Vallomások

Borzasztóan elszomorít, hogy bezár az Átrium színház.

Szeretném az exemnek a legjobbat kívánni! ☺️ Ja, azon már túl van…🤪😜

Pillangók vannak a gyomromban. Mi ez a hülyeség?

Csak 14 éves a lányom, de következetességben, kitartásban példát vehetnék róla.

Ha tényleg boszorkányféleség vagyok, jó lenne, ha végre hasonítana valaki.

Szeretnék egyszer ruhástól kiállni a nyári záporba! Olyan vagány dolog lehet megtenni.😄

Zavar, hogy egy női portálon egyre több a pasi!

Szerelmes voltam egy nőbe, akivel csak írogattunk kettő évig. Találkoztunk!!!! Csoda történt, mintha hosszú éveken át együtt lettünk volna, úgy fogadtuk egymást. Hajnalig voltunk együtt . S hétvégén újból találkozunk és elutazunk egy hétvégére!

Ha hercegnőnek hív, tele van pillangókkal a gyomrom, de ha szívet küld, megijedek, nem tudom hova tenni.

Szeretem a tűzijátékot!

Kiskoromban hazudtam a szemészeten, mert szemüveges akartam lenni. Aztán mikor meguntam kb. 1 év után, egyre kevesebbet hordtam, majd azt mondtam, most már rendesen látok és azóta is a fiókomban van.

Átszakadt a WC-papír használat közben, pedig 3x-es.

Nemrég tudtam meg hogy egyik utcabeli kb 50 éves férfinek hónapjai vannak hátra. Hát,azért na... Elgondolkodtató és ijesztő...

Zabtejet megszerettem ,láttam mennyire fogy a boltban /sok/.

Nem értem hova tart a világ! Visszasírom a régi szúnyogirtási módszert, mert a gyérítés annyit ér, mint halottnak a csók. Nem tudom miben változtak a szúnyogok, de kibírhatatlanul viszket a csípésük, 200 forintos nagyságú puklik vannak tőlük.

Nem akarok újra kövér lenni és odáig jutottam, hogy bűntudatom van minden étkezés után. Mozgással soha nem ment le egy gramm sem. Meg vagyok róla győződve, hogy az anyagcserém sebessége majdnem nulla. Az a szerencsém, hogy szinte sose vagyok éhes.

Mindennap együtt utazom reggelente egy párral, a nő szerelme nagyon hasonlít az exemre. Nem túl jó érzés látni, hogy boldogok.

Savanykás, édes, de egyidejűleg fanyar is. Ilyennek éreztem nagymamám somlekvárját. Nagyon ízlett a puha kalácson!

Egy kis boldogság emberek!

Teljesen el vagyok keseredve. Magányos és kimerült vagyok. Kilátástalan a helyzetem. Úgy érzem az emberek nagy százaléka csak röhög a nyomoromon. Sokan bántanak is. Hiába harcolok, próbálom nem feladni.

Időnként sikerül "elboszorkánykodni" az esőt. De tudom előre, ha úgysem sikerülne.

Hercegnőnek éreztem magam mikor a menyasszonyi ruhámban voltam.

Tegnap voltunk Tapolcán a fürdőben,és csodálkozva néztem,hogy mennyi ember ruhástól(pólóban),volt a vízben. Ez valami új "hóbort"?

Mostanában azt játszom, hogy elbújok egy a buszmegállóhoz közeli bokorban, vagy fa mögött. Mikor a busz elindul a megállóból, utána futok, mint aki szeretné még érni. Amikor a busz fékez, én továbbfutok mellette, mintha egy szimpla futó lennék.

Mióta szakítottam vele próbálkozik, írogat, kedveskedik, végre azt mondja amit eddig hallan akartam....de már késő 🤷‍♀️

Imádom a bőröm bársonyosságát, miután őrölt kávéval bőrradírozom.

Én sem várom augusztus közepére, de nem írok a fórumba, mert én semikorra nem várom. Pedig még nem vagyok öreg, de nem akarok többé nagylány lenni.

Távkapcsolatban élni nagyon nehéz....

Introvertált vagyok, nem akartam családot, mégis van. Nem akartam csicska lenni. Férj sokat dolgozik. Ha én is dolgozni fogok, ugyanez lesz? Ez a nők sorsa? Valószínű nem lesz már meg a munkám, ha visszamennék munkahelyre. Egy álmom sem teljesült.

Már feladtam, nem küzdök a férjemért, pedig hiányzik nagyon. Nem az a bújós típus csak sajnos a haverok fontosabbak neki.