Vallomások

Unom már a főzést, 30 év alatt elegem lett belőle.

Néhány állat,okosabb,mint pár ember

Nem tudom elfogadni férjem 20 éves fiát, mert bár fizetve volt a gyt, évekig nem láttuk, most megint pénz kéne neki és megint felbukkant. Én meg hallgatok, mert utálok veszekedni.

Színész akarok lenni.

Fesztivál után üresnek, sivárnak az életem, úgy érzem semminek nincs értelme. Ott szeretnék maradni örökké!

Nem tudok járni.

Vásárlásfüggő vagyok, főleg drogéria-parfüméria a vadászterületem.

Sosem fogyókúráztam, nem volt rá szükség. Ha kövér lennék, akkor sem mondanék le az édességről, mert imádom.

Egyre többet beszélgetek azzal a kollégával és azt hiszem szép lassan beleszerettem. (Kapcsolatban élünk ő is én is). A jelzéseiből ítélve ő is nyit felém! Minden nap várom a műszakot hogy láthassam!

Félek az egyedülléttől, de ronda vagyok, és nem kellek senkinek!

Évtizedekig mások kedve szerint éltem.

Nem szeretem a csokoládét.

Magamnak sem akarom beismerni, hogy szerelmes vagyok. Bár megtehetném, nem merem ezt megélni.

Nem bírom a papír zsebkendőt.

40 alatt nem szültem. Most már nem is akarok, úgy sem tudnám eltartani!

Nagyon jól elvagyok magammal.

Sajnálom, hogy irigyek az emberek... :(

Felnőtt létemre nem tudok autót vezetni és nem is akarok megtanulni.

Egy tölcséres jégkrémet reggeliztem.

Ahol férjem akar családi házat venni, ott igaz, hogy jóval olcsóbb, mint ahol én szeretném, de azért nem akarok oda menni, mert a közelben lennének anyósomék, mellesleg utálom is azokat a településeket...

Ideje volna beolvasnom anyósnak😠

Holnap vásárolok kerékpárt.

Tömve vannak a kórházak betegekkel.

Annyira jó lenne már szabira menni...

Tavaly Karácsonykor tudtam meg, hogy elköltözik a szerelmem, akivel nem is voltam kapcsolatban. Egy csók történt összesen. Azóta is nagyon szeretem, nem tudok más felé nyitni, pedig őt december óta nem láttam és össze is törte a szívemet. Rendesen.

A legtöbb férfi ismerősöm odáig van értem. Azt hiszik, hogy tolonganak nálam az udvarlók. Pedig szó sincs erről, sőt olykor attól félek, hogy sosem lesz újra kapcsolatom. Magányos vagyok.

Munkaundoritisz kezd kialakulni bennem a sok ügyfél miatt. Egyedül azért megyek mégis szívesen dolgozni, mert a kollégák jófejek.

Mindig visszaszájalok azoknak a nyugdíjasoknak, akik osszák az észt kérés nélkül.

Nagyon kívánom a párom de sajnos messze van tőlem...

Sosem akartam gyereket. Most, hogy kiderült, nagy eséllyel soha nem is lehet, megszakad a szívem.