Ti lennétek újra barátnők egy régi, gimis osztálytársnőtökkel, aki 15 évig nem is keresett? (beszélgetés)

Ha van rá kapacitásod, akkor miért ne találkoznál vele? Ez mondjuk szerintem nem jelenti, hogy újra hű de jó barátnők lesztek, de gondolom ha ennyire elvágtátok egymástól magatokat, akkor nem is voltatok azok.

Nekem is voltak "barátnőim" a gimnáziumban, de mi is elszakadtunk elég rövid idő alatt, ettől még ha rám írna valamelyik, akkor simán összefutnék vele, mi bajom lehet belőle?

Én örülnék a találkozásnak, mindenképpen esélyt adnék az újrakezdésnek.

Sok minden történhetett az elmúlt 15 évben. Talán nem ért rá foglalkozni a kapcsolatokkal. Most elérhetett egy nyugodtabb időszakhoz, esetleg ott nincs barátja, vagy némi honvágya van.

Férjem egyik csoporttárs is a tengerentúlra került. Nem volt róla hír, még nem általunk rátaláltunk. Mi nem, de két csoporttárs is újra közel kerültek hozzá és még meg is hívta őket Kanadába több alkalommal.

Elszaladt az élet mindenki felett. Végre ráértek, megállapodtak és nagyon örült mindenki az új lehetőségnek.

Te sem szalaszd el !

Megpróbálnám.

Bár én már megpróbáltam, és felnőttként sem működött. Amiért nem maradt meg a barátság gimiben, pont azért felnőttként sem. Nem változott semmit jó irányba, sőt!

Én simán adtam/adnék ajanlàst, kontaktot olyan embereknek, akiket régen ismerek és megbízhatónak tartok.

Ez valamiféle önismeret.

És ha elhúz az új meloval az baj? Azért adtam, hogy csinálja. Majd pár év múlva beszélünk róla.

...és te sem írtál rá ezek szerint, hogy hogy megy az új ment az új meló.

Én találkoznék. A gyerekkori barátaimmal akárhogy elsodródtunk vagy hajba kaptunk, évek múlva ha egy asztalhoz kerültünk folytattuk tovàbb a beszélgetést.

Én a kimaradott vagyok a legutóbbi osztály találkozózól, és sajnálom.

Apám egy öreg barátjának szerkeztettem meghívót régen. 26-bol már csak a fele élt.

Szerintem jó látni kivel mi történt.

En visszairnék, aztan hamarosan ugyis kiderul, hogy akar-e vmit, vagy mit akar. (Szivesseget, barmit)

Nalam ezeknek a "hirtelen elokerult a semmibol" torteneteknek mindig az lett a vége, hogy okkal és cellal kerult elo. Pl. kellett vki telefonszama; be kellett volna ajanlani oda, ahol dolgoztam/ok, vagy barmi egyeb. Aztan ha megvolt, amit akart, ujra eltuntm

Volt egy osztálytársnőm a gimiben, akivel jó barátnők voltunk. Mikor 2009-ben leérettségiztünk, szinte “eltűnt” és nem keresett. Próbáltam pár évig irogatni neki (amire rövid válaszokat kaptam), egyszer találkoztunk is egy délután erejéig 2010 őszén, Facebook-on ismerősök voltunk (2012 körül viszont kitörölt). 2014-ben a tengerentúlra költözött, mivel férjhez ment. Nemrég írt a Facebookon, kedvesen, hosszan, érdeklődve és úgy vettem le a beszélgetésünkből (aminek hangot is adott), hogy szeretné feléleszteni a barátságunkat. Évente látogat haza Magyarországra, tehát a személyes találkozók is csak akkor lennének lehetségesek. Nekem kétes érzéseim vannak az egész, másfelől viszont örülök.

Ti hogy lennétek ezzel?