Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Ti élnétek olyan családban, ahol hiányoznak az alapvető viselkedési normák? fórum

Ti élnétek olyan családban, ahol hiányoznak az alapvető viselkedési normák? (beszélgetős fórum)


1 2
2019. márc. 24. 15:35
Lehet törölni egyáltalán a fórum topikjaimat? Mert így már egyáltalán nem tükrözi azt amiért én kitettem a kérdést.
2019. márc. 24. 15:27
A moderátor írja már át a kérdés címét úgy, hogy normális legyen! Ha már egyszer önkényesen megtette, hogy átírta a címet - amit egyébként én szándékosan írtam úgy ahogy írtam - furcsa a mai világba tudom, de én teljesen tudatosan írok le minden szót -, akkor ezt másodszorra is gondolom meg tudja tenni.
35. ab61752c45 (válaszként erre: 34. - 16b5d6ae34)
2019. márc. 20. 08:16
persze.minket sem szoktak.a lányomat,ha megjön havonta,kéthavonta.de az apját már nem szívesen.a többi rokonról nem beszélve.
34. 16b5d6ae34 (válaszként erre: 32. - Ab61752c45)
2019. márc. 20. 07:47

A szüleimmel természetes volt a reggeli és az esti puszi és ez a szokás folytatódott a férjemmel és gyerekünkkel is.

Ahány ház, annyi szokás:)

33. ab61752c45 (válaszként erre: 32. - Ab61752c45)
2019. márc. 19. 12:32
na az mondjuk nem tartozik az alapvető viselkedési normák közé.hogy puszilkodjunk.
32. ab61752c45 (válaszként erre: 31. - Lelkiismereted)
2019. márc. 19. 12:29
csodálkoztam a volt férjemen.minden reggel,este megpuszilták egymást a szüleikkel.na,ne már.
2019. márc. 19. 11:55

Éltem addig, amig elő nem jöttek a felszínes viselkedési formák.


Aztán amikor kapcsoltam léptem is...

30. ab61752c45 (válaszként erre: 29. - Ab61752c45)
2019. márc. 19. 11:44
de ő legalább nem rám hasonlít,az apjára.
29. ab61752c45 (válaszként erre: 20. - E528a9eaf0)
2019. márc. 19. 11:42
én,ha megyek,sose köszönök,legföljebb helló.de hogy én valakit ölelgessek,hát olyan isten nincs.nálunk soha nem volt szokás.egyetlen,akinek az érintését el tudom viselni,az a lányom.
28. Rebeka33 (válaszként erre: 18. - Felhőimádó)
2019. márc. 19. 11:28

Szia Felhőimádó!


A helyzetünk kísértetiesen hasonlít ezen a területen. Persze soha semmi nem pont ugyanolyan, de azért részint tapasztalatból mondom neked: az a helyzet, hogy nem tudod pótolni a gyerekkorát. Aki ebben a "ridegtartásban" szocializálódott és nem kapott jelentős mennyiségű egyéb példát kamaszkorig (pl. kollégium, keresztszülőknél sok idő, stb.), az felnőttként is ugyanezt a mintát viszi tovább.

(Kivételek mindig akadnak... de nézd csak meg az időseket: végül mindenki visszakanyarodik a gyerekkorba.)


Te hogyan érzed magad ebben a helyzetben?

Milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőled a számodra alapvető (és ez így igaz, annak KÉNE lennie!) értékek hiánya?

2019. márc. 18. 23:50
Nem
2019. márc. 18. 05:33
Nem
25. birebora (válaszként erre: 18. - Felhőimádó)
2019. márc. 16. 19:40
Nem helyette hanem mellette kellene lennie. Amiket felsoroltál az is természetes egy családban.
24. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 1. - Felhőimádó)
2019. márc. 16. 19:25

Ha beleszülettem volna, akkor a muszáj nagy úr.

Egyébként meg nem szeretnék ilyen közösségben élni. Emberből vagyok érzelmekkel.

2019. márc. 16. 19:15

Konkrétan ilyen családban nőttünk fel hárman.

De jártunk iskolába, ragadt ránk némi kultúra... :) rengeteget olvastunk és láttuk, hogy hogyan működnek más rokoni, baráti családok. Na és persze többségében remek pedagógusaink voltak.

Kialakult bennünk az igény a normális, szerető, de legfőképp egymást tisztelő, valamint ezt ki is mutató emberi kapcsolatok iránt.

Természetesen ez a párválasztásunkra is kihatott,talán érettebben választottunk. Nem volt ez akkor annyira tudatos, inkább csak igényesebbek voltunk.

Az egyik öcsémmel időben sikerült kiszakadnunk, 14 évesen másik város, kollégium, majd még messzebb, így nekünk sikerült.

Sajnos az otthon maradt testvérünknek nem sikerült az élete, nem talált senkit, aki tolerálta volna azt a "ridegtartású" életet amiben Ő bennragadt.

22. 80736b271e (válaszként erre: 1. - Felhőimádó)
2019. márc. 16. 19:15
Biztos nem élnék ilyen családban.
21. Guruljka (válaszként erre: 19. - Felhőimádó)
2019. márc. 16. 18:54

Bizony az ilyesmi konfliktusokat szül. Az állatvilágból ugrik be erről az, amikor a kiskutya adaptálódik az emberhez, és az első, amit meg kell tanulnia, hogy az az ember, aki a fogait mutogatja (nevet), a számára nem veszélyes.

A kismacska számára az is fontos, hogy a kutya farkcsóválása a szimpátia jele, és nem a támadásé, viszont a morgás nem dorombolás.


Pedig még olyasmit is meg lehet beszélni a partnerrel, hogy ez vagy az a szóhasználata bennem kellemetlen emléket vagy asszociációt ébreszt, és ezért kérem, hogy más kifejezést használjon.


Kellemesebb lenne az együtt élés, ha közös nyelvi platformot is találnátok.

2019. márc. 16. 18:44

Nalam az erzelmekrol beszeles csaladtagokkal mindig kimaradt.

Minden csaladban mas a viselkedesi forma.

19. Felhőimádó (válaszként erre: 15. - Guruljka)
2019. márc. 16. 18:42

Párom például egyszerűen képtelen megkérni bárkit bármire. Inkább megcsinálja magától. Vagy utólag dühöng, miért neki kell ezt meg ezt csinálnia.


Ez azért szül konfliktust, mert az én családi "kultúrámban" ha valaki fáradt, vagy csak szimplán kedvetlen, vagy valami nem tetszik neki, azt egyenesen jelzi. "Kérlek, menj el inkább most te a postára!" Stb.


Na ő ilyen szóval mondatot még soha nem kezdett...

18. Felhőimádó (válaszként erre: 14. - Birebora)
2019. márc. 16. 18:38
Hát... Van helyette bohóckodás, hülyéskedés, néha gondolatok a világ dolgairól, háztartási munka és egyéb feladatok, tv nézés, étel, közös hétvégi programok...
17. Érdekes73 (válaszként erre: 1. - Felhőimádó)
2019. márc. 16. 18:13
Vannak ennél carabb "családok" is...
16. birebora (válaszként erre: 15. - Guruljka)
2019. márc. 16. 18:12
Nálunk is természetes az egész családban.
15. Guruljka (válaszként erre: 14. - Birebora)
2019. márc. 16. 18:10
Nálunk természetes volt a légyszíves, köszönöm. És meg kellett szoknunk, hogy hol a férjemtől, hol tőlem kéredzi meg valaki, mindig így beszélünk-e, vagy csak mások előtt.
14. birebora (válaszként erre: 1. - Felhőimádó)
2019. márc. 16. 18:07
Nem hallottam ilyenről. Köszönet, kérés, köszönés, gesztusok, beszélgetések hiányoznak? Szar lehet.
2019. márc. 16. 18:07
Nem élnék,de a környezetemben nincs ilyen probléma.Engem jól neveltek és én is a fiaimat.
2019. márc. 16. 17:51
Esetleg a moderátor átírhatné még egyszer - most már úgy, hogy a kérdésben ne szerepeljen válasz, hanem normális, nyitott kérdésként szerepeljen.
2019. márc. 16. 17:50
Egyébként nem kell már rá válaszolni, mert volt oka annak, ahogyan kiírtam a topikcímet (direkt, hogy ne legyen benne semmilyen válasz, és így ne manipuláljak senkit se se jobbra, se balra), de valaki szépen átírta a kérdésemet, mnitha a kérdésembe én szándékosan bebelírtam volna a választ. Szándékosan azt akartam, hogy mindenki saját maga döntse el, hogy mi számít "alapvető viselkedési normának" nem pedig mások szájába adni.
10. ab65a971c2 (válaszként erre: 1. - Felhőimádó)
2019. márc. 16. 17:05
Felnőttként nem, de egy gyereknek nincs más választása.
9. Guruljka (válaszként erre: 5. - Gabbbicica)
2019. márc. 16. 17:01

Nekem az a volt kolléganő ugrott be, aki teljesen elképedt azon, hogy a férjemmel beszélgetni szoktunk.


Én meg azon lepődtem meg, hogy mások nem szoktak. Én nem szeretnék ilyen partnerrel élni, még akkor sem, ha jómódot biztosít.

2019. márc. 16. 17:00
Szia. Természetesen nem élnék.. De. Sajnos a csaladtagokat nem mi választjuk meg, azokat kapjuk. Esetleg be kell vezetni ezeket a dolgokat a mindennapjaikba.Mi lenne ha segítenél nekik, vagyis rávezetnéd őket...? Már, ha te is látod ennek értelmét. 😉😊
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook