Vallomások

Hiába vagyok határozott nő, sokszor titkon félek a főnökömtől, ijesztően hangulatember, arrogáns és elfojtott agressziós. Csak azért viselem el, mert jól fizet.

Egyik kolléganő folyamatosan kóstolgat. Megutáltam! Legszívesebben belerúgnék.

Mindent túl reagálok, pedig nem kellene. :(

Aki állandóan azzal dicsekszik mások előtt, hogy az Ő családja minden tekintetben tökéletes, az saját magának hazudik a legjobban.

Kutyaszart dobtam a nagy kavarós szomszéd postaládájába.

Nagyon belezúgtam egy nálam sokkal fiatalabb pasiba. Úgy tűnik nem egyoldalú a dolog, mégsem lép. Én türelmesen várok, de mindent odaadnék hogy együtt lehessünk.

A saját lányomra azt kell mondjam, hogy egy vérszívó. Nagyon szeretem, de már sok amit csinál. Folyton csak a pénzt huzigálná (ruha, smink, műköröm stb.) és meg van sértődve rám, én vagyok a világ legrosszabb anyja a szemében ha nem adok neki.

A férjem (vaddisznyó) azzal vág vissza, amikor az alakjára próbálok célozni, hogy nekem meg őszül nagyon a hajam. :(

Másfél hete nem láttam a kollégám. Egy SMS-t írt azóta. Nagyon hiányzik a jelenléte!

Utálom a sznob és ironikus főnökömet!

Megcsókolt. Akar-akarom. Az ország ellentétes végén élünk és dolgozunk. Végül azt mondtuk nem tudjuk ezt áthidalni. Pedig latszik hogy odáig vagyunk egymásért. Szétszakad a szívem. Ma használhatatlan vagyok. 😢

Elszomorít, ha itt a Hoxán szomorú dolgokkal találkozom, s ezen még csak ront, ha a szomorkodó cikkíróra, fórumozóra rárontanak mások puszta unalomból. Vagy butaságból. Vagy hetykeségből.

21 éves fiú/férfi vagyok, én vettem a 150 ezer Ft-os cipőt, egy méretre készített fekete combig érő bőr tűsarkú csizma. Rejtegetem a szüleim elől, fogalmuk sincs, hogy a drágalátos fiúk mire költötte el a pénzét. És rossz lett a méret….

Sajnos nagyon ritkán élünk nemi életet a vaddisznyómmal, nagyon el is van hízva, de nem látja be.

Mióta elváltam a férjemtől, nőkkel ismerkedek.

Egy hete lemondta a randit. Most meg SMS-ben írta hogy jövő héten beszélünk. Nem értem!

Rájöttem, hogy a párom nem szeret engem annyira, hogy babát vállaljon velem.

Tegnap este megcsókolt. Végre. Hónapokig vártam erre. Boldog voltam..., de most félek. Nem tudom mi lesz és hogy lesz-e folytatás, van-e közös jövőnk. Totál beparáztam, hogy csak ennyi.

Most senkitől sem kapok bókokat, remélem ha elkészül a Chanel kosztümöm, akkor mindenki megdicsér, hogy milyen csinos vagyok.

Elegem van a húgom családjából.

23 évesen még mindig szűz vagyok... Le akarok feküdni egy sráccal, de félek a reakciójától, ezért nem mondok neki semmit.

A vonzás erősebb mint hittem. Részemről szintén. Most próbálod megérteni mi van :-) én pedig hagyom, mert erre van szükség. Szeretlek édes!!!

Nem tudom meggyőzni a vaddisznyót, hogy a merevedési problémáját kezeltetni kellene.

Szomorú vagyok.

Összességében elégedett vagyok az életemmel. Van munkám, általában megtehetem azt amit szeretnék. Szeretek sétálni, pihenni, nagyokat enni. Vannak barátaim. (Hogy mennyi mindent veszítettem már el az egy másik történet)

Csak a WC-n van már nyugalmam.

Szerintem valami komoly betegségem lehet, de nem merek mindent elmondani az orvosomnak!

Legtöbbször csak azért olvasok bele a fórumokba, hogy megbizonyosodjak afelől, hogy az emberek többsége még mindig szaralak, és továbbra is távol tartsam magam tőlük.

Szeretnék egy igazi, jó barátnőt.

Utálom a XXI. századot!