Szorongás, pánik, megőrüléstől való félelem-van kiút? (beszélgetés)

Igazából nem tudom mennyire számít, hogy anonim, vagy nickname, de hálás volnék, ha megosztanád velem a tapasztalataid. A nicknevem NoM2023, lényegtelennek találtam feltüntetni. :)

A történet pedig amit leírtam… bárcsak egy könyvből idéztem volna, amit valaki csak úgy kitalált, de ez bizony a valóság.

Ezer hála előre is, ha megosztod velem/velünk a Te tapasztalatod!

Túl vagyok mindenen, tudom miről beszélsz.

Ne haragudj, hogy részletesen nem írom le a problémáimat, de én az anonim néven indított fórumokban sosem bíztam.

Bár ez nem úgy tűnik, mintha passzióból született volna, de én akkor nyílnék meg, ha te is vállalnád az irományod a nickneveddel.

Igen, minden amit leírtàl nagy igazság, és pont emiatt rettegek a bogyók szedésétől, viszont jelenleg úgy érzem nincs más utam. 7 év nagyon hosszú idő, teljesen elvesztettem az azelőtti önmagam. Feltártuk már a történéseket, már az anyaméhben kezdődött ez az egész, nem tervezett gyermek voltam, valahogy ezt érzékelem a mai napig is. Plusz egy szörnyű párkapcsolat, ami bántalmazó volt 5 évig, miután vége lett, azután kezdődtek ezek a tünetek. Ezeken dolgozom már a pazichoterapeutával évek óta, megérteni, elfogadni, stb.

A családom támogat, amennyire tud, de nincs átható szeretet, vagy segítés részükről, ezt szintén elfogadtam. Van 2 nagyon jó barátnőm, ők viszont mindenben segítenek, velük sokat tudok nevetni, igyekszünk időt együtt tölteni, de nekik már családjuk van, úgyhogy ez ritka. Hobbim sajnos nincs, a sportra próbálom rávezetni magam újra, sétával kezdem, aztán igyekszem majd komolyabb vizekre evezni, hogy rendszeres legyen a mozgás az életemben. És igen, teljesen bekebelezett a szorongás érzése, és értéktelennek érzem magam, elzárkóztam szinte mindentől.

Az új kapcsolatra nagyon igyekszem koncentrálni, és leküzdeni a “teher vagyok” érzést. Ha vele vagyok, nagyon meg tud nyugtatni, és elrepül az idő. Kb. ennyi :)

A munkahelyemről annyi, hogy hatékonyabban tudok itthonról dolgozni, mert bent az irodàban folyton azon aggódom, hogy ha ott leszek rosszul, az mekkora szégyen…

Kijelenthetjük, hogy nem vagyok egyszerű eset.

Nem, nem voltam ilyen helyzetben, bár pánikrohamaim voltak és vannak ritkán, de nekem teljesen más miatt.

Nekem akkor van, ha valakivel, akit kedvelek/szeretek, történik valami.

Veled kapcsolatban azt gondolom, hogy nagyon ráérsz, ilyeneken agyalni.

Szerintem, nem pszichológusra van szükséged, hanem arra, hogy elfoglald magadat. Sport, szórakozás, ismerkedés, hobby, stb., mert így nem lenne időd olyanon gondolkodni, amit teszel.

Van kialakulóban egy kapcsolatod, próbálj meg erre összpontosítani és a szabadidődet ne azzal töltsd, hogy a megőrülésen gondolkodsz.

Mindenkinek lehetne ilyen állapotban, amibe bele is őrülhetne, de még is meg tudjuk csinálni, hogy ne ezt tegyük.

Ez kb. olyan, mint az éveket visszafelé számolni. Ha mindig azon agyalnánk, hogy már csak kb. 10 évem van hátra, akkor abba simán bele lehetne őrülni.

Fiatal vagy! Van munkád (én a helyedben bejárnék, hogy ne otthon egyedül pörögjek ezen a témán, hanem a kollégák között mással foglalkozzak), van hol laknod, stb.

Próbáld meg magad lefoglalni mással.

Tudom, azt fogják mondani itt sokan, hogy könnyű ezt mondani, de hidd el! nem a gyógyszer kapkodása a megoldás erre.

Azon kívül, hogy a megőrülés miatt szorongsz, mi a problémád? Miért szorongsz? Mi okoz akkora gondot, hogy belehajszold magad ilyen állapotba? Mitől alakult ez ki? Mi történt 7 évvel ezelőtt, amikor kezdődött? Mit gondolsz magadról? Elégedett vagy a külsőddel, a viselkedéseddel? Miért nem mersz kimenni az utcára? Mit gondolsz ilyenkor, mi fog történni?

Mit szoktál csinálni a szabadidődben? Hogy állsz az ismerkedéssel? Vannak barátaid? Mit szólnak ehhez a szüleid, családod? Nem tudnak kibillenteni ezekből?

Barátnőd van? Szoktál vele beszélgetni erről? Mit mondanak neked, ha elmeséled az érzéseidet?

Szoktál vidám lenni? Ha igen, akkor milyen helyzetben?

Sziasztok!

Szeretnék tapasztalatokról olvasni, egy kis erőt gyűjteni igazából. 28 éves vagyok. Tudom, sokakat érint a szorongás és pánik téma. Az én történetem eddig:

7 éve jött az első jel, rosszullét a buszon, majd autóban, majd a munkahelyemen, ahol már évek óta dolgoztam, és nagyon rosszul érintett az egész hely közege. Akkor még nem tudtam, hogy mi ez, csak egyszerűen szörnyen éreztem magam, nem tudtam nyelni, enni, lefogytam 10 kg-ot, 45 kilós voltam, amikor azt mondtam oké, itt lépni kell, 2019 novemberben felkerestem a helyi sztk-s pszichiátert, aki rögtön megállapította, hogy pánikzavarom és generalizált szorongásom van. Scippát kezdtem el szedni, mellé javasolt Frontint, de képtelen voltam rávenni magam, hogy azt beszedjem, úgyhogy valahogy túléltem a Scippa rászokás tüneteit. Egy évig szedtem, ezalatt nem történt semmi pozitív változás, rettegtem kimozdulni, utcára menni, boltba járni, stb. Lett egy új munkahelyem 2020 tavaszán, nagyon nehéz volt megbirkóznom saját magammal, de viszonylag helyreállt a dolog bennem, és tudtam dolgozni járni. Aztán 2021 januárjában felmondtam ezen a helyen bizonyos okokból kifolyólag, ami tényleg lényegtelen, és tavasszal rátaláltam egy pszichoterapeuta-talpreflexológusra, akihez azóta is járok. Ő segített lejönni a Scippáról, helyette bevezettük a természtes gyógymódokat, pl citromfű tea, meditációs gyakorlat a beszélgetés végén, mindent kibeszéltem magamból, és tényleg sokat segített valamennyire EDDIG. Bár az utazási képtelenségem egyáltalán nem múlt el, és igazából kisebb szinten de a mindennapi szorongásom is megmaradt, azért tudtam normál ember módjára működni. Itt jön a vészesebb rész… fogalmam sincs, hogy miért, mi váltotta ki, mitől alakult ilyen rosszá, de januárban egyszercsak a semmiből jött egy szorongásos roham, itthon voltam, és elfogott a mi van ha megőrülök érzés? Annyira ijesztő volt, sosem éreztem ahhoz hasonlót, és hosszú napokig bennem volt ez az erős szorongató gondolat, hogy de tényleg meg fogok őrülni?! Elmondtam ezt a pazichoterapeutának is persze, de ő nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget, “rajtam múlik, hogy megőrülök, vagy sem, és ha szeretem magam, és mindent jól csinálok, akkor egészséges leszek”.

Rendben, épp írom ezt az irományt itt nektek, tehát valószínűleg nem őrültem meg.😄

Elkeseredettségemben viszont a héten felkerestem egy pszichiátert, aki kikérdezett mindenféléről, kellett kitöltenem teszteket a szorongással kapcsolatban, és írt fel Scippa 10 mg-ot, amit ugye fokozatosan kell felépítenem, illetve Helex SR 0,5-öt. Reggel Scippa+Helex, este csak Helex. Különösebb változást nem érzek még, 3. napja szedem őket, általában délutánra érkezik egy ilyen fáradtság érzésem, amikor szívesen aludnék egyet, de semmi extra, pedig rettegtem, hogy majd kiüt vagy bármi. Jelenleg a munkáltatóm megengedte, hogy itthonról dolgozzak. Igyekszem beleszőni a napjaimba a pozitív megerősítéseket, elmenni sétálni, van alakulóban jópár év kihagyás után egy főnyeremény férfiúm, aki eddig hősiesen elviseli a szorongásom, és itt vannak a gyógyszereim, mégis totálisan kétségbe vagyok esve, hogy leszek-e újra “normál”, vagy ez már sosem fog elmúlni?

Nos, ki jár(t) hasonló cipőben? A fő, ami számomra a legijesztőbb tényleg, az a megőrüléstől való félelem, és hülye gondolatok, amik megijesztenek (pl hogy bántani fogok valakit, vagy valami hülyeséget csinálok) Totálisan el vagyok keseredve… Várom a történeteiteket, javaslatokat, bármit!