Szülői elidegenítés (beszélgetés)

Igen. Bekerült egy színjátszócsoportnak álcázott nem tudom mibe, lényeg a csoportvezető szemet vetett rá, és a családja ellen fordította, mert maaaajd ő aztán nagy művészt csinál belőle...

Egyedül neveltem. Engem mindennek elhordott a fickó, mert nem hagyom felnőni, mert az én életemet kell élnie. Amikor a lányom ezeket a fejemhez vágta, néztem mint egy hülye, mert nem így volt, nagyon nem. Mégis el tudták hitetni vele. Aztán először elköltözött anyukámhoz, onnét szabadabban tudott mozogni, aztán pedig a 18. születésnapján odaköltözött a fickóhoz.

Én majdnem belehaltam... anyukám mondta mindig, hogy "Nyugi, amit te ebbe a kislányba beletettél, az benne van." ... aztán persze visszajött, felnőve, fiatal hölgyként.

Írtam neki egyszer levelet, és milyen az élet.... visszapattant csupa krikszkrakszként. Az Élet nem akarta, hogy elolvassa. Minden okkal történik. ... és tudtam akkor az eszemmel, de a szívemmel őrült nehéz volt elfogadni.

Egy valamit tudsz tenni, megmondod, hogy sajnálod, hogy ez van, és az ölelő karod mindig várja vissza.

Ennyi... Bár gondolom ez megtörtént.

Mást nem tudsz tenni. Gondolj rá mindig szeretettel, beszélj róla mindig szépen... és várd!

.... régen sokat írtam itt a fórumon róla. De igen, próbálkoztam, aztán feladtam, mert egyik fülén be a másikon ki. Összeköltözött egy 50 éves pasival. Ez volt az első kapcsolata. A pasi pedofil volt, az én 17,5 éves lányom már öregnek számított a barátnői között. De háááát a szerelem.... (Egyedül neveltem, tehát egy kis apakomlexus is bejátszott.)

Durva időszak volt. Túl vagyunk rajt, átbeszéltük utána, és fátylat borítottunk a történésekre.

Szia.

Mennyi idős a gyermek? Iskolás? Dolgozik? ...

Nem mindegy, hogy éppen a leváló korszakát éli, avagy?

Az én kislányom 17,5 évesen hagyott el. Majdnem belehaltam. Hiába írta Vekerdy, hogy ez ebben a korban nem ritka, és ha nem csináltunk túl nagy hülyeséget a nevelés terén, akkor pár év múlva visszatalálnak. Nekünk ez napra pontosan 3 év volt. Addig nem láttam. Borzalmas időszak volt.

Aztán megérkezett. Bár soha nem éltünk már huzamosabb ideig egy fedél alatt, hiszen közben felnőtt, de a kapcsolatunk nagyon szép és jó!

Hagy kérdezzek már úgy, ahogy én akarok, jó? Ne kezdjél el nevelni felnőtt embereket akikhez semmi közöd!

Nem írta így ki, de számomra világos volt, hogy a gyermek ahogy lehetséges volt szinte elmenekült tőle.

Hol írta, hogy első lehetséges alkalommal?

Szebben is meg lehet ám kérdezni valakit az érem másik oldaláról...

Kíváncsi lennék azokra az évekre míg te nevelted - mi történt, hogyan történt, hogy az első lehetséges alkalommal elhagyott.

Te természetesen úgy látod, hogy szoros volt a kapcsolatotok és mindent megtettél érte (jellemző az elvált szülőkre), de ezt a gyermek is így látta?

Az nem jutott még eszedbe, hogy a gyermek életének ebben a szakaszában keresd az okokat?

Itt a fórumon olvastam pozitív dolgot. Piciként az apja ellen lettek nevelve, kamaszként megismerték az apjukat és nagyon megszerették, vele is éltek.

Van erre pozitív és negatív példa is. Az biztos neked is kell érte tenned, hogy a lelküket megérintsd.

Sziasztok

Van valakinek tapasztalata ebben a témában? Sajnos 2 éve nem láttam a gyerekemet. Ellenem fordította az enyém és annak párja. Van olyan, akinek ez a végén pozitívan végződött?