Ti hogy jöttök ki az édesanyátokkal? (beszélgetés)

Meg Nekem!!! És ezt gyerekkorom óta így érzem!!! És szokta mondani, hogy Ő is örül, hogy mi vagyunk a gyerekei az öcsémmel... :-)))

Ha úgy érzitek, problémás a kapcsolat az Anyukátokkal, üljetek le Vele beszélgetni!!! Talán segít!

nincs a szomszedban egy kisgyerek akit babusgathatnal?

Szerintem amint azt hinne a lanyod, hogy most minden szereteted annak a ksigyereknek adod, maris megfordulna a helyzet.

En azt hiszem, hogy nem csinaltal rosszul semmit, sot, o jo anya, ugye, ezt az ember legtobbszor otthonrol hozza, tehat az egesz csaladi hatter jo lehetett. Leht, hogy az a problema, hogy szeretne igazabol o is csak a felnott szerepere koncentralni, es talan fel attol, hogy amikor te ott vagy, akkor o csak a "gyerek". Es a tied az iranyitas.

Kicsit olyan lazadasszerunek tunik a viselkedese, kontrol alatt akarja tartani az esemenyeket, es ezert van lathatas meg ilyenek. Viszont biztos o is erzi, hogy fajdalmat okoz neked, es ezt akarja kompenzalni azzal, hogy sokszor felhiv.

Nem konnyu ugy, en azert nem adnam fel a remenyt, hogy ez meg megvlaltozik. Lattam a kornyezetemben is hasonlo peldat.

Én egy anyuka vagyok,és sajnos elég felemás lett a viszonyom a lányommal, pontosabban a lányom miatt az unokáimmal. kezdem az elején. Nagyon jó, harmónikus volt a kapcsolatom lányommal, amíg nem lett gyereke.

persze voltak veszekedéseink, de mindent meg tudtunk beszélni, sok időt töltöttünk együtt, mentünk moziba, színházba, vásárolni, otthon is rengeteget beszélgettünk, kártyáztunk stb. a barátnői is gyakran jöttek hozzánk,kajáltattam őket, stb, ,hogy neki jó legyen. a 8.osztályos bankettet/több, mint 30 gyerek!/ nálunk tarthatták, amikor késő este jöttek a szülők a gyerekekért, inkább marasztaltuk őket is , hadd "bulizzanak" még a gyerekek.ítalán túl sok mindent megengedtem neki, s mivel az apja szigorúbb nálam, még előtte is takargattam a kkisebb- nagyobb stiklijeit. ma már látom, túlságosan rá voltam "kattanva", s érezte, velem mindent megtehet következmény nélkül,mindent elrendezek, legfeljebb időnként "rikácsolok" , de azt úgysem kell komolyan venni, mert minden úgyis úgy lesz, ahogy neki jó. Dehát , ha ez hiba, akkor azért volt úgy ,mert annyira szeretem. a fiúit is kedvesen, megértően fogadta. elég korán -17 évesen- összejött egy fiúval, aki azóta a férje, és hozzám hasonlóan nagyon szereti őt, mindent megtesz érte. Ezt a fiút is családtagnak tekintettem már elég hamar, és jó is volt a kapcsoltunk./Most: hűvös, udvarias./ Nagyjából oké volt minden, aztán- nagy örömünkre megszületett az unokám. (még főiskolás volt a lányom, mikor kiderült, hogy jön a baba, örültünk , leválasztottuk a lakást, hogy külön bejáratú legyen. A férjem persze soha nem ment bele túl könnyen a dolgokba. Hogy én mit össze könyörögtem, fondorkodtam a férjemnek, meg a tanároknak az iskolába a lányomért, azt nem tudjátok elképzelni, de szívesen tettem, mert jól esett megtennem érte mindent , mert szeretem.) Na, megjött a baba! Imádtam, imádom, de épp ez volt a "sok". Csak engedéllyel lehetett bemennem az ő lakrészükbe a gyerekhez. Jelzem, csak olyankor akartam volna átmenni, ha úgyis kettesben van a babával,mert dolgozik a férje.Eleinte még csak-csak lehetett, ha nem is minden nap, de egy idő után a pici örült nekem, na ez már baj volt, és heti egyre redukálódtak a "láthatások".Végül is 6 év után sikerült saját házhoz jutniuk, addig is és azóta is "funkció" nélkül nem lehet hozzájuk menni /ők sem jönnek!/, csak ünnep vagy "vigyázás" a gyerekre, ami sajnos nem túl gyakori. Hiszitek vagy nem: A gyerek 8 éves lesz, az öccse (szintén egy tündér!) még egyszer sem alhatott nálunk! Esti vigyázás:évente 3.szor kb., Elaltatjuk, mikor megjönnek a fiatalok, hazahúzunk. Egyszer aludtam ott: éjjel született a pici, és apás szülés volt.

Mivel 8 éve így megy, változás ban nem reménykedhetek...többször beszéltünk erről:" Én gyerekem, kösd le magad, hogy ne ez járjon mindig a fejedben, nincs rád igény, mivel nem dolgozom.Más azért cseszi a nagymamára a gyerekét, mert szar anya...Ha én is itthon vagyok, Te minek jönnél, egyedül is tudok rájuk vigyázni..stb. " én meg szenvedek... abban biztos vagyok, hogy féltékeny, főleg a nagyobbik gyerekre, ami butaság, hiszen a gyerek úgyis a szüleit fogja legjobban szeretni, nem a nagyit..de ezt nem érti meg, azt mondja, nem féltékeny, hanem idegesíti , hogy annyira rajongok a gyerekért. Nekem mondjuk annak idején direkt jól esett, ha valaki szerette a gyerekem...mondjuk teljesen jól ellátja őket, főz, tisztaság van , sokat foglalkozik velük..Ahogy mondja: Örülj, hogy úgy neveltél, hogy jó anya lettem, és örülj, hogy boldog vagyok, néha meg úgyis vigyázhatsz rájuk.. Egész nyáron itthon vagyok, 15 percnyire lakunk egymástól busszal, és júliusban 3.szor láthattam a gyerekeket: Férjem névnapja, lányom szülinapja, kaját vittünk/előzetes bejelentkezés után/ 3o perc "láthatás...

Van egy szingli barátnője, az heti egyszer ott van náluk este, van, hogy ott alhat. A naptáramba bediktálja, hogy a köv. hónapban , mikor vigyázhatok, de ha túl sok vigyázás adódna, van , hogy a húgomat is meg-megkéri a rövidebb vigyázásokra, hogy ne legyen ugyanaz az ember túl sokat velük, mert még nekiállna kötődni máshoz is a gyerek. Az ismerőseim, barátnőim sem értik a helyzetet, főleg azok nem, akik régóta és jobban ismernek minket...A férje és barátnője áhitattal csüngenek rajta, mindenben egyetértve. Mondjuk a férjétől is rosszul esik kisé ez a viselkedés, mert én fiamként fogadtam, viselkedtem vele,dehát nyilván nem fog az anyósa mellé állni a felesége ellenében, nem is akarnám ezt...mondják a barátaim, szarjak rájuk, de hát , hogyan tudnék szarni az egyetlen gyerekemre, 2 unokámra, akik jelzem nagyon szeretnek, örülnek nekem.? irgykedve olvasom a fórumon, hogy sokan imádják az anyukájukat, én biztos nagyon elrontottam valamit...Ja! Az igazsághoz tartozik, hogy minden nap felhív telefonon, van, hogy többször is, még nyaralásukkor is, csak a gyerekekkel ne legyet együtt.Ha ennyit telefonál, akkor csak szeret valamennyire,nem? de ha szeret, akkor miért viselkedik ilyen kegyetlenül? A gyereket pl. nem engedi a telefonhoz, Mi a véleményetek?

én csak remélni tudom, hogy nála nem ennyire súlyos... menthetetlen a helyzet!

Én ez előtt álmomban sem gondoltam volna, hogy van ilyen... soha nem gondoltam volna...

de van... és pont velem történt meg!

Remélem ő menti ami menthető, és megbeszélik azt amit lehet, mert ha beszélgetni nem lehet, akkor csak idő kérdése, hogy mikor romlik meg nagyon, mert ez tűrni egy életen át, lehetetlen ...

sajnálom, hogy ilyen a viszonyotok.

Én a fórumindító hozzászólásából azt vettem ki, hogy vannak kisebb összezördülések, de nem gyűlölködnek. Kisebb nézeteltérések mindenhol vannak, ahogy nálunk is voltak. Az ő hozzászólásából én arra következtettem, hogy nem veszett fejsze nyele a kapcsolata az anyjával és ezért kár lenne azt teljesen tönkretenni

cáfolom.... én összeköltöztem a párommal, és a világ legboldogabb emberének éreztem magam, nem volt elég, még rosszabb lett a helyzet mint addig, gyűlölködtek, nem csak a párommal, akkor már velem is és a legjobb bartnőmmel is, mindenkiet bántottak aki közel állt hozzám....

erre az unokás témára annyit mondok, hogy ÉN vagyok a gyerekük, a lányuk, ha én nem kellettem, akkor az unokájuk se kelljen, mert a gyermekünk meg attól az embertől lesz akit gyűlölnek!

ha én nem kellettem, akkor az unoka se kelljen....

bocs, vedd ugy, hogy nem is valaszoltam.

nem er ennyit a dolog...

Nálunk is ez volt a helyzet, sőt! Anyu nagyon nem csípte (vagy tán a gyűlölet lenne a legjobb szó) a páromat, sőt a ma napig sem felhőtlen a viszonyuk. Rengeteg civódás volt emiatt. Majd ha már összeköltözöl pároddal és anyukád látja, hogy boldog vagy akkor megbékél, a gyerekeitek meg teljesen le fogják venni a lábáról. Hidd el!

Addig meg hagyd rá! Nem szabad megharagudni rá, mert ő biztos, hogy csak a legjobbat akarja neked és félt.

Az én viszonyom anyukámmal azóta harmonikus, hogy elköltöztem otthonról, heti 2-3szor találkozunk.

hat ha nekem nem lehet igazam, akkor gondolom feleslegesen tepnem a szamat.

Azt hogy anyukad "mintaja" az o edesanyjaval, ahogy az viselkedett a dedanyaval.

na mindegy, ezt nem en allitottam, hanem szakirodalom. Es csak annyit mondtam, hogy nem biztos ra kell tamadni valakire mert kerdez valamit. Nem biztos, hogy rosszindulatbol teszi, lehet, hogy csak o is forgatott ilyen temaju konyveket.

5. Zsóka54 2011-07-26 21:33

Az se biztos, hogy kijutsz a reptérről. . . egy zárkába találod magad, és addig vagy ott, amig a legközelebbi gépre fel nem tesznek és vissza nem küldenek.

EZT IRTAD!

Ezt nem így írtam... Barátnőmet New Yorkban visszafordították indokolás nélkül, pedig 10 éves vízuma volt és zöldkártyája, előzőleg is már éveket töltött kint, várták, stb.; Egy éjszakát őrizet mellett töltött... A következő járathoz is úgy kísérték ki.

Lényeg az, hogy Te megúsztad a kinti hisztiket...

nagyon szivesen!

Tudom mit érzel és min mentél át, teljesen megértelek, és én is úgy vagyok vele, hogy én a gyerekemnek majd megpróbálok a legjobb édesanyja, és egyben a legjobb barátja lenni, hogy ne féljen elmondani semmit, ha valami rosszba keveredik majd, vagy bajba kerül akkor merje elmondani, és együtt ordibálás és kiosztás nélkül találjuk meg a megfelelő megoldást a problémára, sajnos ez nekem nem adatott meg.... én rettegtem elmondani akármit is, mert abból hatalmas balhék kerekedtek... így inkább nem mondtam el, és egyedül köszködtem a megoldásokon...

ja, es en az enyemmel.

Szuper jol. Nem volt ez mindig igy, nagyon kulonbozoek vagyunk sok mindenben, es nagyon hasonloak nehany alapvetoen fontos dologban.

Nehezen engedett el mint gyereket, es vette tudomasul, hgy felnottem, de folyamatosan mondtam neki, hogy mit szeretnek, es hogyan tudnank ezt ugy megvalositani, hogy ez csak erosebbe tegye a kapcsolatunkat.

Mostanra mar elertuk ezt. Es bar nagyon messze elunk egymastol, hetente tobbszor orakat logunk a telefonon es beszelgetunk.