Szorongás, idegesség - szex (beszélgetés)

Az a baj, hogy nem tudom, hogy "jár-e" a pszichológus tb alapon. Vagy az olyan is... ?

A mással vigasztalódás nem jöhet szóba, mert szeretjük egymást, és vele szeretnék boldog lenni. Sokszor persze egy szexi fiút levetkőztetek a szememmel és éjszakánként szexszel álmodom, de attól nekem még ő kell. :)

Nem ismerek pszichológust, még nem volt szükségem rá,de a barátodnak mindenképpen kellene. Szerintem az orvosotokhoz kellene elmenni elsőként és ő ajánlani fog szakembert, remélhetőleg nem a saját költségetekre, mert egy (egyszerű) pszichológus 7000ft/óra Évekig is tarthat, annak viszont nincs értelme, ha aztán meg azért dolgoztok...

Minden hosszú kapcsolatban élők sok dolgon mentek át, többek között én is és azt hiszem erős akarattal, mindent meg lehet együtt oldani! Az viszont, hogy ilyen "silány" legyen a szexuális élete valakinek, más miatt, az nagyon gáz... szerintem addig vigasztalódhatnál e mód mással! "Csak szex és más semmi...!" ;)

Igen, olykor sikerül leküzdeni a gátlásosságomat, de ehhez nekem az kell, hogy a másik közeledjen felém, magamtól nem állok le csevegni senkivel. Majd ha érdeklek valakit, odajön... :-(

Van párom, igen, bár nem élünk együtt, de szinte minden szabadidőnket együtt töltjük, mások szerint olykor túl sokat is vagyunk egymással. :-)

Tehát néha úrrá tudsz lenni rajta?

Párkapcsolatban élsz?

Én is szinte ugyan ilyen vagyok, mint az említett férfiú... :-(

De azért próbálok rajta urrá lenni és azért szokott is sikerülni.

Köszönöm!

A segítség annyit is jelenthet, hogy valakinek volt hasonló és pl. ilyen és ilyen orvoshoz fordult, szóval nem zárkózunk el a dokitól.

ez nagyon súlyos probléma, nem hiszem, hogy laikusoktól megfelelő segítséget kap, én ajánlom, hogy keressetek egy szakembert, mert ezek a problémák, csak mélyülni fognak.

kitartást a párodnak, és neked is.

Elég nagy problémám van. A párom sajnos úgy néz ki, hogy már-már mániákusan szorongó. Nagyon visszahúzódó, bár saját környezetében (pl. család, barátok, vagy velem) nagyon szórakoztató, központi figura. Idegen környezetben viszont nagyon visszahúzódó. Ez azért van, mert fél, hogy kinevetik, hogy hülyeséget mond, egy ideg az élete, hogy ne szóljon hozzá senki, mert fél, hogy felsül, meg egyáltalán, hogy rá figyel akkor mindenki. Évekbe telik, míg ez átalakul nála, és akkor végre feloldódik és tud "normálisan" viszonyulni az illetőhöz. De pl. a munkahelyén másfél éve dolgozik, és még nem jött az el, hogy ne stresszesen menjen dolgozni, vagy félelemmel, hogy aznap milyen "szereplések" várnak rá.

De persze a nagy gondom nem ez. Hanem annyira fél a visszautasítástól, vagy attól, hogy elront valamit, attól, hogy neki kell tennie valamit, hogy a szex sem megy már nekünk sajna. 5 és fél éve vagyunk együtt. Az elején távkapcsolatunk volt két évig és általában én kezdeményeztem. De az elmúlt 3 és fél év az azzal telt, hogy ő nem mer kezdeményezni, én meg már megalázva érzem magam és én meg már nem akarok kezdeményezni.

Az évek alatt kiderült, hogy a szorongása miatt képtelen önmagát adni szex téren, fél, hogy elbénáz valamit. Kéthavonta egyszer jó, ha összejön a szex (27 évesek vagyunk!!!), pedig nagyon szenved a szexhiánytól, de majd megőrül, mert képtelen kezdeményezni, ha pedig én kezdeményezek, akkor meg nem tudja elengedni magát. Évek óta ez az egyetlen konfliktus közöttünk, de ez olyan szinten rányomja a bélyegét a kapcsolatunkra, hogy sokat veszekszünk miatta. Sokat szorong és idegeskedik, mostanában már elkönyvelte magát "nem normálisnak" és életképtelennek tartja magát. Ő is tudja, hogy ez nem normális dolog, de képtelen változtatni, úgy érzi, hogy ez nem elhatározás kérdése, hanem ez egy "defekt", amin nem tud változtatni, pedig nagyon szeretne.

Elnézést, hogy hosszú voltam, de már az jól esett, hogy leírhattam. Ha valakinek van hasonló tapasztalata, vagy jó módszere/orvosa/bármije erre a problémára, örömmel várnám.

Köszönöm!