Vallomások

Holnap:-)mi vár...

Van egy barátom, akivel a kezdetek óta forr a levegő köztünk. Sosem mondtuk ki nyíltan mit érzünk, de mindketten tudjuk, hiszen tapintani lehet a vágyat kettőnk közt. Ahogy azt is tudjuk, hogy sosem adnánk fel a barátságunkat a szerelem miatt.

Olyan visszás, ha valaki panaszkodásnak álcázza a dicsekvést. Engem bosszant. (Vagy nevetek rajta.)

Gyűlölök Pesten élni! Azt hiszem elköltözök valami nyugisabb helyre, mondjuk az Őrség szélére.

Vaddisznyó sokszor vágja a fejemhez, hogy míg ő 10-12 órákat dolgozik, én "csak" 8-at.

A tanítók 90%-át butának és arrogánsnak tartom. Nem a gyerek érdekli őket csak az előírások és a sablonok. Tanítás helyett utasítgatnak és követelőznek. Miért nem jut minden gyereknek a maradék 10%-ból?

2 hét betegállomány után végre jött a kollégám. Beszélgettünk is, mondta hogy gondolt rám a 2 hét alatt. Titkon örülök hogy láthattam, a jövő héten megbeszéljük a viszonyunk szabályait.

Ma történt meg velem először, hogy egy kiírt vallomásnál nem arra a lehetőségre nyomtam, amire szerettem volna, hanem pont a másikra, így "kukoricára térdepeltettem" szegény kiírót. :/

Furcsán fognak ma rám nézni, de estére begyújtok! Nagyon fázok! :(

Elegem van abból, hogy nem tudok végleg szakítani a múltammal.

Nem tetszik a lányom barátja.

Sosem viszonzom a jeleket.

7 hónap után ma tudtunk igazán beszélni a párommal a februári összeveszésünkről. Alaptalan vádaskodás volt, túlpörgött a fantáziája. Talán most megnyugodott.

Soha nem veszem fel a telefont az öreg sárkánynak, mindig hazudok valamit, ha esetleg számon kérné.

Soha nem viselek fehérneműt, csak ha orvoshoz megyek.

Néha viccből teszek ki vallomást, hogy mit írnak rá az emberek! 😂

Szeretem a vasárnap délutánokat. Ilyenkor pihenek, tévézek, relaxálok, zenét hallgatok meg azt csinálok amihez éppen kedvem van. Egyszerűen jól érzem magam. Pörgök én eleget.

Különbnek érzem magam másoknál mióta áttértem a biomosásra.

Nem merek rotyogtatni rokonok, barátok, családtagok előtt. :)

Titokban örültem amikor a legjobb barátnőm végre lebukott a férje előtt a sorozatos hűtlenkedései miatt.

Kisebbségi érzésem van a protézisem miatt.

Nőnek születni áldás, férfinak születni átok! Miért volt velem ilyen igazságtalan az élet? :(

Pár éve megcsalt a vaddisznyó, de anyagi okokból megbocsájtottam inkább.

Gyűlölöm azokat, akik nyilvánosságot csinálnak a betegségükből pusztán azért, hogy nyerészkedjenek belőle vagy sajnálják őket.

Utálom az olyan vallomást amelyiknél nem tudom, hogy melyik választ nyomjam meg.

Bizonytalan vagyok, hogy akarok-e társat, ezt a pasik úgy értelmezik, hogy csak szórakozok velük.

Szerintem, akik nem szelektíven gyűjtik a hulladékot azok nem szeretik a gyerekeiket igazán.

Volt, hogy bántottam azokat, akik csak segíteni akartak.

Csak gyönyörködöm a Chanel kosztümömben, nem merem felvenni, félek hogy valami baja lesz.

Megcsókolt s hagytam. Azt hittem majd miattam más lesz, persze szenvedek. De elég! Felveszem a kesztyűt, szenvedjen Ő, s lássa kit veszített..., megmutatom hogy nélküle is boldog vagyok - még ha titkon szenvedek is.