Vallomások

Nem szeretem azt a házat, amiben lakunk. Jobban érezném magam a tengerparton egy szép villában.

Akárhogy próbálkozom, már nem hiszek úgy Istenben, mint legelőször és nehezemre esik újra visszanyerni a hitemet. Talán nem is akarom.

Minél jobban megismerem a szeretőmet, annál jobban szeretem újra a férjemet.

Leköszönök ezen a néven. Telefont váltok.

Sokszor egész nap alig eszek, aztán este (9 és éjfél között) betömök úgy 1500-2500 kalória körül - mikor hogy sikerül.

Hosszú évek után hónapok óta nincs mérgező ismeretség/pali az életemben. Úgy érzem belehalok, mint egy drogos az elvonón. De már döntöttem. Nincs más hátra mint előre.

Hiányzik. Amolyan barátság extrákkal kapcsolatot szerettem volna vele, míg ő komoly kapcsolatot. Kerestem helyette mást, aki vevő erre, de azt hittem, hogy lehetünk továbbra is barátok. Hetek óta egy szót se ír, mintha nem is léteznék. Nem értem!

Van akinek home office jutott az életben, nekem nem. Úgyhogy én az irodában nem csinálok semmit inkább.:)

Utálom a mesterszakot, amit elkezdtem. Váltani kéne, de már 24 éves vagyok. Sosem lesz meg a mesterdiplomám így.

Rá kell jönnöm, hogy ez az egész "párkeresés" játszmák sora. Elkeserít. Miért nem lehet őszintén egyenesen beszélni a másikkal? 🤷‍♀️🤔

Nem harcolok már érte. Eleget tettem, ha mégis úgy dönt, hogy a másik nőt választja, akkor nem is érdemelt meg soha engem, így nem fogok szomorkodni miatta. Ha eldob más miatt, akkor bebizonyítja, hogy kevés hozzám.

Elkeserít a látvány, hogy mindenhol telefonjukat nyomkodó embereket látok. Ha együtt vannak sem egymásra figyelnek, hanem a telefonjukra.

Egy selejt hulladéknak érzem magam.

Életem legrosszabb nőnapján vagyok túl.

Mindennap legalább 1,5 órát olvasok angolul.

Minden tiszteletem a nőké!!! 😘 Nagyon boldog nőnapot kívánok nekik!!!💋

Ha valaki sír előttem, (vagy akár egy filmben), automatikusan potyognak a könnyeim. Engem nagyon zavar, utálom ezt magamban.

Az Élet iskoláját nem jártam ki. Én csak a 4. diplomámért tanulok. Jól meg is vet ezért nagymamám. Pedig én sokat segítek neki, pl. kapálok is a kertjében. Szerinte nem alaposan, néha sírok is a kritikája miatt.

A család szégyene vagyok, mert 34 évesen se pasim, se gyerekem. Nem vagyok plázacica, visszahúzódó, szürke egér vagyok. Mindenki lenéz emiatt. És én is magamat.

Szerelmes vagyok, de az illető nem foglalkozik velem, más van neki. 5 éve nem cigiztem, de a történtek hatására az utóbbi időben egyre gyakrabban megkívánom. Nem húzom tovább, veszek ma egy dobozzal.

Felajánlottam neki az érzéseimet, amire azt mondta, hogy már nem érdekli, legyünk barátok. Ma megkértem, hogy inkább ne legyünk barátok se, mert nekem kevés az ő barátsága.

Soha többet nem akarok 78 kilós dagadék lenni a 162 centimhez, puffadt fejjel és nagy hassal...Már 8 kilót fogytam, még legalább 6-ot szeretnék.

Túl vagyok egy hosszú és nehéz műtéten. Itthon gyógyulgatok. Nehéz, de Isten már sokszor megsegített, hiszem, hogy most is meg fog.

Tavaly azt mondta a doki a férjemnek 3-4 hónapja van vissza. Rák. Igaz fogyott 20 kg-t, de napról-napra jobban van. 3 brutál fájdalomcsillapító helyett pár naponta vesz be 1 db-ot. Újra tud enni. Hiszem, hogy nem vesztem el. Ezen is túl leszünk. Hála

Fiatal kolléganőm ruhazsepit használ, tocsog a takonytól a zsebe, de azt mondja jobb így az orrának, szerintem meg undorító.

Az ovis fiam rocker akart lenni. Ki akarta festeni feketére a kezén a körmeit. Megengedtem neki. Másnap lemostuk.

Egyedül érzem magam.

Nincs senkim, mégis úgy érzem magam, mintha szerelmes lennék.

A bátyám most költözik el itthonról albérletbe, de egyfolytában ez a téma. Folyamatosan azt hallom, hogy ez a lakás nem jó, szerinted ez milyen, stb. Imádom a testvéremet, de már a plafonon vagyok a témától és már unom!

Szeretem visszanézni a régi televíziós vetélkedőket! 80' 90' évek.