Vallomások

Csendben vagyok a kertben, hiszen vasárnap is van és ünnep is. Bezzeg mások: fúrás, fűnyíró. Elítélem őket ezért.

Bosszant, mert olvashatatlan egyesek hozzászólása. Vagy mert úgy ír, ahogyan beszél, tájszólással vagy mert elfelejtette a magyart és itt gyakorol, de semmit nem fejlődik.

Jól sikerült ez az este. Megbeszéltük, hogy jövő szombaton megismételjük. Remélem, nem lesz olyan családi program, ami keresztülhúzza...

Enyém a dalszöveg: "Kemény vagyok. Te ezt mondod és ezt gondolod rólam, s ez így igaz". Pedig nem is szeretem az Eddát.

Sajnos a feleségem viszolyog az orális szextől. Azt mondja, hogy ne hozzam fel a témát neki, de ha nem beszélünk róla, akkor nem is tudom meg az okát soha. Bocsánat a vallomás miatt.

Unatkozom, olyan monoton egyhangú az életem.

Soha többé pletykás falu, jobb nekem a város.

A férjem krokodilos horrort néz. Néha odapillantok vigyorogni.

Nem igazán érdekel a hegymászó. Persze nem kívánom a halálát, de nekem igazából mindegy.

Már nem fekszem le olyan férfiakkal, akiknek kapcsolatra nem kellenék, csak sima ágyasnak! Sokkal többre becsülöm már magamat!

Azt hiszem kötődni kezdtem a zongoratanáromhoz. Nem vagyok szerelmes belé, csak élvezem a társaságát, hogy foglalkozik velem. Ő az egyetlen hím nemű egyed, aki bár szakmailag, de törődik velem.

Én azt sem tudom,mit jelent a "kiváltság" szó...!

Zsibbad a jobb kezem. Húzom az időt, remélem pár nap és megjavul, vagy nem romlik tovább.

Számomra egyik legkedvesebb kis faluról szól a mai Hazahúzó. Apám szülőfaluja, Újiráz.

Dühös vagyok rá! Barátnak kevés vagyok, ahhoz, hogy a barátnője legyek, ahhoz túl sok vagyok. Elmondtam neki őszintén, amit érzek, és mégcsak el se olvassa az üzenetet.

Reménykedem Suhajda Szilárd szerencsés visszaérkezésében.

Elküldtem az első jelentkezésemet. Két éve nem csinálok semmit, iskola befejezte óta. Félek elkezdeni dolgozni, hogy kevesebbnek leszek másnál, bunkók lesznek velem, és hogy elrontok valamit, például kasszázásnál a pénzszámolást.

Playboy nyuszis övet hordtam a szentmisén.

Nem szeretem, amikor Dávid helyett Daninak szólítanak engem.

Ahol az alap kéréseimet is ignorálják, levegőnek néznek, a kérdéseimre pedig fütyülnek válaszolni, ott szerintem jogom van, hogy én is semmibe vegyem a "szabályaikat"

Fekszem az ágyon, száradok, várom a masszőrt. Simán elviselnék egy ilyen életet.

Sose teltek ennyire lassan a hétköznapok, mint most, hogy a Nifty eredményére várunk.

Feladtam az életet. Hiába küzdök, próbálkozok, soha nem sikerül semmi, mindig jön valami, ami rosszabb. Bárcsak meghalnék, de ebbe se segít a sors, mert még az se sikerült 😢

Vonzódom egy meleg sráchoz (nő vagyok), de ami a legfurcsább olyan, mintha én is tetszenék neki. Ez meg hogyan lehetséges? :)

Nem tudom, hogyan tudtam létezni a lányom előtt.

Nem tudok ellenállni a kólának.

Idegesítőnek tartom a legtöbb kisgyermekes anyukát. Tele posztolják az összes közösségi oldalt a gyerekeik minden mozdulatával és a mártírkodásukkal. Nem minden ismerős kíváncsi rájuk.

Mindegyik régi szerelmem megházasodott, csak én nem kellek a kutyának se.

Bablevest főzök ma, palacsinta lesz a második. Ha kész a bableves, kettéosztom. Egy barna lábosban csak olyan lesz, amiből kiszedtem az összes babot. Ezt a lányaim eszik majd. A másikban meg a több babbal, azt a két fiam fogja megenni ebédre.

Nem akarok beleszeretni... de mégis alig várom, hogy újra láthassam őt...