Tesók kis korkülönbséggel (beszélgetés)
A ksitesó hamar összejött, talán azért, mert igazából nem foglalkoztatott a dolog. Úgy volt, hogy ha Norbi január elején betölti a kettőt, megyek vissza dolgozni. Nem védekeztünk, de EGYLTALÁN nem gondolkoztam azon, hogy vajon jön-e a második? Igazából nem hittem benne, hogy még egyszer sikerülhet. Húsvétkor kellett volna megjönnie, de előtte pár nappal már többször görcsölt a hasam. Ami azért volt meglepő, mert a szülésem óta egyetlen egyszer sem kellett gyógyszert bevennem ilyen fájdalmak miatt (előtte szinte azon éltem). Ekkor sem vettem be, annyira még azért nem fájt, de hirtelen nem értettem a dolgot. Azért 3 nap után (még mindig a várt menstruáció előtt) összeáltt a fejemben a kép. Norbival is így kezdődött. Meg az állandó alványigénnyel. Azért megvártam a keddet, csak akkor teszteltem, de már biztos voltam benne, hogy két csík lesz.
Magzatvédőt sem előtte, sem azóta nem szedek, Norbinál sem tettem.
Hogy mennyire fogja fel a ksitesó érkezését? Ez jó kérdés. Tulajdonképpen még az elején egyszer mutattam neki, hogy baba van a hasamban. Azóta naponta többször odajön, megsimogatja, puszit ad (egyébként puszit senkinek, semmikor nem ad!)a hasamra, mindezt magától.Sokszor úgy alszik el, hogy a keze a hasamon van:) Ezt előtte nem csinálta. Ha bárhol babakocsit lát, akkor azonnal meg kell néznie a babát. Pár hete pedig egy ismerős kislány volt a kezemben. Féltékenységnek nyoma sem volt rajta.Később, amikor a kislányt már az anyukája fogta, kézzel-lábbal magyarázta, hogy vegyem el tőle:) Amikor megkérdeztük, hogy hazavigyük-e, simán bólogatott, megfogta a kezemet, hogy már rögtön induhatunk is.
Mi kertes házban lakunk, de minden nap délelőtt elmegyünk a boltba, délután pedig motorozunk egyet. Az első perctől kezdve magyarázzuk neki, hogy a járdáról nem mehet le, ha szólok, akor meg kell fognia a kezem, nem mehet bizonyos távolságnál messzebb, stb. Úgyhogy szerintem ebből nem lesz gond akkor sem, ha itt lesz a kistesó. Hordozókendőm van, majd most megyek megtanulni a kötéseket, mert Norbival nem használtuk, de a kicsivel mindenféleképpen fogom, akár itthon is. Társasházban biztos nehezebb egy fokkal, ha muszáj le-fel vinned a babakocsit, de biztosan azt is meg ehet oldani:) Ügyes vagy te, majd kitalálod.
Egyébként meg a párodnak igaza van, én is pont így vagyok vele. Sok mindenről nem tudom még, hogyan fogom megoldani, egyedül a két gyerekkel, de igazából nem tartok tőle. Valamit majd kitalálok, hogy mindenkinek jó legyen.
Kezet foghatunk, igaz nekem "csak" egy angyalkám van.... 2007. augusztusában 10. hetesen..... DE aztán Levi gyakorlatilag a szabad út után egyből megfogant és most itt szuszog nem messze tőlem a majd 11 kilójával, 1 évesen. :-) IMÁDOM! (35 voltam,amikor őt szültem)
AMúgy minden érdekel! :-) Hamar összejött a kistesó? Előtte szedtél magzatvédőt? Mennyire fogja fel a Kis-Nagytesó, hogy érkezik valaki még a családba? Húúú azt hiszem egyre jobban akarom azt a kisbébit!
Tudod nekem még az okoz nagy dilemmát, hogy társasház 4. emeletén lakunk, hogyan fogok sétálni menni Levivel, aki szerintem egy nagy ördög lesz? (Mondjuk nem vagyok ellene a hordozásnak akár kenguruban, akár kendőben, de azért állandóan nem lehet majd abban a kisbébi.) Párom azt mondta vasárnap, hogy ne dilemmázzak ennyit, eddig is mindent megoldottunk szépen. Sajna én már csak ilyen vagyok, mindenben. Vagy belecsapok gondolkodás nélkül (ez a kevesebb) vagy rágódok rajta ezerrel.
Mennem kell mocorog a csimota, de még aludnia kellene....
Hát le a kalappal előtted! Amikor Levi megszületett pont mondtam anyumnak, hogy csodálom azt a korosztályt, amikor még nem volt eldobható pelus. Én a bukis textil pelusok mosásában, vasalásában is kifulladtam. :-) (pedig még mosógéppel is mostam őket!)
Gratula a szép családhoz!
Hajrá:)
AZ első babára én nagyn sok évet vártam. 19 évesen mentem férjhez, 26 voltam, amikor elváltunk, ezalatt az idő alatt egyszer sem estem teherbe. A mostani párommal 97 augusztusában jöttünk össze és már 99 januárjában terhes voltam, de spontán vetéléssel végződött.Ezután 2001 nyarán estem teherbe, de a baba szíve a 10. héten megállt.Aztán évekig nem történt semmi, majd egészen váratlanul 2007. tavaszán kiderült, hogy úton van a fiam.Ekkor már 36 éves voltam, és nem is gondoltam arra, hogy valaha édesanya leszek. Úgyhogy ilyen előzmények után arra már végképp nem számítottam, hogy másodszor is megtörténhet a csoda.
Tulajdonképpen teljesen problémamentes a babavárás, a hányinger elkerült, illetve az elején volt kb. 3 hét, amikor délutánonként, inkább estefelé émelyegtem, de nem volt vészes. Most, hogy már a felén túl vagyok, kicsit nehezebb, nem bírom emelgetni a "nagy"fiamat,meg előfordul, hogy egy-egy éjszaka rosszul alszom (mert ha a nagy nyugtalanabb, akkor tuti, hogy a kicsi meg belülről dörömböl). De igazából ennyi a problémám.
Végülis Norbival sokat pihentem 2 éve (veszélyeztetett terhesként itthon voltam a 15. héttől), most azért valamivel kevesebbet. A napi teendőket beosztom, ha fáradtabbnak érzem magam, vagy nehéznek hasam, akkor lepihenek. Aludni ugyan nyilván nem tudok, de szerencsére a kisfiam egész megértő, szépen eljátszik ilyenkor mellettem. Szóval nem panaszkodhatok, ennyi azt hiszem belefér az én koromban:)
Ha van konkrét kérdésed, szívesen válaszolok, így most nem tudom, hogy érdekel-e még valami?
Szia Mandula!
Köszi a választ! Igazándiból egyre jobban szeretném azt a kistesót. :-) Végülis az esélyt megadjuk már neki.... Mondjuk még nem nagyon "nagylánykodom", idáig kétszer volt mensim.
Ha van kedved mesélj, milyen a várandósságod?
A második lányom nálunk sem volt tervezett. De utólag belegondolva, jobb is így.:) Egyszerre túl leszünk a pakolós időszakon.:)
Nem is volt időm gondolkodni, és tervezgetni.
Jobbulást a manócskádnak!
Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat, tényleg gyorsan eltelt ez az egy év, már olyan nagy a fiam pedig olyan mintha most született volna:)Elkezdtük a projektet, de aztán napoltuk is. Apa nem biztos magába én meg nem akarom kényszeríteni. Meg Baló most nagyon beteg. Hóvégén kiderül hogy mit rendelt nekünk a sors, most kell jöjjön vagy később:)Bár nem hiszem hogy egy próbálkozásból összejött volna, meg nem érzem hogy terhes lennék, Balóval az első naptól tudtam...
Mesi
Szia!
A kisfiam most 20 hónapos és a második babámat várom decemberre. Norbi is nagyon igényelte a szopizást. Amikor kiderült, hogy babát várok, nem hagytuk abba, bár kétségtelen, hogy eleve érzékenyek voltak a melleim, így előfordult, hogy kicsit fájdalmas volt a szoptatás. Kb. 1 hónapja szokott le róla teljesen, magától, nem én erőltettem. Illetve a vége felé már elég fájdalmas volt,a tej mennyisége fokozatosan csökkent és a napi 2-3 szopi ellenére is elapadt. Gondolom a szervezetem úgy gondolta, hogy elég, inkább a kisbabára koncentrált:) De nem törvényszerű, hogy elapadjon a tej, viszont azt sokaktól hallottam-olvastam, hogy a terhesség 4-5 hónapja körül megváltozik a tej íze, és sok baba ezután lemond a szopiról. De nyilván sokan vannak olyanok is, akik simán szoptatnak végig a terhesség alatt, utána pedig mindkettőt. Úgyhogy ez szerintem ne tartson vissza a következő babától!
Ha van valami kérdésed ezzel kapcsolatban, írd meg, biztosan kapsz rá választ.:)
A kis korkülönbségnek vannak előnyei és hátrányai is, mint ahogy a nagynak is.
Én is tettem már ilyen ajánlatot a férjemnek.
Néha én is felemelem a hangom...és az vesse rám az első követ, akinek a háztartás, munka, ház körüli teendők mellett, mindig ugyanannyi türelme marad. Persze ok nélkül nem szólongatom őket, csak ha már nagyon kiprovokálják. A nagyobb lányom már bölcsis, de ha itthon van, nálunk is megy a veszekedés.
Szia!
Mi is sokat vacilláltunk rajta, de ha belegondolsz milyen gyorsan elrepült a kisfiaddal az első egy év...A két picivel is gyorsan elszaladna a kezdeti nehéz időszak, utána meg jól összenőnek és azért jobban lekötik egymást, mintha csak egy gyerkőcöd lenne... Legalábbis én most ezzel bíztatom magam :)))
Nálunk elvileg 25 hónap lesz a korkülönbség, kislányom januárban lesz 2 éves, a picit pedig februárra várjuk. Először bennünk is sok kétség merült fel...De most nagyon várjuk már a kistesót! Mondjuk nekünk az egyik nagyszülő itt lakik közel, igaz ő meg még dolgozik és elég aktív, szóval ideje neki sincs sok, de azért mégiscsak itt van közel....
Próbálkoztok is már, vagy még csak gondolkoztok rajta?
Sziasztok!
Nálunk is pont ez merült most fel, egy éves a kisfiam ás azon dilemmázunk a kistesó mikor jöjjön. Sajnos a nagyszülők vidéken vannak, apán kívül nincs segítségem és hát eléggé tartok tőle hogy bírni fogom-e majd. Persze minden szokás kérdése:) amíg nem volt gyerekem, addig attól féltem mi lesz ha majd lesz. Olvastam egy-két tapasztalatot, de jó lenne még erről beszélgetni. Kis bátorításnak is:)
Mesi
Üdv Sorstárs!:)))))
Szerencsés vagy, hogy van segítséged.:) Hogy bírod, ha csak te vagy velük?
Biztos lehetsz benne!:)
Egyébként tapasztaltam, ha azon aggódok, hogy elrontok valamit, vagy lelkiismeretfurdalásom volt/van, hogy az egyikkel többet foglalkozok, mint a másikkal, megérzik és még rá is tesznek egy lapáttal...persze, nem tudatosan.:)
Amikor megszületett a kisebbik lányom, egy másik fórumon, azt írta egy anyuka, akinek ikrei vannak, és a 3. baba szintén 13 hónapra született (már mindhárman 20 év felettiek), hogy utólag visszagondolva bár nem volt könnyű, sokszor együtt sírt a gyerekekkel, de a lurkók mindenért kárpótolták, és ha tehetné, ma is ugyanilyen korkülönbséggel vállalná őket.
Ja! Az előnyökről még nem írtam.:)Sokkal hamarabb összeszoknak, mint ahol nagyobb a korkülönbség, a pakolós korszak lemegy egyszerre, és a kicsi rendkívül sokat tanul a nagyobbtól, akinek mivel még nincs baráti köre, inkább a picivel foglalkozik. Bátran vondd be majd a nagyobbat a kicsi körüli teendőkbe (pelenkát tud hozni, popsitörlőt, cumisüveget, ruhákat, segíthet a fürdetésben) így nem érzi magát kirekesztve, és élvezni fogja, hogy kistesója van. Persze időre van szüksége, mire megszokja, hogy már nincs egyedül, de 1-2 hónap alatt lezajlik ez a folyamat. Sok sikert a picikhez!
Fogadj el minden segítséget!!! Mégha olyan valakitől is jön, akit kevésbé kedvelsz. Ez aranyszabály.
1-2 hónap alatt "összecsiszolódtok", biztosan be tudod majd osztani az idődet, hogy mindenkinek jó legyen. Ne aggódj, azért nem olyan vészes, mint amennyire elsőnek tűnik. Türelem.:)
Sziasztok!
A kislányom és a kisfiam között 13 hónap van:-)
Sziasztok!!
Az én manóm 18 hónapos múlt és most vagyok 12 hetes terhes!Kicsit félek tőle hogy hogy fogok két ilyen kicsi lurkóval birni ha egyedül leszek velük!Amúgy 21 hónap lesz a korkülömbség!
Sziasztok!
Mi is szeretnénk kistesót, "nagylányom" most lesz 17 hónapos.