Vallomások

2 hete elhatároztam, hogy a továbbiakban szó nélkül átlépek azokon az embereken, akik kötekednek, bántani és lehúzni akarnak. Rájöttem, hogy bennük van a hiba.

Beszállt a liftbe az egyik házbeli lakó, és volt képe odaengedni egy galambot. Hát én úgy kiabáltam vele. Legszívesebben megvertem volna.

Ha van időm sziesztázni, akkor sokkal hatékonyabb a napom. Nagyon élném, ha itthon is általános lenne.

Bárkire rábíznám a gyerekem a családból, ha ez az ára annak, hogy alhassak két órát egyhuzamban.

A nő egyik ékessége a haja. Sajnos az enyém annyira kezelhetetlen és annyira problémás, csak addig jó, amig a fodrász megcsinálja, utána én már nem tudom se befésülni, se rendesen becsavarni.

Este iszok finom szőlőlevet, azt a fajtát, ami ki van forrva, és a pincében van!

Bevallom nagyon jó volt itthon ez a három nap. :)

Kész, feladom, nem bírom tovább. Utoljára alázott meg az anyám, egész életemben tűrtem neki és szenvedtem miatta, most már azt mondom felőlem fel is fordulhat. Pár év múlva majd jó lennék, de még a telefonszámom is meg fogom változtatni.

Utálok temetőbe járni, még most, halottak napján is elbliccelem.

Lehet, hogy autista vagyok. Nagyon sok minden illik rám a leírásból. Persze a diagnózis felnőttként kvázi esélytelen és amúgy se változtatna sokat.

Egy témában valaki azt írta, neki kijár a tisztelet a másik hozzászólótól, mert hat diplomája van, és az anyja lehetne. Szerintem egyikért se jár alapból tisztelet...

Ünnepek közül csak a Halloweent és a karácsonyt szeretem.

Aludtam egyet délután és mióta fel vagyok, dolgozik bennem az ideg. Nem tudom miért, de rossz. Nemsokára alszok este megint. Remélem jobban ébredek!

Együtt örülök a gyerekekkel a Halloweennek.

Ha nagyobb üzletekben vásárolok, gyakran még félúton feladom és fizetek, kimegyek. Nem bírom a tömeget és azt sem, hogy nem találom meg azt az árut, ami nekem kellene. Gyakran átrendezik a polcokat.

Kevés kenyeret eszem, de a bundáskenyérnek nem tudok ellenállni.

Folyamatosan olyan emberekkel vagyok akik szeretnek, de még sosem voltam ennyire magányos

Mióta elhunytak a szüleim, már nem szeretem a karácsonyt.

Nem vagyok társasági ember.

Nem nézek olyan filmet, amiben gyereket, állatot bántanak, bárkit kínoznak akkor se, ha "alapmű" meg "értékes". Valaki szerint ez struccpolitika. Legyen.

Szex közben szeretem, ha marad rajtam egy-két ruhadarab. Az olyan kis perverz dolog számomra.

Inkább boldogtalanul is azt hazudom, hogy boldog vagyok, mint hogy titokban örüljek.

Kapcsolatra vágytam, régóta. Megkaptam, rendes ember, mégis szenvedek. Szenvedek amint azt érzem, hogy nem körülöttem forog a világ. Vitát generálok. Miért vagyok ilyen, mi bajom van, miért nem tudom élvezni amit kapok és örülni neki, becsülni?

Szeretem Jollyt (Tarcsi Zolit), illetve a zenéjét.

Irreális álmokat kergetek.

Imádom és alig vártam ezt az óra átállítást.

Nem értem meg, mitől értékesebb egyesek szemében az a nő, aki tud főzni.

Nincs semmi kedvem, nem is csinálok ma semmit!

Halálra aggódom magam bármi baja van a kutyámnak vagy ha valami furát észlelek rajta. Most is azért nem alszom. Erre mondják, hogy paramami? Még jó, hogy gyerekem nincs. 😰

Mostanában észrevettem, hogy tetszem a férfiaknak. Volt, hogy ezt ki is használtam!