Tények és tévhitek: praktikák hajnövesztéshez

Először is egy pár infó a hajamról, régi és új szokásaimról.

A hajam eredetileg világosbarna, vékony szálú, nem túl dús, de szerencsére nem is ritka, csinos copfot lehet belőle kreálni. Eredeti színét sajnos nem láttam már vagy 6 éve, magával ragadott a hajfestési láz, lett szőkítve, voltam fekete és aztán évekre megállapodtam a hozzám leginkább passzoló színnél: a vörösnél és annak különböző árnyalatainál. Mivel általános iskolában még derékig érő, egészséges hajam volt, ezért sosem vontam kétségbe azt, hogy bármikor lehet ismét olyanom, csak türelem és egy-két bevált praktika kell hozzá. Gimnáziumban sajnos viszonylag rövidre, vállig érőre lett vágva, ha meg is nőtt, akkor szépen meg is lett ritkítva, elől szinte állig érő volt, míg hátul alig pár tincs érte el a lapockámat. Az érettségi közeledtével döntöttem úgy, hogy ismét szeretnék hosszú, egészséges hajat.

A probléma azonban sokkal mélyebben gyökerezett, mint gondoltam. Négy év telt el ugyanis azóta, hogy hosszú hajra vágyom, és bár hajam állapota lényegesen javult, mi több, gyönyörű lett, s azért a hossza is már bőven a hátam közepe alatt van, az álomhossz, az a bizonyos csípőig érő haj egyelőre csak álom marad, annak ellenére, hogy a négy év alatt minden évben megállapítom, hogy majd jövőre ilyen hajam lesz. Mit rontottam el? Mi az, amit azóta jól csinálok?

Az első két évben lényegi különbség nem volt a hajamban, elkezdtem a ricinusolaj használatát, amit akkor még külföldi oldalon olvastam, itthon nemigen ismerték még. A hajam nem volt már annyira száraz, de sűrűbb sem (akkoriban ritkább volt sajnos) és gyorsabb növekedést sem tapasztaltam. Két évig szórakoztam ezzel, sajnáltam levágni, pedig sokszor azért muszáj lett volna, mert bár a ricinus kedvező hatással volt a hajam száraz végeire, de attól még egy-egy festés után csúnyán kiszáradt, megtörött, ezen meg köztudottan csak az olló segít. Ennek ellenére megnőtt valamennyire, nem volt kihívóan szép, de azért már kaptam rá dicséreteket.

És ekkor ütött be a baj, 2012 nyarán és őszén. Ekkor ugyanis dolgoztam elég keményen, időm nem volt arra, hogy akárcsak fél órára bármilyen olajos pakolást tegyek a hajamra, legtöbbször éppen csak megmosni volt időm, szárítani szerencsére sosem szárítottam. Volt nálam ugyan egy aranyszabály, hogy tekintettel a nyári nagy hőségre és szárazságra, nem festetem pár hónapig a hajam, nem hiányzik hogy még inkább kiszáradjon. A munka miatt viszont nem akartam igénytelen, lenőtt, kiszívott frizurával rohangálni, így annak ellenére, hogy elmaradt az a minimális ápolás, amit szegény frizurám igényelt volna, még festegettem is. Ekkor nyáron háromszor mentem fodrászhoz, olyannyira eltörött, mindegyik alkalommal kb. 5 centit vágtak belőle. Ősszel utolért az őszi hajhullás, de nem az az átlagos, kicsit több hajszálam hagy el típus, nem túlzok, ha azt mondom, majdnem a hajam fele kihullott. Tönkretettem. Tönkretettem úgy, hogy egyetlen hibám a hajfesték volt (el sem tudom képzelni mi lehet azokkal, akik mellette még szárítják, vasalják, göndörítik rendszeresen). Nos igen, ez volt a fordulópont az életemben, itt döntöttem el, hogy ha valóban szép hajat szeretnék, akkor alkalmazkodnom kell a hajam igényeihez és sajnos a hajfestés abba már nem fér bele.

Amit tettem: abba hagytam végleg a vegyi úton végzett hajfestést, s alternatív módszerre váltottam, mégpedig a hennára. Nem volt teljesen zökkenőmentes az ismerkedésünk, elég nehezen értem el konkrétan azt a színt, amit én akartam, ha mégis sikerült, akkor gyorsan kikopott, a helyén pedig valami rozsdára emlékeztető szín maradt. Egy év elteltével viszont kijelenthetem, életem egyik legjobb döntése volt leváltani a festékemet hennára, a hajam már olyannyira megszokta, hogy az indigót sem dobja le hamar, amitől kellemes meleg barna színt érhetek el, viszont egyáltalán nem szárítja a hajam, nem roncsolja. Ugyan ápoló hatása nálam sajnos nem érvényesült, de sok helyen olvasni, hogy a hennát kifejezetten javasolják, mint hajkondicionáló, a piacon kapható úgynevezett cassia (színtelen henna) selymessé és csillogóvá teszi a hajat.

Na de tovább. A hajhullásomat nem a festéknek tulajdonítottam, éppen ellenkezőleg. Rájöttem ugyanis, hogy táplálkozásom nem teljesen tükrözi azt, amit egy egészséges emberi testnek kéne, beteg ugyan nagyon ritkán vagyok, de mind a hajam, mind a bőröm és körmöm állapota arról árulkodott, hogy bizonyos vitaminokból, nyomelemekből hiányt szenvedek. Ezt ellensúlyozva kezdtem szedni mindenféle tablettákat, B komplextől kezdve, kovaföldön át, A vitaminig tényleg mindent. Nem szedtem őket egyszerre, java részüket ugyanis kúraként lehet csak alkalmazni pár hónapig, de van olyan is, amitől a mai napig nem váltam meg. Pár hónap szedés után kezdtem észrevenni a babahajszálakat, rengeteget. Olyan sokat, hogy szinte már kínos volt, ahogy felálltak, nem lehetett őket lefésülni. Tényleg rengeteg volt, sosem volt azelőtt ennyi. Soha. Ezt én már fél sikernek tekintettem, a belső táplálás megvolt, de külsőleg még rá akartam tenni egy lapáttal.

Így történt, hogy mindenféle olajat, ami csak a piacon kapható összevásároltam. A paletta széles, amit talán mindenki ismer az a ricinus, finomított és finomítatlan kókuszolaj (igen, mindkettő van itthon), szőlőmagolaj, avokádóolaj, szezámolaj, de talán kevésbé ismertebb az amla, a brahmi és a bhringraj, valamint egyéb porok, pakolások, mint a shikakai. Ez utóbbi fura nevű cuccok (jól olvastátok, amla és nem alma), az indiai ayurvédikus hajápolás részét képezik, ezt az ősi rutint pedig nem akartam kétségbe vonni. Kenegettem tehát magam gyakran, hetente akár háromszor is, de legalább egy alkalommal mindig. Kedvező hatásuk több szempontból érvényesült, a hajam csillogó és selymes lett, májusban láttam közelről utoljára fodrászt, s azóta sincs rá szükségem, olyannyira ápolják a hajat. Erősebbnek és dúsabbnak érzem, az idei őszi hajhullás pedig teljesen kimaradt. :)

Egy dolog van, ami sajnos semmitől, de tényleg semmitől nem változott: még pedig a hajam növekedésének üteme. Akármit szedtem, ittam, kentem, sosem tapasztaltam azt, hogy a havi egy centinél akárcsak egy millivel is több nőne. Mivel még mindig festve van (igaz, hennával), ezért a lenövésemből tisztán látni, hogy mennyit is nőtt utolsó festésem óta. Nem tudom sajnos eldönteni, hogy csak az én hajam nem mutat hajlandóságot picit jobban nőni, vagy valójában másnak sem lehet "felgyorsítani", hiszen ez genetikai eredetű. De ennek ellenére mégsem vagyok teljesen elkeseredve, mert összehasonlítva a mostani és másfél évvel ezelőtti frizurámat, határozott és lényegi különbségek figyelhetőek meg, most kétszer annyira dús, puha, selymes és fényes, nem hullik és nem is száraz. Álomhajam ugyan egyelőre biztosan nem lesz, látva ugyanis azt, hogy a praktikák tárházának kimerítése után sem tapasztaltam gyorsabb növekedést, de azért próbálom még mindig óvni, törődni vele, mert a csípőig érő hosszról nem mondtam még le, éppen csak rájöttem: jövőre még nem, de talán két év múlva már én is rendelkezhetek ilyen hajkoronával.

*Lábjegyzet: nem tartottam fontosnak, de másfél év alatt a hajmosási szokásaim is sokat változtak, ma már csak babasamponnal mosok hajat és szilikonmentes balzsamot használok, de rengeteg terméket kipróbáltam már, sok köztük gyógynövényes volt.