Tényleg nem értem hogy miért ilyen marha drágák az albérletek. 😔🤔 (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Mikor kiveszel egy lakást nem lehet tudni, hogy hosszú távú fizetőképes bérlő leszel.
Senki nem mondja azt, hogy ebben a hónapban még tudok fizetni, de utána ki tudja, mi lesz.
Uncsi már ez az értetlenkedés...
Ingatlan hirdetési oldalon 150-200 ezer közt elég szép 50-60nm-es 2 szobás lakások vannak a III. és XI. kerületekben.
És ne lelakott állapotúak. Szerintem ezek nem drágák.
Hát de ő adta az okot. Nem értem a problémát.
Ez kb olyan mintha egy bírónak lelkiismeret furdalása lenne mert elítél egy vádlottat.
"Én nem adok esélyt egyet sem. Sajnos többször meg kellett tennem. Nem, nem lelkiismeret furdalásom van, hanem utána azon gondolkodok, hogy most mi lesz vele? Miből fog élni? Mikor fog tudni elhelyezkedni? Mi lesz a családjával?
Vissza nem jöhet, de nagyon nem szeretem azt az érzést, hogy azért kerül valaki rossz helyzetbe, mert én tettem valamit."
Nem értesz semmit. Sokszor elcsodálkozok rajtad...
Nem is értem, hogy miből szűrted azt le, hogy vezető miatt kellett mennie beosztottnak...
Mindenki más gyerekétől falramászom. Szeretek egyedül lenni. Soha többet pasival nem költözök össze, mindenki marad a saját térfelén. Nehéz döntés, de a gyerekeim és az egom egyenlőre még fontosabb.
Ki tudom fizetni az albit, nincs ezzel gond (még), csak 1xeűen hihetetlen egy lelakott panel 200e per hó, és még a tulajnak áll feljebb ha felajánlom h felújítom és tudjuk bele egy részét a lakbérbe, mert szte így tökéletes ahogy van.... mintha nem az lenne a fontos h megbízható fizetőképes lakót találjanak hosszú távra. És ez a baj. 🤷♀️
"Olvastam nemrég egy cikket egyedülálló nőről, mindnek van gyereke is, közösen vettek egy ingatlant. És megoldott a bébiszittyó, megoszlanak a költségek."
Én sok mindent el tudok képzelni, de ezt nem. Nők összezárva? Pláne ki-ki a gyerekével és lelki nyavalyájával súlyozottan?
Gyermekkori barátnőmet meg tudnám fojtani 3 nap "hobbi összezártság" után.
Te nem érted. Akit meg kell röptetni az tett érte, esélyt kapott, de nem (vagy vissza)élt vele, ha vezető miatt kell a beosztottnak menni az gáz. Te meg az utóbbit írtad le.
Máshogy nem tudom elmondani.
Érte. Gyerekekkel biztos nehezebb. Merre keresel albérletet?
Az biztos, hogy Budapest egyes részein lényegesen olcsóbb.
XVIII. XIX. XX. XXI, XXIII. és ha minden igaz, akkor a XV. kerület is.
Már nem szeretném túlragozni.
Ha ebből nem lehet érteni az indokaimat, akkor már máshogy nem tudom elmondani.
Vezetőként jól csináltam, hiszem mentettem az ügyfelek pénzét, védtem a cég hírnevét. Ezt kellett tennem, mert máshogy nem lett volna vége.
Nincs messze az idő, amikor emberek kénytelenek lesznek alkalmazkodni egymáshoz. Lesz, akinek a saját lakása egy részét kell bérbe adnia, és egyre több olyan, aki egyedül nem tud egy egész lakást megfizetni.
Olvastam nemrég egy cikket egyedülálló nőről, mindnek van gyereke is, közösen vettek egy ingatlant. És megoldott a bébiszittyó, megoszlanak a költségek.
Meg sem próbálom ezt Magyarországra képzelni 😇
Ha nem akarsz berlenyt, vegyel.
...ennyi. ezert kerul annyiba.
Attól függ, mi teremt többet, és kinek milyen a mentalitása.
Nem mindenki él azért bérelt lakásban, mert ez az egyetlen lehetősége. Az egyik bérlőnk pl. röhögve megvehetné amit bérel, de inkább a pénzét hízlalja. A hozamokból még utazásra is futja.
Én azt is megértem, akinek az a biztonság, ha a saját lakását törleszti, bár az utóbbi években láttunk már szomorú sztorikat, és sejtéseim szerint még többet fogunk.
"Vissza nem jöhet, de nagyon nem szeretem azt az érzést, hogy azért kerül valaki rossz helyzetbe, mert én tettem valamit."
De ez totál ellentmondás. Vagy ha így volt akkor vezetőként tényleg nem jól csináltál valamit.
Én nem adok esélyt egyet sem. Sajnos többször meg kellett tennem. Nem, nem lelkiismeret furdalásom van, hanem utána azon gondolkodok, hogy most mi lesz vele? Miből fog élni? Mikor fog tudni elhelyezkedni? Mi lesz a családjával?
Vissza nem jöhet, de nagyon nem szeretem azt az érzést, hogy azért kerül valaki rossz helyzetbe, mert én tettem valamit.
Most, hogy nem nekem kell ilyenekről dönteni szerencsére, nem is igen folyok bele a témába. Ha a véleményemet kérdezik, még akkor sem mondok rosszat, ha épp engem próbál megfúrni. Lássa meg a főnök és döntsön ő;)