Szorongásos problémával küzdő anyukákkal szeretnék beszélgetni. Hogyan éli meg ezt a pici gyerekünk? (beszélgetés)

Bucókának igaza van. A Cipralex sem hat azonnal. Az első 2 hétbe rosszabbul lettem. Eljutottam oda, hogy meg akartam halni. Mivel nem vettem be a Rivotrilt (mert teljesen kiütött), nem volt semmi ami tompította volna a rohamaim alatti érzéseimet. Akkor mentem vissza a dokihoz és elmondtam, hogy rettegek a gyógyszerektől, rettegek, hogy függő leszek és sokkal rosszabbul vagyok. Akkor írta fel a Xanaxot, attól nem voltam álmos és nem ütött ki. Napról napra jobban lettem. Látványos volt a javulás a két gyógyszerrel. 2 hónap múlva panaszmentes voltam. És ahogy jobban éreztem magam úgy csökkentettük a Xanax adagját. a 3. hónap végére már nem kellett egy szem sem. Csak a Cipralex maradt. Amit a 6. hónap végén 1 hét alatt letettem.

Tudom mennyire félsz a gyógyszerektől, mert én is féltem. A doki szerint aki fél, hogy függő lesz, soha nem lesz az. Mert a félelem erőt ad ahhoz, hogy legyőzze magát és simán leteszi a tablettákat. Nekem is sikerült. Neked is fog, csak végig kell csinálni a egy terápiát és nem szabad hetente váltogatni.

Hogy a lányom mit érzett ebből? Nem tudom pontosan, hogy mennyi volt az én állapotom, és mennyi a trauma, hogy bölcsibe került és folyton beteg volt, csomószor szúrták a fülét, kórházban voltunk, millió gyógyszert be kellett venni.

Igyekeztem, hogy ő ne érezzen semmit, de emlékszem többször kérdezte, hogy miért vagyok szomorú. Pedig én úgy éreztem vele mindig mosolygok. Arra az időszakra, meg nem is emlékszem, amikor meg akartam halni.

Aztán jött a nyár, nem dolgoztam, a lányom se ment bölcsibe. és ez egybe esett azzal az idővel, amikor kezdett hatni a gyógyszer és én is jobban lettem. Akkor a kislányom is kivirult. de, hogy a bölcsi kihagyása, vagy az én javulásom miatt azt nem tudom.

Minden esetre azt javaslom, keress egy jó dokit, csinálj végig egy gyógyszerrel 3 hónapot és rendbejössz. Meglátod. Ne juss el oda, ahová én.

Így nem lehet egy életet leélni.

Én meggyógyultam és boldog családban élek újra. Neked is sikerülni fog!!!!!

Én már meggyógyultam. Leírom a történetem, hátha segítek valakinek.

4 éve született a kislányom. 1 napos korában úgy vitték el a kezemből, hogy búcsúzzak el tőle, mert nem biztos, hogy élve látom még. Ott kezdődtek a bajok. hála Istennek, meggyógyult és egészséges nagylány már. De akkor jelentkeztek az első rohamok, mikor hazavittük. Esténkét halálos félelem fogott el, és nem tudtam mitől félek. Ha épp felsírt a lányom, akkor meg épp el nem ájultam, összeugrott a gyomrom és nem kaptam levegőt. Anyu és a Párom mellettem álltak és 1 hónap múlva már jól voltam. Azt hittem vége.

De 2 éve elveszítettünk 2 babát egymás után. Az egyikről 12 hetesen derült ki, hogy 3 hete meghalt, a másik 6 hetesen hagyott itt. Innét sírógörcseim voltak folyamatosan. Ráadásul vissza kellett mennem dolgozni, a lányom bölcsiben. Nagyon rosszul viselte. Folyton beteg volt, szurkálták. Kikészültem. Egy idő után már úgy éreztem nem abban a világban élek, ahol a többiek. 20 kg-ot fogytam 2 hónap alatt és olyan gyomorfájdalmaim voltak, amik egy percre se múltak el. Volt gyomortükrözéstől hasi CT-ig minden. Míg végül Affektív szakrendelésre küldtek, ahol pánikbetegséget állapítottak meg. Cipralexet, Rivotrilt írtak fel. A R.-tól aludtam és szinte nem voltam magamnál. Nem mertem bevenni. rettegtem, hogy gyógyszrefüggő leszek. Akkor írták a Xanaxot. 2 hónap alatt helyrejöttem, pedig zárt osztály szélén álltam. 6 hónapig szedtem gyógyszert. Azóta jól vagyok, és van egy 1 hónapos kisfiam.

Bocsi, hogy hosszú voltam. De van fény az alagút végén. :)

Csak meg kell találni a megfelelő segítséget.

Értem amit írsz,nekem szerencsém volt a terhességemmel mert minden rendben volt,viszont fél évre rá anyu halt meg váratlanul(elaludt este és nem vettem észre,reggel nem kelt fel)és nem mertem elmenni sehová sem.

Nekem is állandóan hasmenésem volt ez mistt és hányingerem meg ha beültem az autóba hogy megyünk valahová akkor elszorult a torkom és szédültem.

Most már odáig eljutottam ,hogy nem vagyok ideges ha megyünk valahová és a kicsivel is el merek indulni hosszabb útra nem vagyok idegbeteg előtte.

Kicsit izgulok de tudom kontrollálni.

Tavaly szeptemberben elkezdtem egy sulit és úgy indultam neki,hogy nem mertem felszállni a buszra mert féltem rajta (nem akkor ál meg amikor én szeretném és ha rám jön a hasmenés?) Nem volt egyszerű de átjutottam Szegedre és a vizsgám is sikerült meg nem volt probléma akkor sem amikor átmentem és ott voltam a suliban.

Ayukám depressziós,pánikbeteg volt és az mindíg nagyon erősen bennem van ,hogy nem akarok az ő sorsára jutni.

Igyekszem erős lenni és szerencsére a férjem is mellettem áll.

Mostanában pedig az apámmal küzdök,azt hiszi ,hogy én is olyan vagyok mint anyu és engem is eltaposhat és ,hogy úgy ugrálok ahogy neki tetszik. De ez nem így van így igyekszem megint erős lenni és pont ez miatt nem beszélünk egymással. Mert nem hagyom magam. Hát ez van. Most ezzel kell megküzdenem és azzal,hogy eladjuk a házunkat mert anyagilag már nem győzzük,csak hát akkor ennyi ideggel és egy kisgyerekkel menjek albérletbe és az eddigi 5 év mind hiába volt és hiába volt saját házunk ha nem tudjuk eladni akkor mehetünk az utcára. Még ha ketten lennénk azt mondom tök mindegy de itt van a kisfiam is és nem akarom ,hogy olyan szar gyerekkora legyen mint nekem 11 éves koromtól kezdve.

Jajj ez már átment panaszba. Ne haragudj nem akartam a nyakadba zúdítani a gondjaimat csak elmeséltem ,hogy mostanában meg ezért vagyok ideges.Remélem egyszer vége lesz és nem kell tovább idegeskednem. Légy erős :)

Szia

Nem mondtam neki , hogy már nem hatásos...annyira jó volt, h kibillentett abbol a nagyon mély állapotból.Szóval konkrét választ nem tudok neked adni,de azt tudom, hogy nagyon sok embernek segitettek már ezzel a módszerrel.

Az a baj,hogy akinek már nagyon súlyos gondjai vannak,annak szerintem már a kineziológus nem tud segiteni.Ha már az egész életviteledet befolyásolja a betegséged,akkor a kineziológus sztem (magába) nem segit.Bár ez saját vélemény.

Én is nagyon gyógyszer ellenes vagyok amúgy.Soha nem szedtem semmi nyugtató se semmi mást.Ezt a dokinőnek is elmondtam h mi ezzel a szitu,mivel nekem először felirta a citopramot (hangulatjavitó) meg mellé irt xanaxot,a xanaxtól olyan rosszul voltam, hogy azt hittem nem élem túl.Megmondtam , hogy én azt nem fogom szedni.Igy maradt a napi fél szem citopram.Meg a mozgás,jóga...és 3 ember segitett még anyum,apum meg barátom.És igy sikerült őszintén szólva nagynehezen kimászni belőle.

Miért,amúgy te hol laksz ha szabad tudni?

Lehet, hogy van más kineziológus is a környéken , nem?

sziasztok!Nekem van egy 5 és fél éves kislányom.Nekem hasonló dolgaim voltak,mint a fórum indítónak.Egészen a szülést követöen 3 teljes évig.Persze én ezt akkor még nem is gondoltam,hogy a környezetem észrevette.Aztán még tetézte a bajt ,hogy azt gondoltam,hogy nekem mindent tökéletesen kell csinálnom a háztartásban ,a gyerekkel is egész nap foglalkozni akartam,és azt gondoltam,hogy csak akkor leszek jó anya,ha mindig velem van.Nem mertem senkire rábízni,azt hittem,hogy más nem tud úgy vigyázni rá ,mint,ahogyan én.Állandóan rettegtem.Sokat sírtam,mindig fáradt voltam.Azt éreztem,engem nem ért meg senki,és nem szeretnek.Azután az egyik beszélgetést meghallottam,amit rólam folytattak a családtagok.Ők nem tudták,hogy hallom.És rájöttem,hogy nagyon gáz vagyok.Persze a dolog ennél azért kicsit hosszadalmasabb,és fájdalmasabb volt,de nem akarom itt szaporítani a szót.A lényeg,elmentem egy pszichodráma tanfolyamra,és itt a multbéli sérelmeket sikerült feldolgozni.A rossz történéseket felülírni.Volt olyan csoporttársam,akinek újrakellett születni,ahhoz,hogy az élete és az emberi kapcsolatai ,ismét rendbejöjjenek ,stb...

Egy évig jártam,és mára ismét dolgozom,a csemetémet már nem rettegve bízom másra.Vannak saját programjaim.Nincs hasmenésem,és a gombóc is eltűnt a torkomból.Én ezt a fajta módszert,csak javasolni tudom mindenkinek!!!

Ez nem egy terápia!Havonta egy szombatot vett igénybe.ha valakit érdekel ,akkor írjon!

Ha megengeditek én is hozzászólnék,bár nekem nincs se pici se nagyobbacska babám.:) De nekem ugyan ez volt a problémám 1 éven keresztül.Eleinte nagyon szédültem,mindig izgatott voltam, nem birtam koncentrálni..elkezdtem pszcihologushoz járni,nemigazán éreztem h segitett volna,hülyének éreztem a helyzetet,túl felszines dolgokat próbált nekem elmagyarázni,nevetségesnek találtam.Pszcihologust követte a kineziológus,nem tudom hallottatok-e már róla v sem?!Velem első alkalommal csodát tett..mint ha egy halottat ébresztettek volna fel,de ahogy mondani szokás "Minden csoda 3 napig tart" ... elmúlt ez a nagy felemelkedés is,és szinte ugyan abba az állapotba süllyedtem vissza.Elmentem még 2 alkalommal ,de akkor már szinte semmi hatása nem volt, nem tudom miért,de semmit nem éreztem.

Ezután megint eltelt egy kis idő..egyre rosszabbul lettem..nem ettem nem ittam.. nem birtam kikelni az ágyból,teljesen összetörtem.

Végül 2009.február környékén...elmentem egy nagyon jó pszcihiáterhez,ha jól emlékszek,már első alkalommal megállapitotta, h generált szorongásom van...nah mondom oké,legalább már tudom h mi a konkrét bajom,és tudok küzdeni ellene,sose volt akaraterőm...de akkor éreztem h győztes ként fogok kijönni a dologból. 3 dolgot kért,h amit felir gyógyszertabból minden nap fél szemet vegyek be,irjak naplót a minden napi dolgaimról,és mozogjak (minden nap,kifulladásig)Megigérte, h 3 hónap..és vissza kapom a régi életem.Mindent megtettem, jó kislány módjára mindent ugy csináltam ahogy kérte!!Kb 1.5-2 hónapja voltam nála utoljára,akkor megbeszéltük, h levizsgázok..és abba hagyhatom FOKOZATOSAN a gyógyszert,háát én hülye fejjel elkövettem egy hibát..és több napon keresztül nem vettem be,haláli rossz volt...utána megint szedtem kb 1 hónapig minden nap a fél szemet h vissza álljon a szervezetembe.100 szónak is egy a vége,hétfőn volt 2 hete h már nem szedek gyógyszert:)És teljesen jól vagyok:)

Húú naon hosszura sikeredett,elnézést mindenkitől...de szerettem volna részletesen leirni.

Lényeg hogy a lelki dolgokba a kineziológus segit,emelett mozgás,ami leköti az agyat, jahh.és jógára is jártam,az is naon jót tett.:)

Ha vkinek lenne kérdése nyugodtan irjon :)

Szia!

Nekem egy 2,5 éves kisfiam van,sokszor nekem is vannak idegi problémáim szerencsére ő még ebből nem vesz észre semmit mert vele azért szépen viselkedek. Nehogy dühkitörés legyen belőle. Persze ha sokat rosszalkodik akkor egy kissé felemelem a hangom és ennyi de amúgy vigyázok rá. Én egyébként meditálni szoktam és jógázni. Nézz szét a neten rengeteg letölthető meditáció van. Amikor a kicsi elalszik ebéd után akkor bedugom a fülem a lejátszóval és már hallgatom is. Nagyon sokat jelent nekem mert gyorsan megnyugszom tőle és mondjuk én hiszek is benne biztos ez is hozzájárul,hogy nekem bevált.

Ha meg nagyon kész vagyok akkor bőgök egy sort de nem a gyerek előtt.

Pszihológushoz nem mentem sosem igyekeztem magam megoldani a helyzetet,eddig elég jól sikerült.

Ha esetleg már nagyon feszült vagy én még szoktam néha bekapni egy szem SEDATIF PC nevű homeopátiás bogyót. Nekem ezek váltak be :)