Vallomások

Nem bízok már meg senkiben se.

22 éves hosszú hajú, alacsony lányka nyomul énrám. Már-már megszállott módon. Ma hazakísért a melóhelyről, ilyet se éltem még :D nagyon szemrevaló ez a lány, legszívesebben magamhoz édesgetném (nem lenne nehéz dolgom), de mégis csak kolléganőm...

Én nem lennék jó tűzoltó, mert az olyan embert, aki felmászik kedvtelésből a Szabadság hídra, hogy aztán a fél fővárost megbénítsa az ő mentése forgalom szempontjából, nem akarnám megmenteni.

Remélem, nem leszek OLYAN rigolyás öregasszony. :(

Tegnap irodában dolgoztam, ma fáj a torkom. Csütörtökön ugyan nem kellene bemenni irodába, de kezd elegem lenni, hogy mindig hazahordom tőlük a vírusokat, így most szeretettel visszaviszem.

Mennyire tud fájni egy illúzió elvesztése is . Annyira valóságosnak éreztem. A gyász miatta, elő eleven..

Nagyon finom volt az orgonafagylalt. A kiindulás orgonalekvár és azt lehet tovább feldolgozni, így lesz belőle orgonafagylalt. Mindegyik nagyon ízlett.

Könnybe lábad a szemem, mikor meghallom Whitney Houstont énekelni. Nagyon sajnálom, hogy már nincs közöttünk, csodás hangja volt.

Jobb kedvem lesz, ha (kis mennyiségben) "Barbie" rózsaszín tárgyak vesznek körül. Ma is csak a színe miatt vettem meg egy mosogatószert. Még csillámos gyöngyök is vannak benne. 😄 Azért használni is fogom. 😁

Szörnyen fáj a fejem, kb. egy hete. Akkor is, ha épp jó a vérnyomásom. Félek, szűkült vagy tágult az agykamrám. De egy másik műtétig már nem jutok ezzel orvoshoz és félek késő lesz. Elkeserítő... :(

A hétvégéim nem valami energikusak, de nem miattam, hanem a párom miatt.

Lassan megértem a megkeseredő, féltékenyé váló anyósokat. Évekig küzdöttem a fiam motiválásával. Most már első szóra csinálja a jó dolgokat, csak most már nem én kérem. De nem leszek olyan!

Szerdán lejárt a káposztasaláta, ma megettem.

Úgy kivoltam este az egész napi pakolástól, hogy a hűtő előtt ettem lábasból a paprikás krumplit :D' pedig nem szokásom, sőt a páromra rászólok, hogy ne hidegen.

Tönkretettem azt a szerelmet, amit amúgy sem érdemeltem meg.

Dallamtapadásom lett, de egyelőre nem akarom megmondani a gyereknek, mert akkor megtudja, hogy láttam a táncolós videót róla.

Annyi szamárságot álmodtam, hogy örültem, hogy felébredtem...

Húzgálta a száját a bankban a csaj, mikor a papírért mentem, megjegyzést tett, rendesen magára vette, hogy átmegyek máshova pff... örülök, hogy elszabadulok innen.

Jól kisírtam magam az előbb. Nagyon rossz a közérzetem évek óta, most kb. egy hónapja különösen. A vérnyomásom most inkább alacsony. Sokat szenvedek, műtétre várok stb... Besokalltam...

Nem bírom ki, hogy olykor ne mondjak a gyerekeim előtt negatív megjegyzést az anyukájukra, ha olyan impulzus ér, amitől minden jóérzésű szülőnek kinyílik a bicska a zsebében az adott pillanatban.

A boltokban mindig megnyomkodom a paradicsomokat, barackokat, és a péksütiket. Csak a legtökéletesebbet teszem a kosaramba.

Rég nem volt ilyen boldog és kiegyensúlyozott életem, minden vágyam teljesült ebben az évben és egyedül értem el.

Nem tudom mit tegyek, mennék is, maradnék is, folyamatosan jár az agyam. :( De nehéz néha dönteni.

Kiemelkedő teljesítményjuttatást kaptam, kicsit szégyellem magam.

Ma extra hűűjjeee vagyok. Holnap megyek az SM dokihoz, hogy hogyan legyen tovább. Legszívesebben bebújnék az ágy alá, hogy ne legyen sehogy.

Tetszik, ha egy fiú elpirul és nem tartom cikinek vagy gáznak szerintem cuki és aranyos.

Nem bírom a feleségem tempóját. :(

Sokan lenézik a szomszédunkat, kidumálják mert kupis az udvaruk, a pasi ilyen fura művészlélek. Nekünk az fontos, hogy rendesek, segítünk egymásnak ha kell.

Műszempillát rakattam fel, nagyon szép a tekintetem, nem bántam meg.

Szerettem volna második gyereket, de a férjem nem vesz komolyan, pár dolgot otthon kötelességből megcsinál de még mindig hazajár az anyjához, és havonta haverozik több napot. Magamnak nem szülök megint.