Vallomások

Ahol az alap kéréseimet is ignorálják, levegőnek néznek, a kérdéseimre pedig fütyülnek válaszolni, ott szerintem jogom van, hogy én is semmibe vegyem a "szabályaikat"

Fekszem az ágyon, száradok, várom a masszőrt. Simán elviselnék egy ilyen életet.

Sose teltek ennyire lassan a hétköznapok, mint most, hogy a Nifty eredményére várunk.

Feladtam az életet. Hiába küzdök, próbálkozok, soha nem sikerül semmi, mindig jön valami, ami rosszabb. Bárcsak meghalnék, de ebbe se segít a sors, mert még az se sikerült 😢

Vonzódom egy meleg sráchoz (nő vagyok), de ami a legfurcsább olyan, mintha én is tetszenék neki. Ez meg hogyan lehetséges? :)

Nem tudom, hogyan tudtam létezni a lányom előtt.

Nem tudok ellenállni a kólának.

Idegesítőnek tartom a legtöbb kisgyermekes anyukát. Tele posztolják az összes közösségi oldalt a gyerekeik minden mozdulatával és a mártírkodásukkal. Nem minden ismerős kíváncsi rájuk.

Mindegyik régi szerelmem megházasodott, csak én nem kellek a kutyának se.

Bablevest főzök ma, palacsinta lesz a második. Ha kész a bableves, kettéosztom. Egy barna lábosban csak olyan lesz, amiből kiszedtem az összes babot. Ezt a lányaim eszik majd. A másikban meg a több babbal, azt a két fiam fogja megenni ebédre.

Nem akarok beleszeretni... de mégis alig várom, hogy újra láthassam őt...

A Balaton szerelmese vagyok.

Mindig sírok, ha vége van a hétvégének.

Nem tudtam szépre elmosogatni a kotyogós kávéfőzőt.😪

A férjem ellopott egy babakocsit, amit a rakodók őrizetlenül hagytak egy boltnál. Nagy szükségünk van rá, pénzünk nincs, de lopni talán mégse kellett volna.

Szívesen ismerkednék japán hölgyekkel.

Ma előre engedtem egy fiatal pincért a lépcsőn, hogy gyönyörködhessek a feszes izmos, szép mozgású testében.

SM betegként nagyon megdöbbentett Lang Györgyi halálhíre.

Csókot küldött nekem, én meg lesütött szemmel kuncogtam.

Ma egy éve, hogy elment a kutyám. Az utolsó szavaimmal elmondtam neki, hogy nagyon szeretem. Borzasztóan hiányzik, minden nap eszembe jut.

Amióta rakodóként dolgozom, egyre sportosabb vagyok.

Félek hogy mégis műtét lesz a vége. Reménykedtem, de... Nem is tudom...

Nem ettem meg a hámozatlan burgonyát, mint köretet. Gusztusosan megsütötték, de héjával. A neve is szép, steak burgonya, de így inkább nekem nem kell. Aki szereti így, annak jó étvágyat kívánok.

Rettentően idegesít, zavar, hogy a sarkon lakunk, rendezett udvar, és minden szemetet itt dobnak el előttünk, annak ellenére, hogy 10 méterre van a kuka.

Ma csalódtam, és lelkileg bánt. Városi lomtalanításra pakoltunk ki, egy arra járó lomis kért tv-t, megsajnáltam adtam neki, de mondtam vigye el, erre az árokpartján szétszedte és otthagyta.

51 vagyok, reggeltől estig dolgozom, és alig marad magamra időm. Reggel 7-kor indulok, és este fél 8-kor érek haza, itthon van még 1 gyerek, és a háztartás. Pihenésre vágyom.

Ha nyugdíjas leszek remélem, lesz még munkám, barátaim, elfoglaltságom a kertben, háztartásban és nem itt fogom eltölteni a szabadidőmet!

Nézem az ismerősök megosztásait. Széthajtják a gyereket, kétféle edzésre járatják, heti 5-6 alkalommal, mellette tanuljon is jól, s aztán nyilvánosan viccelődnek a közösségi oldalon azon, hogy a gyerek olyan fáradt, hogy reggel a cipőjét sem találja.

Holnap szívkatéterezésem lesz és nagyon félek!

Többet kellene takarítsak. Nem vagyok lusta, kert van, állatok, azokat rendezem, de a takarítás sokszor marad. Az én szégyenem , ugyanis csak ketten vagyunk a párommal.