Talán nem vetélek el, ha valahogy jobban felkészülök... (beszélgetés)

Szia. Köszönöm. Sajnos nekem komplexebb a problémám, mint amin spirituàlisan lehetne segíteni. Bár ennyi lenne "csak".

De fel nem adom, megyek tovább, ez nem is volt kérdés.

Szia, biztos akartad, nem ettől ment el. Biztos meg van az orvosi vélemény miért nem megy természetesen a dolog. Nekem volt 2 vetélésem, elmentünk inszemre, az első nem sikerült de a második igen. Az első inszem után kaptam egy spirituális tanácsot, a méhem gyengének látta, erre azt javasolta hordják hold követ, legyen este alváskor a medence tájékomon az ágyban ez a kő, meg kell erősíteni ezt a területet. Nem tudom hogy ez miatt-e vagy az inszem beavatkozás miatt, de sikerült terhes lettem és végig is vittem a terhességet. Még van egy egyszerű mondás is minden jön amikor jönni kell, akkor lettem terhes mikor rendeződött az életem, lett végleges munkám és különköltöztünk, lehet ez a lelki megnyugvás okozta.

Szorítok neked, magad ne hibáztasd, nekem az első vetélésem pont egy szabadnapomon volt, film nézés közben egy kedvenc fotelemben, ahogy következőleg terhes lettem nem ültem abba a fotelba. Jó nem ettől függött a terhesség megmaradása, csak nem akartam hogy az a gondolat is a fejemben legyen hogy múltkor ebben ülve történt, minden negatív gondolatot érzést kerültem.

' Nekünk azért kellett küzdeni, hogy gyerekünk legyen, másoknak más miatt kell küzdeni. Azt szokták mondani: mindenkinek megvan a maga keresztje.'

Pontosan így van...

Nagyon szépen köszönöm és nagyon szép,hogy így alakult végül az eletetek. Nekem is volt 4 inszeminàcióm is, beültetések is, és tudom , hogy sikerülni fog. Másképp nem lehet.

Mi nem szeretnénk örökbe fogadni semmiképp sem.

De minden tiszteletem, aki tudja sajátjaként nevelni, szeretni a más gyermekét.

Amúgy én is sok olyat ismerek, akiknek lombikos baba vagy csak sima belenyugvàs után sikerült spontán a baba. Nekem sajnos sok problémám van, de titkon bizom mindig abban, hogy spontán esem teherbe. De mindegy hogyan , csak sikerüljön.

Azt hiszem, mégis leírom. Előbb leírtam, aztán kitöröltem, de talán mégis erőt adhat neked.

Pontosan tudom, mit érzel, velem is megtörtént! Én is sokat sírtam és nagyon irigyeltem azokat a nőket, akik spontán "ágyban, párnák közt" esnek teherbe.

Igaz, mi nem lombikot csináltunk "csak" inszeminációt, ráadásul még az "őskorban", a '90-es évek végén. Akkor még minden másképp működött, mint most. 6 beavatkozás volt ingyenes, utána kellett fizetni. 12-n(!) mentem keresztül - sikertelenül. Hónapról hónapra az a rengeteg gyógyszer, amit belémtömtek, az injekciók, orvoshoz járás - és persze a munkahelyemen is helyt kellett állnom, minden csalódás ellenére jó képet kellett vágnom, mert a munkatársaim nem tudták, min megyek keresztül.

Aztán a 12. sikertelen után azt mondtam elég! Elég volt a gyógyszerekből, injekciókból, a csalódásokból.

Végül örökbefogadtuk a nagyfiamat, 3 hónapos korában. Akkor már 10 éve voltunk házasok. Titkos örökbefogadás volt és nagy szerencsénk volt, mert egy évet vártunk csak rá. Akkor még tanfolyam sem volt. Végre volt gyerekem! :)

Három év múlva spontán teherbeestem! Minden gyógyszer, vagy orvoshozjárás, minden nélkül. Teljesen megnyugodtam, hogy van egy fiúnk és nem is gondoltam arra, hogy valaha is lesz spontán gyerekem.

A nagyfiam most 22 éves, a kicsi 19. Mindkettőre nagyon büszke vagyok és imádom őket.

Mindezt azért írtam le, hogy adjak egy kis reményt, egy kis hitet, hogy az élet rejteget csodákat és ha nem adod fel, neked is lesz gyereked! Igen, van akinek évekig küzdeni kell. Nekünk azért kellett küzdeni, hogy gyerekünk legyen, másoknak más miatt kell küzdeni. Azt szokták mondani: mindenkinek megvan a maga keresztje.

Nagyon drukkolok és ne okold magad (persze, ezt mondani könnyebb). Kitartást és mielőbbi gyermekáldást kívánok!

Ha tudnám ki vagy, küldenék egy gólya jelet :)

Millió %, hogy nem emiatt történt!!! Ne vádold magad!

Sajnos nincs igazság ezen a téren (sem)…