Vallomások

Volt egy olyan reggeli gondolatom, hogy kitörlök mindent, ami alapján felismerhető vagyok. Túl nyílt vagyok, aztán ezt sokan kihasználják. Élnek a lehetőséggel, szórakoznak rajtam, azt hiszik, ismernek. De nem. De még itt vagyok. :)

Azt hittem, túlléptem az elvesztésén, de most, hogy nincs velem a legfontosabb emlék, rájöttem, hogy nem vagyok túl rajta...

Itt lebegek a langyos semmiben, mint a léggömbök a bohóc üregében.

Várom már a vizsgálatot és a műtétet. Remélem rendbe hoznak majd és jobb lesz minden

Ha van következő élet, abban bárcsak megtalálnám azt a párt, akitől annyi gyereket szülhetnék, amennyit szeretnék. Mert ez a mostani el lett cseszve, nagyon. Már beletörődtem, de ha látok videót egy boldog sokgyerekes családról, elfog a sóvárgás.

Ahol megjelenek, ott tapadnak rám az emberek. A karizma dolgozik rendesen. :D

Összehasonlíthatatlanul jobb a közérzetem, amióta visszaálltam arra, hogy nem reggelizek szinte soha. Van hogy délben eszem először, de 10 előtt nagyon-nagyon ritkán. És sokkal jobban érzem magam azóta.

Ha egyszer boldog leszek az nem azért lesz mert azt veszem alapul hogy másokat mi tesz boldoggá, hanem majd végre rájövök hogy én mit várok magamtól.

Raja Ampatba el kell jutnom. És el is fogok.

Minden évszakot szeretek, és mindig várom a következőt, hogy azt is élvezhessem.

Itt fogok ma lógni, egész nap!😁

Rettegek a szüléstől.

Nem tudom mi az az OTTHON! :(

Bírom a hülyéket. Könnyebben azonosulok velük, mint az intelligens, okos emberekkel. Pedig én is okos vagyok. ☺️😇🤗

Tudom hogy egészségtelen dolog mindig krumplit enni, de én mindig krumplit eszek. 😝🙃😣

Önálló lettem, hogy ne függjek mástól, mint apámtól régen, vagy a volt férjemtől. De így meg egy csomó férfit gyengébbnek látok. Kényelmesnek, puhánynak. Lábon lőttem magam.

Depressziós vagyok, de muszáj azt tennem, amit más akar. :(

Nem bánom, hogy a kolléganőm elment betegszabadságra a náthás gyerekkel, most nekem épp uborkaszezon van, simán belefér, hogy az ő ügyeiben is dolgozzak.

Szeretnék tovább tanulni, de ha jövőre belevágok, 42 éves leszek, mire kézbe kaphatom a (harmadik) diplomámat. Hezitálok. Vajon megéri-e?

Most megyek koponya MR-re. Bevallom, kicsit félek.

Nem szeretem a kutyákat. Hangosak. Olyanok, mint a duracell nyuszi. A macskákkal fele annyi gond nincs. Okosabbak is. Ha érzik a gazdin, hogy nincs jó kedve, arrébb mennek. A kutyák nem.

Régebben féltem a sötét szobákban. Mára már elmúlt ez a félelem.

Imádom ezt az "azt csinálok, amit akarok" kötetlen életet.☺️

Aszexuális vagyok.

Szeretek berúgni.

Tudom, hogy egész jó verseket tudtam írni, amikor lélekben szenvedtem. De inkább nem akarok jó verseket írni.

Mindig elmegyek egy kis kamu betegszabira. Végül is megérdemlem, ha már a másiknak home office jutott.

Nálam nem működik a glikémiás index és az összetett szénhidrátok fogyasztása sem. Alacsony kalóriás napokon mindenképpen éhes vagyok 24 órában. Napi 20-60 gr szénhidrát fogyasztásánál szintén. Ismerem a hivatalos álláspontot, de nálam nem működik.

Felemészt a több éve tartó társas magány.

Macskafüggő lettem. Rendesen hiányzik, ha nem vagyok itthon vele.