Vallomások

Fel se köszönt a születésnapomon, de már új nő van az ismerősei között. Letiltottam.

Amióta gyerekem van haragszom a férjemre, hogy neki mindent lehet. Igazságtalan ez a felosztás, hiányzik a régi életem.

Belefáradtam az örökös vitába, harcba, hogy küzdjek érte. Mindenért engem okol, én meg őt. Én soha nem hazudtam neki, mégis ő úgy érzi én verem át. Libikóka na meg a se veled, se nélküled.

Borzalmasan érzem magam a bőrömben, mert egy rokonommal egy idősek vagyunk, de nekem senkim sincs. Neki meg 2 szép lánya, és szerető férje. Az a család, amit én is elképzeltem magamnak, de egyre inkább úgy érzem ezt el kell engedjem.

Sokszor fél napot kell várjak a válaszára, hétvégéken eltűnik napokra. Lehet, hogy mégsem olyan férfi, mint amilyennek láttam őt az elején, de így nekem ő nem is kell…

Egy hete nem voltam a sokak által kedvelt közösségi oldalon, és nem is hiányzik!

Agyrémnek tartom a vármegyéket, pedig szeretem a Hazámat.

Nagyon szeretnék egy társat. Így rendeltem egy feromonos parfümöt.

Páromnak nem sikerült a munkahely, jobb fizu. El vagyunk kenődve. Éldegélünk ahogy tudunk tovább.

Gyerekek, odavagyok ezért a pasiért 😍 what a handsome guy ❤️❤️

Ma jókedvű vagyok és sokszor mosolygok. Tegnap bementem a barátnőmhöz a boltba beszélgetni, szoktam vinni kekszet is, tegnap még csokit is vittem.

Nincs türelmem az olvasáshoz, inkább hangoskönyveket hallgatok.

Kézzel írott naplót írok, így enyhítve a lelki sérelmeken..

Nő vagyok, szültem, de lehet én sem tudnék segíteni más szülő nőn. A gyerekeim mellett néha kibírtam orvosi beavatkozást, de volt, hogy engem kellett felmosni, mire őket ellátták. Szerintem nem lenne szabad pellengérre állítani ezért.

Elkezdtem azt érezni, hogy mindenkit gyűlölök magam körül. De leginkább magamat.

Imádom a lökött kolléganőimet! 😁😅😍

Találkoztam az exemmel, aki októberben megcsalt. Akkor kibuktam, vártam hátha visszakuncsorog. Teltek a hetek, elmúlt karácsony, nem éreztem hiányát. Ma gond nélkül (bár előtte volt pánik) tudtam vele beszélni. Még fáj, de már nem érdekel. Gyógyulok.

Évek óta az öngyilkosságot fontolgatom és érzem, hogy hamarosan véghez is fogom vinni. Már nem bírom idegileg.

Nagyon aggódom, amikor a párom napokig távol van a munka miatt.

Hiába fontos számomra, úgy érzem, hogy el kell váljanak az útjaink. Az utóbbi időben már nem oszt meg velem dolgokat, nem törődik velem, sokszor sírok, mert fáj, ahogy levegőnek néz. Úgy érzem már jelentéktelen vagyok számára.

Sajnos nekem nem jönnek be a mackós férfiak. És akik szakállat viselnek azok sem. És a húsz évesek sem.

Nagyon kivagyok lelkileg 😢😞 fáj a hasam, meg van a havim, nem jött össze a baba és holnap munka lesz. 😞

Diéta mellett mától torna. A napi mozgás úgy kimaradt. Kicsibe kezdem és egyelőre nem sokat: nyújtás, fenék, comb, felülés, plank.

Megszakítom a mérgező emberekkel a kapcsolatot.

Úgy szerettem volna kismama lenni, de nem sikerült. 😢😞Megint várni egy hónapot...remélem sikerül. Hiányzik a pocak és a baba nagyon és a párom is várja a közös gyereket.

Vásárlásba fojtom a bánatomat. Hosszú időn keresztül úgy éreztem, hogy ő más férfi, mint a többi. Már nem törődik velem, levegőnek néz, nem kellek neki. Régebben is, mint most is, egy dolog vígasztalt ilyenkor, a ruhavásárlás…

Attól félek, hogy gyermektelen, egyedülálló nőként fogom az életem leélni. Több kolléganőm is van, akik 40+-osak, és így vannak. Ez elrettentő. (33 vagyok)

Egyre rosszabbul érzem magam a melóhelyen. Nem tudom megfogadni, betartani azt a tanácsot, amit mindenkitől hallok: engedd el, oda se figyelj, csak csináld a dolgod, ne folyj bele...

Ma péntek 13 van. Nem mentem dolgozni!

12 napja nem szexeltem. Lehet, hogy rossz kezdés volt 1-jén szexel kezdeni az új évet?