Vallomások

Tavaly elveszítettem azt a férfit, akit mindennél jobban szerettem és idén ugyanabban a hónapban elveszítettem egy másikat, akit szerettem. Mind a kettőről álmodom még.

14 éve voltam utoljára ilyen dühös. Úgyhogy iszom.

Imádok lustálkodni. ❤️❤️💛💛🛏️🛏️🛏️ Ha tehetném, soha többet fel sem kelnék. Kérem az italomat, legyező is jöhet, meg valami rágcsa.

Vajon mi lehet vele.. sokszor álmodom még róla.

Fáradtan rettentő érzékeny vagyok. Lepattintásnak érzem, ami lehet, hogy nem is az.

Kezd a hócipőm tele lenni. Nem lehet előle menekülni. Olyan mint a rossz reklám. Mindig oda tolakodik az előtérbe, ahol éppen vagyok, amit éppen olvasok.

Kiszolgáltatottá teszem magam a legmélyebbről jövő érzéseim kimondásával. - Nem ér visszaélni vele! - Mi értelme ezeknek az érzéseknek, ha nem osztom meg őket?

Nem fogom ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint régen. Nem bízok meg senkiben és nem megyek bele értelmetlen, felesleges ütközetekbe. A bizalom olyan mintha a másik kezébe adnád a kést, vesztes harcokba meg csak a gyagyás hülye ember megy.

Az újévi fogadalmam,nem írok többet fórumokba,így nem tudnak kifúrni beszólogatással.Csak játszani fogok!

Én a tolerancia híve vagyok, egy dolgot viszont nem vagyok hajlandó elviselni: az intoleráns gyűlölködő embereket.

Úgy ennék most valami édeset, rég ettem. Cukoréhségem van. Valami fincsi omlós tortaszelet, tiramisu, fánk, krémes, fagyi, csoki minden mennyiségben. Sajnos nincs nagyon ilyesmi most itthon. 🍡🍭🍩🎂🍰🍦🍫🍬🍪

Idén karácsonykor is kihagyhatatlan számomra a Reszkessetek betörők. Mondjuk egy tál töltött káposzta, rántott hal és bejgli társaságában, na meg fenyőillattal a szobában. 🌲🌲❄️❄️🌨️

Most fogom nézni a Konyhafőnököt az RTL-en. Én biztos nem tudnék ilyen nagy kapkodásban, időre főzni. Pláne csapatban nem tudnék. Itthon a konyhában ezerszer békésebb szerintem és az sem hiányzik, hogy ordibáljanak velem.

Legszívesebben 1 percre sem mennék át anyósékhoz karácsonykor.

Tipikusan az az ember vagyok, aki ha 99-edszerre pofára esik, 100-adszorra is képes abba a bizonyos kútba beleugrani. Megyek fejjel a falnak, a saját fejem után. Lehet jól meg kellett volna vernie a szüleimnek, megrúgdosni, akkor jobb ember lennék!

Jó szerelmesnek - megértőnek-megengedőnek-elfogadónak lenni.

Ha megszeretném tudni, mennyit ér az én életem, vagy mennyire vagyok értékes, és fontos ember, akkor az alábbiak szerint kell eljárnom: az összes pozitív és negatív élményeimet kell vennem és átlagolnom azt. Ilyen egyszerű. Én 2-est adok az életemre.

Fényben, világosban szeretek szerelmeskedni. A Szerelmemnek is így jó. Szeretjük látni-nézni egymást közben, nem csak hallani.

8 év múlva én leszek a 40 éves szűz.

Undorítónak tartom, ha valaki szeretőt tart.

Újabban szeretek teljes sötétben szexelni, szeretkezni, mert olyan mintha mással lennék. Vadabb szenvedélyesebb és bevállalósabb vagyok.

Kedvenc mutatós köretem: párolt lilakáposzta enyhén savanyúan elkészítve és ezt jól összekeverni főtt basmati rizzsel. Formából kinyomva tálalni húsokhoz, bár magában is megállja a helyét nálam. Anyósom tippje, egy anyósnak is lehetnek remek ötletei.

Én nem tudnék úgy tükörbe nézni, hogy tudom, egy órája még a szeretőmmel kufircoltam, most meg a férjemnek mosolygok és adom elő a jó feleséget. Ha nem jó a házasság, inkább elválnék és aztán keresnék valakit. Szerintem egy egyenes ember így tenne.

Én csak tökéletes szeretnék lenni. Miért olyan nagy kérés ez??!? 😠😠

Ez egy olyan időszak, amikor csak szerető van. Jobb lenne azt írni, hogy Szerelem.

Már nem hiányzik az az időszak mikor férjem és szeretőm is volt egyszerre. Jó volt, szép volt ennyi volt az az időszak elmúlt. Jó rá emlékezni szerettem úgy élni.

Én is megbuktam egy tárgyból anno az egyetemen, soha előtte és utána sem történt ilyen velem. Ma már vicces sztori csak az egész.

Nem fogom bántani azt, aki engem engem bántott. De remélem az élet vissza adja nekik...

Sikítottam a Forma-1 végén 😲

Most buktam először tárgyból egyetemen. Mondjuk magántanulóként végeztem a félévet, eltemettem két nagyszülőt ezalatt és dolgoztam 20-30 órákat mellette. Igazából ez egy bukástörténet, mégis azzal vigasztalom magam, hogy "egy bukás nem bukás".