Társasház - gyerekek mozgása - szomszédnéni morgása... Ismerős? (beszélgetés)

Azért a "nem érdekel mit pofáznak" hozzáállás így élből kicsit erős.

Mert mondjuk, ha lehet 1-2 órával előbbre, vagy későbbre tenni a gyakorlást napközben, akkor mondjuk ennyi kompromisszumot megér a hosszútávú békés együttélés, ha mondjuk valaki éppen ezt kéri..

A zenetanulás keretei benne szoktak lenni a házirendben. Én olyan házirendet még nem láttam, ahol tiltották volna. Legfeljebb esete van egy határ..

Ha azt betartjátok, akkor nem kell a pofázóknak semmit mondani, csak megkocogtatni a körmöddel a falra kitett házirendet... Ha nincs kitéve, akkor meg amúgy is fel kéne kutatni, a saját érdeketekben is...

Sok sikert hozzá!

Nem vannak olyan lakások, hanem a magyar lakásállomány 80-90%-a ilyen. Beleértve a kalákába, minden szakértelem nélkül épült vidékilakásállományt is.. Ott nem a zaj a legnagyobb baj, ott van más..

Sőt ideértve a jelenleg épülő, vagy nemrégiben átadott szakmaszégyeneit is.. alias lakóparkok (nagy része).. Apósom igazságügyi műszaki szakértő volt, magam is építész vagyok... Látom, meg hallom, meg érzem a bajt..

Én nem tartom förmedvénynek, sőt. Szeretek ott lakni, ahol. És mint mondtam a lakások állapota is nagyon jó. Sőt, hallani sem lehet senkit. Csak én pl. nem vagyok túl szerencsés ezzel a fuvolakirállyal... :(

Egyébként igen, szomorú, hogy vannak olyan lakások, ahol ilyen állapotok vannak.

Naná, hogy hivatásos zenész, nem napi egy óráról beszélünk, én sem vagyok hülye.....

A társasház közössége egyébként tökéletes, soha senkitől nem jön zaj, mivel elege téglaépítésű és annyira szigetelt, hogy kb. a háromnegyed lakóközösséget nem is ismerem..... Pont ezért érzem kicsit érdekesnek azt, hogy valaki mégis próbatermet csinálhat az egyik lakásból.... plusz a kutya. És úgy hallom kristálytisztán az egészet, hogy kettővel lakik alattam. Szerintem innentől nem az én toleranciámmal van a gond.

Na de ez nem téma a gyerekgondodhoz képest. Megmondom őszintén engem is zavarna három gyerek trappolása, de mit lehet velük csinálni? Semmit. Gyerekek. Őket még próbaterembe se lehet küldeni... :)

Én 6 évig zenéltem, nem is rosszul, de egy átlagos zeneiskolásnak nincs lehetősége próbaterembe menni, fel sem merült, hogy megengednék... A lakótelepen elég sokan tanultak zenét, volt ott egy nagy zeneiskolának kihelyezett tagozata is.. Általában nem volt ebből sehol gond..

A hivatásos zenész nyilván más tészta..

Aki nagyon érzékeny ezekre, annak saját maga miatt kell úgy alakítani az életét, hogy családi házas jellegű helyen lakjon.

Nem mindenkinek való a társasház. Ez nem csak anyagi kérdés, hanem annak felismerése is, hogy én egy extra érzékeny valaki vagyok, tehát nem terhelek meg "magammal" egy közösséget, cserébe nekem is nyugtom lesz.. Csak sokszor éppen ez a belátás hiányzik minden egyéb kényszeren túlmenően..

Tanulni nem is, de gyakorolni ott vannak a próbatermek, nyilván nem véletlenül.

Nekem van bajom velük, pontosabban csak eggyel, egy fuvolással, aki este nyolcig fújja, szombat vasárnap délutánig... ja és amikor éppen nincs otthon, akkor a kutyája a szeparációs stressztől kifulladásig ugat....

Igen, minden lakásban van valaki, aki "zavarog", meg aki nem tudja elviselni. A Te eseted pont a legrosszabb, mert az idősekkel és a gyerekekkel is toleránsnak illik lenni. :)

És Te még a jobb fajta vagy, hogy nem szólsz, hogy nem tud ettől-attól pl. aludni a gyerek. Mint nekünk az alattunk lakó.. beköltöztünk, éppen a bútorokat rendeztük, mikor bejelentkezett, hogy mint láthattuk neki van egy 3 éves gyereke.... ne hangoskodjunk. Persze az nem számít, hogy minden éjszaka a sírásra keltünk.... szóval ez olyan 22-es csapdája....

Egyáltalán nem tilos zenét tanulni.. Gondolj bele, akkor kb. félmillió ember itt nem tanulhatna, nem zenélhetne?

Megvannak a házirendben a szabályok, hogy mettől meddig lehet ilyen zaj..

Nálunk a panelban is lakott több hivatásos zenész is, soha semmi baj nem volt velük..

Kinek zene, kinek kutya, kinek süket szülők...

Nyilván mindent jobb lenne saját házban, de sokaknak meg éppen azért jó a társasház, mert ott zajlik az élet... És még mindig ez az általánosabb hozzáállás szerencsére, csak mindig a rosszindulatúaknak hangosabb a szava..

Más az is, ha valahol van valami szitu, és mondjuk megkérem tisztességgel a szomszédot, hogy most két napig ne tangóharmónikázzál már, mert nagyon beteg a gyerek... Akkor azt nyilván illik megérteni..

... soha... örökké társasházban laktunk, kedves lakókkal. Mindig azt mondták, hogy tőlünk kellemes zajok szűrődnek ki.... pedig a leányka még zongorázni is tanult :))), én pedig egész nap énekelek, ha otthon vagyok... és ráadásul tökhamisan! :DD

De amúgy felettünk lakott egy idős bácsi, ő pl. szintetizátoron játszott... és szerettem... magát a bácsit is, és amikor játszott, tudtam, hogy Ottó bácsi most jól érzi magát! :) ... hja, és felmehettek hozzá a gyerekek és akkor nekik is játszott külön. :)

... szóval társasháza válogatja... vagy lakói... vagy nemtommi... :))

A beteg emberek vannak, ők már nem fognak változni, nem tudjuk, mit érünk meg..

A feletted lakókról meg annyit, hogy ilyen esetben tényleg lehet kedvesen szólni, hogy azért a motorozást, ha lehet ne, ebből vagy ért, vagy nem.. A többivel nagyon nem tudsz mit tenni. Egy anya is van Wc-n, csinál rátnást, netán fürdik, eszik, stb.. Nálunk is akkor szabadul el jobban a pokol, ha nem vagyok jelen, de mivel általában egyedül vagyok velük, ez gyakran megesik.. Persze ilyenkor se motoroznak, csak mondjuk koppan valaki, vagy valami, vagy éppen megkergeti egyik a másikat.. Birtokvédelmet lehet kérni, de egy gyerekes családdal tuti nem fognak foglalkozni, legalábbis azzal, hogy most motorozik, vagy nem.. hacsak nem "horváthné" a hat pujával, és egyéb is van a rovásukon..

Ezért a legjobb a saját birtok, mert igazság nincs ebben..

Meg persze már az is sokat segítene, ha legalább az új lakásoknál betartanák az előírásokat az épület tervezésekor.. De hát ez ritka.. Egy új háznál viszont vissza lehet perelni kivitelezői, de akár tervezői szintig is, csak kevesen járják ezt végig, pedig a lakóparkoknál is sok a baj..

Ez nálunk is gy volt, én is panelban nőttem fel...

Meg senki sem tudhatja, ki mit ér meg..

A panelban az alattunk lakónak egyszerre kattant meg az anyukája, meg az apukája, oda kellett vegye őket. Addig ő nem volt zajforrás, inkább "nyelő", utána viszont meg az öregek 100%-on hallgatták a tv-t egész nap, mert ki nem tudtak menni, mert betegek voltak, egész nap meg megőrül bent az ember... Így aztán ők is zajforrás lettek..

Nem volt ezzel baj, csak sose lehet tudni..

Szia!

Mi panelba lakunk a 4.en,3 gyerekkel és még kutyánk is van....képzelheted...:)

Ráadásul az egész lépcsőházba nincs másik gyerek az enyémeken kívül így bármi történik,mindenért őket hibáztatják.

Én is állandó harcot vívok a szomszédokkal,már bele fáradtam. Nagyon szeretnék már innen elköltözni,remélem nyáron sikerül!

Sok türelmet és kitartást neked!!

Mosolyogva mondd rá, hogy természetesen megyek, és azonnal megregulázom a kölköket, aztán ahogy bezárod magad után az ajtót, feleljtsd is el!

Vagy fenyegesd meg, hogy lakást kell cserélnie velünk :D Nálunk szó szerint üvöltözés szokott lenni az ajtónk előtt, sikítoznak a lépcsőházban, a falnak rugdalják a labdát, kemény műanyag kerékkel gurulnak oda-vissza-oda-vissza a térkövön a gyerekek, és nyugodtad beszélgetnek hangosan az ablakunk alatt a szülők, miközben az udvar másik feléből 10 perce sziránázik az aaaaaaaaaaaaanya-aaaaaaaaaaanya!

Halihó!

Mi szerencsére csak 13 évig éltünk panelban fszt-en.

Nem is emlékszem, hogy hallottuk-e valaha a lift működését, vagy a szemétledobót.

Szerintem aki nem figyeli a zajokat nem is veszi észre.

Mellesleg én is zongoráztam, földszintről végig lehetett hallani. Sose szólt senki. Üvöltöztünk a tesóimmal, ők gitároztak, anyuhoz minden év végén jöttek a szerenádosok, stb. Ja és kutyánk is volt.

Sose szólt senki senkinek. Pedig 10 emeletes 40 lakásos lépcsőház volt.

Sőt a kutyának nagy becsülete lett, amikor fogott egy tolvajt, aki nálunk ugrott be a teraszra de, apu akkor vitte ki sétálni este 10-kor. A fickó megijedt, uzsgyi fel az ötödikre, de a kiabálásra és a kutyaugatásra már jöttek lefelé. Sőt a 10-ről is egy pasi aki látta az erkélyéről (cigizett), hogy beugranak, is elindult lefelé a lifttel. Nos 3 erős férfi mellett, meg a harcias vénasszonyoktól akik olyan bátrak lettek-hogy csak na,- szegény betörőnek esélye sem volt!

Vegyesen laktunk. Fiatalok, öregek, családosok mégis figyelt mindenki mindenkire.Pedig a panelban aztán mindent lehetett hallani. Valahogy tudták tolerálni egymás dolgait az ott élők.

Nagy az isten állatkertje, az biztos.. Ilyenkor érzi az ember, hogy mindenki hülye, csak én vagyok villamos..

Mi is költöznénk, csak hát az nem olyan egyszerű... Remélem, azért összejön.. Arról meg azért akarnak az önkormányzatnál lebeszélni, mert túl külterület, és nem biztonságos, stb.. De lagalább senki sem hallja az "üvöltésünket".

Bár kiabálni azt szoktam, az szent igaz, viszont az lefele nem hallani, annak inkább a mellettünk lakó örvendhet..

Meg a lakással, mert tény, hogy zajos, én is hallom más zaját elég élesen, csak baromira nem érdekel... Alább részleteztem, hogy régi, meg mittomén..

Én is azt próbáltam magyarázni, hogy ez a lakás a város közepén azért kerül kb. 12millába, és nem 25-30 millába, mert ennyit tudnak a szerkezetei. Oszt jónapot.. De ezt úgyse érti meg..

A lányát mostanában nem láttam, az pedig talán még az anyján is túltesz... De vele talán még lehet értelmesen beszélni, legalábbis képes lenne megérteni, de igazából nincs kedven hozzá....

Ha már a torna meg a tánc is tilos, akkor itt a nénivel van a baj.

Nálunk régen átjött a szomszéd, mikor a tesóm kicsi volt, hogy halgattassuk el azt a hülye kölyköt (ekkor még csecsemő volt). Próbált nem magadra venni az öreglány sirámát.

Az ilyenekkel nem kell foglalkozni.

Mi tovább költöztünk.

A szomszédaink elég furák voltak.

Az egyik egész nap porszívózott, vagy falat vertek. Álladóan csempét cseréltek nála, szinte hetente verték. Vagy mit tudom én mit újítottak, de folyton kalapáccsal verték a falat.

Ha náluk volt az unoka, kirakták a folyosóra játszani. Szegény ott ült kint órákig.

Bezzeg ha én porszívóztam, már kopogott át, hogy ne zajongjak, mert nem tud pihenni.

A másik - középső lakásban laktunk - állandóan az ajtónk előtt állt és hallgatózott. Ha olyan volt a kedvem, gyorsan kinyitottam az ajtót, és megkérdeztem, mit akar. Persze semmit nem akart, csak hallgatózott.

Egy csomószor kaptam, hogy amikor megyek dolgozni, túl hangosan megyek, és kopog a cipőm :)

Később kiderült, mindkettőnél kikapcsolták a villanyt, mert nem fizettek.

Az utolsó dolog a pohárban az volt, hogy az házban született egy kisbaba. Éjszaka néha sírt. Nem mondom, hogy nem lehetett rá felébredni, de nem volt hangosabb, mint egy autó. A két öreglány meg folyton felkiabált nekik, hogy hallgattassák el a gyereket, vagy ha nem tudnak jobbat, tömjék be a száját. Ha napközben találkoztak a kicsivel, leüvöltötték, hogy nem tudnak aludni éjszaka.

Most egy vénkisasszony lakik velünk szemben. Ő is elég fura. Ha kedve tartja köszön, ha nem, nem.

Néha megáll velem beszélgetni, ilyenkor mindig elmondja, hogy semmit sem ér az élete, és egy szép nap úgy is felrobbantja magát a lakással együtt. Ilyenkor örülök, hogy nincs gáz a házban :)

Ja, régen reménykedtek az emberek, hogy jön a szebb jövő, jön a jobb jövő.

Ma meg rettegnek, hogy ne legyen rosszabb.

Ez sem kedvez az idegeknek, meg az emberszeretetnek:)

Ja, a mosógép is baj.. Pedig a legújabb, halk akármilyen..

Csak én ugye nem három naponta mosok egyet, hanem egy nap hármat.. Ez van..

Érdekes, régen ugyanebben a házban (nagymamáméké volt) mindenkinek H.energomattja volt, előtte meg az a tekerős tárcsás... Mindenütt szólt a rádió, az ajtók nyitva voltak, kész hangulat volt... Most meg nincs. Illetve van, csak másmilyen..

Ilyenkor meg persze a legrosszabb tél végén, nem tudunk annyit kimenni, sokat betegek, itthon vannak, stb..

Majd jön a tavasz..

Ez jó ez a dobos.. Az ilyen meg azért érték, mert már ritkaság.. Én inkább szóltam volna neki, hogy mennék vele bulizni... Mert ha nem...

Nem vagyok egy liberális szülő, meg általában egyedül vagyok velük, tehát igyekszem rendet tartani, de nem állok mindig a helyzet magaslatán. Eleve két szoba van, ami kevés, mert a lányom már magára csukná a szobát tanulni. Amikor meg az öccsei cukkolják, akkor ő is robban, és kész a tömegjelenet.. Ráadásul a konyhába se jöhetnek ki így télen, mert ott nincs fűtés egyáltalán, ilyenkor a kinti nagy mínuszokkor két fokban kezdek neki reggel a dolgoknak... Enni is bent esznek.. Ősszel meg tavasszal meg kint három pulcsiban...