Vajon meddig lehet bírni, hogy hazugságban éljünk? (beszélgetés)

Nem , persze hogy nem , nem lehet csak pofozkodni egy egesz eleten at :)

De , aki engem ok nelkul megbantott alltalaban pofon lessz vagva :)

Közben engem is pofozgatnak rendessen - :(

Aztán meg már úgyis olyan öregek leszünk, hogy nem ez a sor számít már:))) Ez meg az én kapuzárási pánikom... hihi

A stresszhelyzet hozta belőlem is ki ezeket a törekvéseket...

Azért én leginkább mégis totál egydül szeretnék most lakni, élni. Nagyon tele a hócipőm.

Ami innét látszik, hogy a következő 10 évben azt fogod építeni a férjed mellett. :))

Én biztos gyagya vagyok ilyen téren, de nekem mindig kell egy stresszhelyzet, - mert ugye a döntéshelyzet mindig az -, hogy építkezni tudjak. Nem tudok mindenféle utakat egyszerre járni.... csak egy utat... mindig. Azon az egyen már tudok ezerfelé figyelni...hm... néha... néha meg nem. :)))

Ahogy olvastam a soraidat,úgy éreztem egy kicsit az én életemről is írsz.

Ugyanezt érzem,annyi különbséggel,hogy én már döntöttem, kértem váljunk el,de nem megy ,nem akar,mert neki így jó.

"Fiatalnak érzem magam és már jó volna úgy élni, ahogy nekem is jó, nem mindig csak mással törődni."

Ne mááááá', az előbb egyeztünk meg abban, hogy Neked is jó, ahogy van... :DDDD

Így is teszek!!! A legteljesebb mértékig ;))) és félteni sem kell engem. A győzelem rendszeres és már szinte számtalan, de most jött el annak az ideje úgy érzem, hogy valamerre mostmár fordítanom kell... el kell döntenem, hogy arra játsszak a végjátékban, hogy jöjjön helyre a "házasság" intézménye köztünk, vagy 180 fok és tűzök a fenébe, ha már végre életképes lesz végre és úszik magától is és nem merül el a hül'eség lavór-tengerében. Sajna, a házasság intézménye inkább elvadít, mint, hogy harcoljak érte. Már túlságosan élvezem a szabadságom és inkább ezt szeretném kiteljesíteni. Tulképp mindig is olyan farkas típus voltam... Ezért betegedtem én bele olyan sokszor a hosszú évek alatt az általam így megteremtett boldogtalanságomba, hogy a láncos kutya szerepébe szorítottam magam a céljaim elérése végett.

Fiatalnak érzem magam és már jó volna úgy élni, ahogy nekem is jó, nem mindig csak mással törődni.

Tévedsz. Nem kell aggódnod, semmi összezavarás nem jött létre...

Nagyon beletaláltál! Kapuzárási pánik ennek a legújabb nyomorunknak a gyökere. Ja, és egy másik nő... és bár a kapuzárási pánik no.1., a nő nem!!!;)))

...és én se gondoltam eddig magamról, hogy ennyi mindent el tudok viselni bárkinek...

Pedig semmi mást nem teszek, csak figyelek és másolok... aztán persze már könnyű egyenlíteni. Ez dupla jó, mert befékez a komiszságai közepette, én meg nem érzem kisemmizettnek, eltiportnak magam. Sőt, még némi új élményekhez is jutok, aminek nem voltam részese életem első 48 évében ;)))

Aztán meg össze hát... egyikünk se piskóta. Nem véletlen mérkőzünk már majd 33 éve.