Te párkeresési oldalon ismerkednél beteg emberrel? (beszélgetés)

A mai napomon a cerubin jó célpontja voltam !

Kétszer is eltalált a "mérgezett" nyilával :)

Kedves lányok köszönöm a hozzászólásotokat!

Körülbelül én is ilyenre számítottam,az én problémám illetve ez nem probléma hanem élethelyzet,megoldom.

Tavasz van, bizsereg az életkedvem és akármikor bármi történhet :-)

milyen jol tetted, pisti! :)

erdekes, hogy amikor apukad elment lettel te beteg. erdekesek a csaladi szalak, hogy csaladtag elveszitesebe bele tudunk betegedni.

en amikor vesebeteg lettem 13 evesen, es egyben servet is kaptam az valaminek a kovetkezmenye volt.

ert valami trauma, amit titkoltam mindenki elott, es olyan nagyon lenyomtam a rossz erzeseimet, hogy rament a vesemeridianra. ez is erdekes.

Érdekes dolgot meséltél!

Nekem mikor apám olyan állapotba került,hogy nem lehetett magára hagyni,azonnal gondolkodás nélkül magamhoz vettem.Pedig én nem vagyok jó ember,és azelőtt még gondolni sem akartam erre.De mikor eljött nem is volt kétséges,van húgom és ezt általában a nők szokták elvégezni,legalább is ezt láttam.2-évig ápoltam ápolásin voltam vele,nagyon értékes időként éltem meg,nagyon bánnám ha úgymond beadtam volna valamilyen intézetbe.Mikor meghalt szembe tudtam nézni magammal,nagyon jó érzés.

Én ekkor betegedtem meg,vagy is kezdődött,hogy itt van e összefüggés nem tudom,nem is érdekel de most sem csinálnám másként.

A páromnál mikor felfedezték a bajt,hát megviselt de bizakodtunk aztán nem úgy alakult.És sokkal rosszabb élethelyzet volt mint apámmal,minden szempontból.De csináltuk azt amit kell,néha lázadtam a sors ellen belül,volt mikor kicsit türelmetlen voltam aztán nagyon el szégyeltem magam.Nagyon irigyeltem betegtársaimat kiknek otthon kinyalták a seggüket,e helyett mikor hazamentem még én ápoltam.Szar volt de eszembe se jutott menekülni e helyzetből,és nagyon sok gyönyörű pillanat volt mikor Marikának láttam a lelkét.Hol jobban volt hol teljesen maga alatt,a remény mindig ott sejlett,de mint látom utólag csak sejlett.Emberek olyan élményekről meséltek mikor otthagyták a beteg társukat ismerőseik,hát ez szörnyű.Aztán vége lett az ő életének,meg a közös életünknek is.Most kezdődik az én külön életem , meglátjuk :)

Leukémiás a barátnőm párja. Jelenleg túl a kemón és sok mindenen, jól van. De ki tudja meddig. Mégis szereti. Ennyi. Ha a nagy szerelmem azt mondaná, hogy beteg, semmit nem változtatna az érzéseimen. Voltam hasonló szituációban, amit nem szeretnék részletezni. Annyi változott, hogy vele mentem a kezelésekre, mert ott akartam lenni mellette. Egyébként megismerkedésünk után 1-2 nappal mondta el, hogy mi a helyzet. Azt is mondta, hogy ha nem akarok tovább találkozni vele emiatt, akkor sem haragszik,megérti. Eszembe sem jutott...

Viszont tudom,hogy vannak olyanok, akik nem bírják ezeket a dolgokat elfogadni és teljesen elutasítóak. Közeli ismerősöm a saját, állítása szerint imádott anyukáját sem volt hajlandó ápolni. Sajnos ez mai napig mindig eszembe jut róla. Nem is nagyon látogatta,mondván nem bírja ki...Az valahogy eszébe sem jutott, hogy az anyja ugyan mit érezhet. Mindenki más, de én ezeket a dolgokat soha nem fogom megérteni.

Nagyon egyetértek 32. hsz-el "wani", aki azt írta, hogy ez korfüggő.

És valóban!

Nyilván fiatalon, a társkeresés célja a családalapítás.

Ezt, ha tudja valaki magáról, ha nem, akkor is így van.

Ez az ösztön belénk van kódolva.

Ez esetben a normális viselkedés, hogy egészséges embertől szeretnénk utódokat.

Ennek - azonfelül, hogy egészséges géneket akarunk továbbörökíteni,- azért van jelentősége, mert azokat a gyerekeket fel is kell nevelni és ehhez a nem kis feladathoz teherbíró társat keresünk.

Persze az idő haladtával, amikor már nem a gyerekek és azok útra engedése a cél, akkor már kereshetünk és találhatunk magunknak olyan társat, aki nem egészséges és tökéletes életet élhetünk vele.

Már amennyiben megtudunk barátkozni a gondolattal, hogy a társunk idő nap előtt elhagy bennünket.

A kérdés feltevője sem egy tinédzser, tapasztalt az életből már sok mindent.

Pont ezért Ő sem a huszonévesek, vagy a harmincasok között keresi a párját, mert tisztában van vele, hogy az élet nem ideologizált szólamok szerint zajlik, hanem még egy egészséges társ mellett is kemény küzdelem.

Szüleim 25 éven keresztül éltek úgy,hogy apukám beteg volt,van tapasztalatom.Ráadásul egészségügyisként el tudom különíteni a betegséget és a más állapotot.

Pisti szerintem konkrétan a saját állapotával kapcsolatban kíváncsi a véleményekre.

Nyilván,ha Hepatitis-e van a fickónak,vagy AIDS,akkor eleve kizárt a kapcsolat,de akkor normális férfi nem is keres.Ha valaki inzulinos cukorbeteg,akkor is ki van zárva a kapcsolatból,vagy,ha epilepsziája van?

Ettől az ő értékei még nem csökkentek.

Nem az ő független és tartalmas életéről beszélünk, hanem van-e olyan nő, aki beteg emberrel megismerkedne fenntartások nélkül párkeresési célzattal, azaz összekötné-e az életét vele. Senki ne tegyen úgy, mintha egy ilyen kapcsolatban nem volnának átlagon felüli - elsősorban - lelki kihívások. Nekem a hozzászólások zöme kissé naivnak tűnik, gondolok itt azokra, akik esetleg a nőket hibáztatnák, mert nem mernek felvállalni egy megszokottól eltérő életvitelt.

Szerintem még nem bűnös egy ember azért, mert gyerekkorában a szépről, a jóról álmodozott, ezért próbálja a saját útját a vágyott mederben terelgetni.

Úgy tűnik, hogy Pisti ezzel nagyon is tisztában van, ezért latolgatja az esélyeit.

Aki pedig nem volt még benne ilyen kapcsolatban, annak a tollából nekem hiteltelennek tűnik, ha leírja, hogy egy ilyen kapcsolat semmivel nem másabb egy hétköznapi esetnél. A másikért való aggódás, félelem, szerelem... eléggé szélsőségesen tud csapongani, szóval nem egy szimpla menet, és ezt egy átlag nő nem tudja helyén kezelni... szerintem. (Nem kívánom kifejteni, honnan ez a tapasztalat, de a sajátom)

Itt nem daganatról és halálos betegségről van szó.Ha valaki olyan nem hiszem,hogy párt keresne magának.

Mint eddig is írtam,ez egy állapot és nem betegség.

Ezzel nagyon sokáig lehet együtt élni és minden esély megvan rá,hogy 20-30 évet is együtt tölt majdani párjával.Igenis élhet vele teljes életet.

Bevallom, tegnap belenéztem a naplóidba. Szerintem ennél jobban nem lehet csinálni sem magad, sem a környezeted tekintetében.

Bár tegnap óta nem jöttem rá, hogy azokat a kajákat hogy bírod megenni :-D

Én itt ara lennék kíváncsi,mit nem csinálok jól.

És remélem nem az állapotom riasztó,48-éves koromig el sem tudtam volna képzelni hogy ide jutok.Erős voltam, jól éreztem magam a bőrömben,minden klappolt .Aztán apám lerobbant és onnantól egyre több "csapás" ért,szinte el sem tudtam képzeli hogy még mindig lehet lejeb.Most már mint kalandot tudom nézni magam és életem.Érdekes és semmi tanulság semmit nem csinálnék másképpen,ha volna még egy lehetőségem.

Élvezem az életem,mert már nem is lenne ha nem volnának ezek a "buta" gépek meg a társadalmi empátia ! Már csak egy valaki kell aki mellettem menne a hosszú útján egy darabig :)

Hát,amilyen világot élünk én már semmin se csodálkozom,még sokszor egészséges,csinos középkorú nők se kellenek...csak esetleg sz.-re.

Lehet ,hogy szemét dolog lesz, de én nem kürtölném világgá,hogy beteg vagyok.

Ha már megszeretett valaki, ezt is tolerálni fogja,és nem zavarja..

Szeretném megkérdezni a hozzászólóktól, hogy Pistit leszámítva hányótoknak halt már meg hosszú betegség után a párja, vagy hányan jöttek össze párkapcsolati szinten olyan beteg emberrel, akinek megmondta az orvosa, hogy csak hónapjai vannak hátra? Esetleg van-e köztetek olyan, aki maradandó vagy súlyosan egészségkárosulttal (vak, amputált, daganatos, stb.) kötötte egybe az életét?

Mert a címben lévő "párkeresési oldal" nem haverkodási ismerkedést, hanem érzelmi együvé tartozást sugall.

hat persze, amikor meglatunk egy elesett ebmert, akkor elotor bennunk a felelem, hogy lehet, hogh egy nap mi is itt vegezzuk, es gyorsan elutasitjuk. ez mindennel igy van.

ismerek embert aki utalja....mar igen sok mebert, szegenynek alig van mar elettere, kozben hajtogatja eppen az ellenkezojet.

:-) Ez igaz.

Az alapkérdésre válaszolva, én ismerkedésnél nem teszek különbséget a beteg és nem beteg ember között. Van egy véleményem arról, aki azt teszi. Majd akkor tudja meg, ha egyszer neki lesz valami baja...

Remélem, hogy sikerül párt találni!:-)

Nem tudom ki hogyan van vele, de nálam pl. teljesen elmosódtak a határok. Igaz, hogy egészségügyis vagyok. :-)

Külföldön egyébként valahogy természetesebbnek veszik már a gyerekek is, ha valakinek van valami baja. Nem nézik meg, nem félnek tőle stb. Inkább segítenek.

Nálunk otthon van ez a hülye viselkedés, de szerintem ez inkább valami félelem, az ember távol akar maradni attól, amitől maga is fél.

Szóval hajrá, azért akadnak még normálisan gondolkodó nők.:-)

MOncsa ennek a fórumnak küldte el neked a linkjét:

"Homlokomra van írva, hogy dugjatok meg? Miért nem akarnak a férfiak kapcsolatot."

Keresd meg ezt a fórumot, abban van az a társtalan nő, akiről neked beszélt! Lehet, hogy több is!:)

koszonoom a valaszt!

pisitnek van parja, csak meg kell talalni. Erdekes, mert valaki talal olyan embert, aki elfogadja minden nyugjevel, valaki meg ugy eli le az eletet, hogy nem talal egyet sem. Pisti mar talalt egyet, es van eselye, hogy talalni fog meg egyet. En meg nem talaltam. es mar le is mondtam rola, lehet, h tul koran, de mit csinaljak? :)

Ez természetes,amit írsz,csak arra írtam,hogy,ha hasonló cipőben jártok,az jobban összehoz titeket,mint pl.vakon,vagy süketen is megtalálja a párját valaki.Tudnod kell,hogy sokan vannak problémás emberek.Igazán egészséges kb.5%.

Ugye milyen kevés?

20-25 évesen az emberek vérnyomásproblémával küszködnek,rengetegnek van depresszió,pszichiátriai zavar,epilepszia,stb.

Ezek sem jobbak,mégis tudnak vele élni és olyannak fogadják el egymást,amilyenek.