Vallomások

Régen az volt az álmom, hogy legyenek céljaim. Ma az a célom, hogy legyenek álmaim.

Így 50 felett már elegem van a betét vásárlásból. Ennek soha nem lesz vége.😥

Találkoztam ma a boltban a volt anyósommal. 25 hónapja elváltunk, de azt mondta, a fia még mindig várja, hogy visszahívjam. Nem normális.

Azt gondolom, hogy ha valaki nem volt eléggé fontos, hogy még életében megtiszteljék azzal, hogy keressék, meglátogassák, vagy érdeklődjenek hogyléte felől, azoknak már a temetésen sem kell ott lenniük. Akkor már mindegy sajnos.

Szerintem földi létünk célja az, hogy meghaladjuk önmagunkat és átlépjük saját határainkat.

Az, hogy kinek voltál fontos, mindig az idő dönti el. Ma erre ismét rájöttem, mert ma hülyének néztek.

Nincsen kedvem a mai randevúhoz.

Szívesen beszélgetnék azzal a hölggyel, aki aszexuálisnak vallja magát egy fórumban. Én is nő vagyok. Sajnálatos, hogy az anonimitás miatt nem találják meg egymást a hasonló emberek.

Bosszant, hogy van közeli hozzátartozó, aki szerelmem halála után képes vidám képeket felrakni a netre. Tudom, hogy lassan túl kell lépni, de én még képtelen vagyok.

Egész nap eszem.

Úgy döntöttem ma este berúgok.

Bevallom, hogy férjem van 17 éve és jelenleg várom a "barátomat". Nem hiszem, hogy ki fogom bírni. Lehet lefekszek vele. 3 év után talán újra kielégülök és boldogabb leszek. Ez jó hatással lesz mindenkire.

Már én sem hiszek senkinek…

Unom bevallom!

Elveszíthetek mindent, pénzt, barátokat, szerelmet, de a becsületem maradjon meg. Vesszen el pénzem, házam, marhám, de az igazság az enyém legyen!

A múlt már nincs a birtokomban, a jövő még nem az enyém. A jelen az, amire ráhatásom van és abból kell kihoznom a maximumot.

Nem hiszek a tízmilliószoros napokban.

A rosszakaróim és ellenségeim miatt nem aggódom. Szolgáim lesznek a Másvilágon és addig nem nyugszom, amíg a lábaim előtt nem hevernek a cselédek!

Van, hogy mindent el kell vesztened ahhoz, hogy ráeszmélj, rossz úton jársz.

Azt hiszem, megtértem.

Kezdek besokallni, jónak lenni nem akarni kell, belülről jön.

Bocsánatot kérek a szüleimtől, hogy mindig lázadtam ellenük, nem fogadtam szót, visszaszóltam. Bocsánatot kérek a volt barátaimtól, hogy csalódtak bennem és nem voltam méltó a barátságukra. És bocsánatot kérek önmagamtól az elkövetett hibáim miatt.

Senkinek nem hiszek.

Szerintem jó embernek megmaradni a legnehezebb ezen a világon. Én szeretnék minél jobb, erkölcsösebb emberré válni. Szeretném felülírni a bűneimet. Szeretnék szeretetet adni másoknak, "jézusi" életet élni. Ez iszonyú kemény meló lesz.

Sok hibát elkövettem életem során. De elsősorban a Jóistennek tartozom elszámolással, nem a többi embernek. Ahogy akik nekem ártottak, vagy engem bántottak, nem nekem kell majd számot adniuk tetteikért, hanem Istennek.

Nemrég rájöttem mennyire igaz a mondás: Egy ember nem fog megváltozni, mert nem tud! 🤣

Szívesen kiradíroznám a múltamat, kitörölnék sokmindent. De mit tegyek? Az is én vagyok.

Perverzebb, "mocskos" erotikus történeteket olvasok. Nagyon nagy hatással van rám..:)

Este vajákoltattam.

Miért van az, hogy az élet minden területén munka, család csak a rossz történik?:(