnap vacsora közben megkérdezte, hogy nekem milyen lenne az álom lánykérés? Pedig tök másról beszélgettünk. Bevallom, kezdek gyanakodni, hogy akar tőlem valami ilyet.

Unom, hogy minden nap ugyan olyan. Olyan jól esne valami újat csinálni. Pl: felszállni egy buszra és torkom szakadtából énekelni az It's raining men-t. :)

Ez a hónap katasztrófa. Jó, hogy van valamennyi tartalék kaja itthon, mert pénz az semmi sem maradt. 😢

172 cm vagyok és élvezem... :)

Még fáj a bőröm a tetkó miatt, amit ma varrtak rám, de már a következőt tervezem. Pedig arra gondoltam délelőtt, hogy soha többé.

Nagyon szeretek itt lakni, a lakók mind kedvesek! Ahol régen laktam, ott tele volt a ház albérlőkkel, és mindig buliztak éjszaka 2-ig. Mindenki mást akart, nem volt egyetértés. Szinte pokol volt ott az élet...

Nem is a munkával van bajom, hanem azzal hogy 8 órán keresztül hallgatják a rádiót amit utálok. A műsort is, a zenéket is, a hangerőt is..

Amikor meglátom, hogy valaki kidob egy csikket a kocsiablakon, legszívesebben felvenném, és ledugnám a szemetelő torkán!! 😡😡😡

Remélem hamar meggyógyulsz:)hiányzol nagyon.

Utalok fúrni, nem szoktam egyáltalán. Tehát ha futni látsz, fuss te is! 😂

Váratlanul kórházba került a szomszédasszonyom (vakbél), a férje még 2 hónapig küldöldön dolgozik, nem jöhet haza. Kérés nélkül felajánlottam a 2 cica, 1 kutya ellátását. Teszem is a dolgom lelkiismeretesen.

Hogy mennyire el lehet felejteni egy nyelvet semmi idő alatt! :(

Itthon folyamatosan a kutyámhoz beszélek. 🐶

Mostanában annyira álmos vagyok egész nap, nem tudok koncentrálni semmire se. Teljesen használhatatlan vagyok, már munkával is elmaradtam miatta. :(

Nekem a gyümölcsök, müzlik, zabkásák, csak nasinak számítanak, nem főétkezéseknek. Nem táplál, és nem laktat.

Néha magamban beszélek. 🤭🤭

Utálom a tetoválást, nem tetszik és soha sem fog tetszeni.

Rájöttem, hogy már nem szívesek beszélgetek senkivel sem, tudatosan kerülöm az embereket, ez a hazug, kétszínű világ ezt hozta ki belőlem.

Soha nem szoktam sütni, inkább megveszem a cukrászüzemben, rengeteg fajta van, és nem drágább, mintha sütném.

Indítottam egy "Mánia" fórumot, a mánia nem mánia de jól hangzik ezért használtam, sokan már már betegnek hisznek, holott nem vagyok az... okultam ebből.

Még mindig érzem a hiányát az exemnek. Hat hónapja élünk külön. De olyan érzés van bennem, mintha még mindig együtt lennénk! Ez lenne a megszokás? Nem tudok randizni senkivel, mert az jut eszembe, mit fog szólni az exem!😔

Szexuálisan bántalmaztak pár éve, a bántalmazóm úgy érzem a befolyása miatt nem kapta meg méltó büntetését. Azt hittem soha nem fogom látni, de láttam és szinte rosszul lettem, képes volt az arcomba mosolyogni. Azonnal elrohantam onnan.

Olyan erős késztetést érzek arra, hogy megegyem a gyerek kinder pingvijét, majd bele halok. Nem ehetem meg, hisz az övé.. 😫

Élhetek a múltban és siránkozhatok vagy összeszedem magam és csak a jelen meg a jövő ami számít, amibe még sokkal boldogabb is lehetek mint a múltban voltam!

Szörnyen zavar, ha a kedvenc naplóimban nem használnak szóközt az írások között!

Éljen a napsütés!

Az évek során nagyon megváltozott a párom. Egy hisztis, türelmetlen, beképzelt ideggörcs lett. Semmiségeket fúj fel, gúnyolódik rajtam. Nem bánja, mert jogosnak érzi. Semmi önbizalmam nem maradt, és a szívem is darabokban van.

Mindig is író akartam lenni, de még a naplóim is unalmasak és közhelyesek. :(