Tisztelet az eltávozottaknak (beszélgetés)

Szia Borcsika!

Aranyosi Ervin: Halottak napján. Ez a vers címe.

Valóban így vagyok valahogy én is, ahogy a vers írja, és amit te leírtál.Nincs mit köszönni:-)

Köszönöm, Macskanita, ezt a verset. Mintha én írtam volna, annyira egyetértek minden sorával.

Mi nem tudunk minden évben halottak napján kimenni elhunyt szeretteink sírjához, mert férjem erdélyi, és pl. most sem tudtuk megoldani az utazást, az én rokonaim is messzi temetőben nyugszanak, nem itt, ahol lakunk. És attól még, hogy nem látogatjuk a temetőket, látogatunk élő rokonokat vagy otthon csendben megemlékezünk a nagyszülőkről, dédikről - mesélünk róluk a gyermekeinknek, mutatunk nekik régi fényképeket róluk, hogy tudják, kik voltak az őseink, hogyan éltek, miben hittek, mit hagytak ránk - és így nem lesznek gyermekeink gyökértelenek. Mert ez a mai ember legnagyobb baja: a gyökértelenség. Hogy nem tudja, honnan jön - és hová megy! Ha nincs gyökere, célja sem lehet... Bocs a filozofálgatásért, de ez annyira bennem van most.

És még egyszer köszi a verset. Lehet tudni, ki írta?

Halottaknak napján,

gondolkozz el, kérlek!

Mennyire fontosak

azok, akik élnek?

Milyen gyakran gondolsz

rájuk szeretettel?

Jelenthet-e annyit,

mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember

temetőbe jár ki,

Elmúlt szeretteit

véli megtalálni.

Közben annyin élnek

magányosan, távol,

kire nem jut idő,

kit a szív nem ápol.Pedig a halottak

a szívünkben élnek.

A hétköznapokba

bőven beleférnek.

M’ért nincs az élőkért

ugyanilyen ünnep,

ami lángra gyújtja

apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,

csak egy más világon,

s nem tud örvendezni

levágott virágon.

Földdé porladt testet

látogatsz a sírnál.

Élőkért tehetnél,

ahelyett, hogy sírnál!Oly sok a magányos,

kinek nem jut semmi.

Ki örülni tudna,

ha tudnák szeretni.

Ám ezt meg se látod

- tudod – attól félek.

Megbékélni kéne,

s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,

mikor már nem bánthat,

akkor száll szívedre,

majd a gyász, a bánat.

S jön halottak napja,

s mész a temetőbe,

bocsánatot kérni,

s elbúcsúzni tőle…

Nem akaron rombolni/offolni a rovatot

de

elegem van abbol hogy mindenhol a Halloween megy , azt nyomják mindenhol

Francba a hulye amcsi szokásba, maradjon meg nekünk a "mi" ünnepünk

Hát nem tudom. Minden évben megvitatjuk itt a hoxán ezt....

Nem, nem csak ilyenkor megyünk, hanem ilyenkor is, illetve ha valamiért nem tudtunk kimenni, akkor legalább ilyenkor kimegyünk személyesen is a temetőbe.

Természetesen, akiknek fontos a halottjuk, azok máskor is gondolnak rájuk, de nem biztos, hogy ki tudnak menni a temető, illetve sokan azt gondolják, hogy nem csak úgy lehet kimutatni az elhunytak iránt érzett szeretetüket és hiányukat, hogy temetőbe járkálnak ki, mert ugye mindenki egyet ért azzal, hogy ez semmit nem bizonyít...