Vallomások

Félek, egyest fogok kapni nyelvtanból.

Tegnap megkérdeztem a férjem, hogy mit szeretne, vasalt inget mára vagy Valhallát nézni. Ma is pólóban ment. Utálok vasalni.

Szeretem az életemet. Szeretem, hogy mindig van választásom.

Még mindig utálom az "új" büntetőeljárásról szóló törvényt.

Félek, nagy hasi fájdalmam van szerintem a ciszta nő. Alig várom, hogy kiderüljön mi a baj. Lassan telik ilyenkor az idő.

Imádom a reggeleket. A puzzledarabok (felismerések) képpé formálódnak.

Megrémiszt a szeretteim halála. Nem akarok egy nap egyedül felébredni.

Sokkal szívesebben mennék holnap gombát keresni az erdőbe, mint dolgozni.

Télen is hideg folyadékot szoktam inni.

Nem szeretem azokat a felhasználókat, akik direkt vagy indirekt módon személyeskedve belemarnak másokba abban a pillanatban, amint erre alkalom adódik. Nem állok szóba velük, akkor sem reagálok a hozzászólásaikra, ha személy szerint belém nem martak.

Nagyon elegem van abból, hogy teljesen evidens, hogy mindig én rohangálok mindenért mindenhova, mert a kedves testvérem sosincs megkérve semmire, mivel ő fáradt. Ha egy nehéz napon azt mondom menjen ő, megkapom, hogy nekem meddig tartana...

Amióta karnyújtásnyira volt tőlem álmaim állása (szakmailag top jelölt voltam, már oda is ígérték, csak közbe jött az egyik főnök régi barátja), azóta semmi sem elég jó. Persze egy hasonlóan jó állás jó lenne, de az sajnos ritka.

Nem tudom, nem boldogtalan-e. Van felesége, de nem egy szép nő, ő meg olyan, mint egy mogorva farkas a munkahelyen. Valamit akarok kezdeni ezzel a helyzettel.

Gusztustalan eszközökkel próbál távol tartani magától és azt hiszi nem látok át mindezen. Mintha valami koszos kutya lennék, de még azt is jobban tisztelik. Elegem van mindenből, a megaláztatásból, a folyamatos elutasításból, mindenből...

Jövő héten leszedetek három anyajegyet. Már izgulok kicsit.

Néha jólesik 1-2 szál cigit elszívni.

Azon gondolkodom, hogy kár volt orvoshoz menni. Lehet jobb lenne a boldog tudatlanságban élni, amíg.

Ma befűtöttünk a kandallóba. 💛🧡🤎 Kint fúj a szél, bent jó meleg van.

Bombay a legjobb barátom.

Ma svíčkovát főz nagymamám. Ezt nagyon jól tudja, imádjuk ezt vasárnapi ebédnek.

Amikor imádkozom, már nem érzek semmit.

Nagyon szeretek mosogatni!

Nem tudom miért volt olyan mogorva, majdnem hogy barátságtalan, mikor ma összefutottunk és mosolyogva ráköszöntem. Azóta is bánt a dolog. 😞

Harcoltam magammal, mire hallgassak, de sikerült lezárnom és sírás helyett a megnyugvást érzem.

Rémálmom volt, érettségiztem kellett. De mire felébredtem megnyugtattam magam, hogy elvagyok én nélküle is.

Szeretek dicsekedni. Alapja is van szerencsére, nem hazudok semmiben sem.

Holnap vizsgálatra megyek, remélem nem kapok rossz hírt.

Úgy érzem, nincs szükségem erre az egészre, és jól megvagyok nélküle is, mégsem szeretném elmondani neki. Úgysem beszélünk, max heti egyszer, ha éppen eszébe jut hogy létezem, akkor végül is teljesen mindegy nem?

Éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok és a testvérkéim sincsenek sehol.

Túlságosan az érzelmek irányítják az életemet.💜