Teljesen összezavar(odtam)! Szerinted? :) (beszélgetés)

Értem , értem persze :)

Csupán azért kérdeztem mert én - már látom- egy kicsit másabb helyzetben voltam.

HA élvezed a vele töltött perceket/órákat stb, akkor hajrá :D - ne agyalj, "veszíteni valód" nincs - férjed elhagytad, a gyerekről tud, Te pedig... Te kellesz neki - Ő pedig Neked ;)

Én nagyon sok sikert kívánok az "új életedhez" :)

Ehhez egy pl. tudok írni.

Tudod az 'elején', soha senkinek nem tudtam hosszan a szemébe nézni, és nem bírtam, ha fűrkésznek. (nem jöttem zavarba, de zavart)

A második randin kb. 1/2 órán keresztül bámultunk egymás szemébe, egy szó nélkül.

Egyikünket sem feszélyezte.

..talán ezért érzem magamhoz közel. Tudom,hogy most ez egy kicsit sarkított, de aki akarja, tudni fogja, hogy miről beszélek:)

Arra gondolsz, hogy talán nem is Ő a bizonytalan, hanem én?:))

Felkeltette az érdeklődésemet, de nem azért, mert jobb, új, emg izgalmas..

Bármilyen helyzetben "felfigyeltem" volna Rá.

Én csak félig, de kiléptem belőle...

Nem csak az "új, jobb, izgalmasabb" dolog keltette fel az érdeklődésed? - csak kérdezem... :)

Próbáld meg élvezni, ami történik, és ne agyalj!

Vagy pedig finoman, beszéljetek erről:)

Pár hónapja megismerkedtem Valakivel a neten, majd 3 hete elkezdtünk találkozgatni.

A vonzalom tuti megvan.. És most nem a "kémiára" gondolok, bár az is működik.

A legutóbbi randin megcsókolt, (nem előbb, mert vannak elvei:D)és még együtt voltunk egyfolytában puszilgatott.., kézenfogva sétálgattunk. Úgy szorította a kezem, mintha soha nem akarná elengedi.

Minden nap keres, és mindig nagyon kedves..

Ennek ellenére egyfolytában valami negatív dolgot érzek.. nem tudom, hogy mi az, de érzem.

Olyan jó lenne tudni, hogy mit gondol erről az egészről, de nem az a típus, aki beszél az érzéseiről..

A másik pedig az, hogy van egy gyerkőcöm, a férjemtől 4 hete költöztem el.. talán az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot érzem Rajta.. nem tudom..

Mikor Vele vagyok, minden annyira kerek, viszont mikor nem találkozunk, egyfolytában jár az agyam a hülyeségeken...

Bevallom, hogy félek... magamtól, Tőle, az érzésektől.. amik már vannak, (még nem szerelem) meg amik még lehetnek..

Szerintetek megbolondultam???:)))))