Vallomások

Utálom az anyósomat, mert mindig bánt engem és nem tud elfogadni!

A tizenéves gyerekeknek nagyobb a szerelmi életük, mint nekem 30 évesen!

Nem tehetem meg, hogy pár napra is elmenjek nyaralni, de még csak kirándulni sem. Anyagiak miatt !😞

Várom, hogy kezdődjön a suli, nem bírom cérnával már a két lányom egész napos vitatkozását.

A napokban olvastam, hogy Weisz Fanni börtönbe kerülhet, adótartozás miatt, ennek ellenére van pénze gyémántgyűrűre, Louis Vuitton táskára, pomerániai törpespiccre... valahogy nem tudom sajnálni!

Még mindig szeretem a volt szerelmemet. Pedig elárult és hátba szúrt...

Gondolkodom rajta, hogy regizzek-e egy társkereső oldalon.

Soha nem érdekelt a pasik anyagi helyzete. Mindig a szegény pasik iránt érzek vonzódást, van bennük valami őszinte érzelem, ami engem rabul ejt.

Csókolóztam a kollégával. Nagyon jó volt. Bárcsak maradhatott volna még. De telefonált a fia hogy hol vagy apa? Remélem lesz folytatása.Munkában ma megint találkozunk!

Imádom a napsütéses, de hűvösebb, kicsit szelesebb napokat. :) Mindig olyan jó a kedvem és a közérzetem attól, ahogy a szellő cirógatja a bőröm.

Nagyon félek a gyökérkezeléstől. Aludni se bírok, 2 nap múlva megyek.

Lusta vagyok zuhanyozni.

Húsz éve nem tudnak tenni a kavarós lakó ellen, mindenkit kikészít, és inkább rövid időn belül elköltöznek innen a rendes emberek. Majd én móresre tanítom, én nem menekülök el a saját lakásomból miatta!

Megvagy! Most nem csak érzem, tudom is:-) épp olyan szerelmes vagy mint én! Jól benne vagyunk! Istenem! Köszönöm! Áldott a nap amikor megláttam őt!

Törölték egy korábbi vallomásom. Nem baj. Az igazat vallottam be.

Már megint másnapos vagyok.

Beleültették a fejembe a barátok, hogy még nagyon labilis a terhességem(5 hetes) és ne vegyem készpénznek. Nagyon dühös vagyok rájuk és magamra is, de elérték, hogy féljek. Miért nem tudnak csak szimplán velem örülni?

Utálom a rajtaütésszerű látogatásokat az anyósomtól... :/

Imàdok frissen mosott àgyneműben aludni!

Nagyon nehezen dolgozom fel a szakítást...

A napokban azon gondolkodom, hogy honnan ered az elhízásom. Lelki ez biztos, vélhetően gyerekkori trauma, sokat láttam a szüleimet veszekedni.

Teljesen megőrjítenek a csinos, fiatal, egyenruhás rendőrök. Már a puszta látványuk is képes felizgatni.

Minden nap megleckéztetem a kavarós lakót a társasházunkban.

Tudom, hogy az Uncle Ben's-t csirkemellel kell csinálni, de lusta vagyok és most simán felmelegítve, hús nélkül eszem, tésztával.

Minden férfi ismerősömnek bejövök, csak annak az egynek nem, akiért nekem csorog a nyálam. Nem tudom felfogni mi a baj és miért pont Neki nem. Teljesen kikészít ez az egész, hetek óta csak Rá gondolok.

Teljesen megőrültem, de ettől most nagyon jól érzem magam.

Sokszor nem tudok ellenállni a hizlaló kajáknak és az önfeledt zabálásnak, holott tudom hogy fogynom kellene.

Nem használom az olvasó szemüveget, pedig sokkal jobban látok vele.

Dühítő és érthetetlen számomra, miért hiszi azt a legtöbb pasi, hogy attól lesz igazi férfi, ha egyszerre több csajt hülyít és játszmázik. Ez olyan dedós!

Nem tudom megfőzni azt a kaját, amit nem szeretek.