Vallomások

Megdöbbentett, hogy Molnár Gusztáv megint visszacsúszott és az utcán aludt. Menthetetlen ember.

Most ettem először haltöpörtyűt, hát nem vagyok elájulva tőle, ráadásul kicsi az adag és nagyon drága is.

Örülök, hogy elveszik az iskolákban a mobiltelefont.

Selejtezünk a házban, és sok a szemét, nem fér az egy kukába. Így hajnalban körbejártam a környéket, és ahol kint volt a kuka, mindegyik tetejére biggyesztettem a lomjainkból.

Sopron. Sétáltam a Patak utcán. Egy ismerős arcot láttam. Köszöntem. Ő meg vissza. Csak vagy két méter után jöttem rá, hogy a pasi nem ismerősöm, ellenben úgy néz ki, mint a török sportlövő. Nagyon hülyén éreztem magam.

Nem ettem meg amit főzött lecsót, odaadtam a kutyának!

El vagyok keseredve. Minden nap fáj valamim és/vagy rossz a közérzetem. Itthon kínlódok míg mások élvezik az életet nyaralnak, wellness stb.

Örülök, hogy vannak még olyan barátaim, akikre mindig számíthatok.

Egy járattal korábban indulok dolgozni, mert nem bírom ugyanazon várakozó embereket.

Abbahagytam az antidepresszáns szedését (fokozatosan) és a pszichiáterhez se mentem vissza kontrollra. Azért, hogy ráállítson a mérlegre aztán 2kg/2 hónap hízásért szidja az anyámat, felesleges.

Jobban szeretem az állatokat, mint az embereket.

Sosem fogom megérteni azokat, akik mindig ugyanoda mennek nyaralni. Bármennyit magyarázzák, túl kemény a fejem ezen a téren, hogy elfogadjam az igazukat.

Szeretem a pozitív szemléletű embereket.

Irigylem a holtakat, mert örökké alhatnak.

Megbíztam egy idegenben és eddig bejött.

A vastag pizza széle nem a kedvencem. Legtöbbször égett fekete foltokkal meg főleg nem. Hiába ez az eredeti olasz pizza, inkább megsütöm magam. Az akkor olyan lesz, ahogyan nekem ízlik, egy biztos, sosem égett fekete a pereme.

Nem szeretném, ha egy nagy testű kutyával jönnének a gyerekeim 1 hétre hozzám a 4. emeleti társasházi lakásomba. Főleg, hogy nem érzik, hogy mekkora áldozat ez nekem, mivel nem vagyok kutya tartó és elleneztem a kutya vásárlását is.

Mennél több gyerekkel találkozom, annál jobban szeretem a kutyákat.

Túl sok mindent, túl erősen érzek egyszerre. Megfulladok

A szüleim mikor éjszakákon át ordítoztak, a füldugó sem segített, kispárnát nyomtam a fejemre. Ez a szokásom már úgy megmaradt, pedig nem is élnek, csak párnával a fejemen alszom, már, ha tudok aludni. Alvászavarom is van.

Most hívott a férjem középiskolai osztálytársa, hogy egy hónap múlva osztálytalálkozójuk lesz. Nem megyek el vele. Nem akarom égetni, hogy ilyen nagydarab vagyok. Most, hogy minden erről szól... Utálom, hogy nem lehet az ember olyan, amilyen.😡

A testtömegindexem 24.

Hát, szeretek egyedül lenni. Dolgozom, nem parancsol a világon senki. Unokákat a szüleikre hagyom. Ez már nem az én dolgom. Végre én vagyok az első az életemben, először. Szabad vagyok.

Két iskolás gyerek szülőjeként szívből utálom az augusztus végi időszakot.

Rettenetes, hogy nem tudnak fellépni még mindig a dark web ellen. Annyi minden ellenőrizhető, ennek meg nem lehet véget venni? Szerintem nem kap kellő figyelmet, és szigort az ügy. Félelmetes számomra, milyen emberek járnak köztünk.

Imádom a gagyi kínai zacskós levest, minden nap beverek egyet. :)

Kellemes habcsók illatom van.

8 hónapja szakítottam, és még mindig nem vagyok túl rajta.

Mindenki el tud menni külföldre nyaralni, csak mi nem. Évek óta.

Mostanság "túlcsesztetem" az agyam! Régen elgondoltam a helyzetet, folyamatot dolog ügyben, hozzáfogtam cakk-pakk okés, jó lesz! Most meg "tökölök" Ez a pánik, vagy depresszió, lehet erre mondják. Nagyon gyorsan el kell hagynom!