Vallomások

Vele lett teljes az életem.

Most a barátnőm mellett van a helyem. Anyukája már fentről néz minket.

Kirúgták a kollégámat, egy ember mínusz, a munka pedig csak egyre több. Úgy érzem váltanom kellene nekem is.

Nem is tudja, hogy mennyire szeretem. Azt hiszi, nem érdemli meg, pedig annyira jó, hogy az el sem mondható.

Annyira másképp láttam mindent. Nem tudom ő hogyan, de azt a tudtomra adta, hogy én semmit se látok jól...

Állásinterjú 2. kör....👍☺️ Nem álom fizetés sajnos, de remélem biztos munka lesz..., már ha megfelelek.

Megértem azokat akik senkiben nem akarnak teljesen megbízni, mert keresik az egyetlent, akire mindent rábíznak. Jó volt rábízni mindenem az egyetlenre, még akkor is ha semmit nem akart belőlem érteni, nehogy viszonoznia kelljen. Jó érezni mindenem...

Röhögök, mikor családtagok egymást köszöntik szülinapra, névnapra, évfordulóra, nyilvános üzenőfalakon. Színjáték, mások előtt.

Utálom,hogy már minden felsavaz! Mennyi mindenről kell még lemondani? Tök nyomi vagyok!

Végre esik, már nagyon vártam!⛅☁💧☔

Minden neki szólt. Mindenkiben őt kerestem. Mindenkiben őt láttam. Mindenben őt éreztem. Nem volt senkim, csak ő.

Ha elfogynak az ellenérvek, vagy szerinted igazam van, akkor is méltass válaszra. Hogy tudjam, mit gondolsz. Tisztelj ennyire legalább...

Áldás, hogy vele élhettem...

Írtam, olvasta, és nem válaszol. Hívtam, nem veszi fel. Előtte írta, hogy mennyire szeret és kíván. Attól tartok, hogy megcsal, mert velem nem tud lenni, távol élünk egymástól.

Most van az a pont, hogy besokalltam. Bevallom, hányingerem van.

Nem tudom milyen viszonynak hívhatom azt, amiben nem hagy a másik fél békülni, mert szerelmes belém.

Sosem foglalkoztam ennyit a Facebookkal.

Még orvosi utasításra sem tudom átverni azt, akit szeretek. Amelyik orvos ilyet kér, az inkább menjen a földekre kapálni. Sokkal kevesebb beteg lenne, ha nem szenvednének az orvosaink kóros gyógyszerezési kényszerben.

A Face avatár profilfotók sokkal szebb arcot mutatnak, mint a valóság. Megtévesztőek, határozottan. Nem hiszek már az ilyen képeknek.

Megittam egy pálinkát, most sörözni fogok.

Voltam a misén, nagyon örülök, mert szép volt. Haza tudtam jönni, pedig előtte nem is reggeliztem.

Ez a nyár is elmúlik úgy ahogy a többi... bánt, hogy így kell leélni az életet. Menni kellene jobbra balra és boldognak lenni, nem sírni, szomorkodni és harcolni... hiszen túl rövid az élet mindehhez... 😰

Egy rendezvényen megfigyeltem az embereket. A jó nőknek sincs jó pasijuk 50 felett. Szégyellem, hogy össze mertem jönni egy nálam mérföldekkel jobb pasival. Csak mert nem volt más neki akkor a közelében, azért hajtott rám.

Úgy látszik nincs itt az ideje a szabadságnak jövő hétre behívtak dolgozni... 😲

Nem tudom sajnálni azokat az embereket, akik nem akarnak változni és változtatni! Már nem érdekel senkinek a kínja szenvedtem én is eleget. Élje mindenki azt az életet, amit választott magának.

Jövő héten már megint iszonyú meleg lesz, már félek tőle előre, nehezen viselem. (Sajnos nincs lehetőségem vízpartra menni, nemrég műtöttek.) Nagyon jó volt pár napig a kicsit "normálisabb" meleg! Nekem elég lenne max. a 28-30 fok.

Nincs értelme az életemnek. Nem érzem jól magam a testemben. Pedig ez már jobb nem lesz. Mehetek bárhová, mindig velem van, elmenekülni nem tudok előle. Ez a legborzasztóbb.

Miközben okosan viselkedve a "helyzetből" kihozható pozitívumokra fókuszálok, bennem hisztizik az 5 éves gyerek: a kialakult helyzet annyira, de annyira igazságtalan!

Bűn ronda a pasim. Szeretem, de szemem nekem is van. Mikor a Facebook képeit nézegetem mindig elborzadok, hogyan vagyok képes szexelni, mutatkozni vele. Azonban élőben olyan aurája van, hogy szeretek vele lenni és kedves, odaadó. Bárcsak szebb lenne.

Hordom a maszkot mindenhová, ahol van másik ember is. Tudom, nem kell, de én félek a delta covidtól.