Szoptatási nehézségek megoldásának trükkjei (beszélgetés)

Én 2 gyermeket szoptattam sikeresen. Az első gyereknél szigorúan betartottam a 3-4 óránkénti evést. Keveseb is volt a tejem,,,sokat sírt a gyerek, bár gyarapodott. Tápszert sosem kapott, de 3 hónapos korától már egy kis almapürével pótoltam. 10 hónapig szopizott.

A 2. babámnál igény szerint szoptattam, ez azt jelentette, hogy ha nyűgös volt, akár másfél óra múlva is cicire tettem. Persze nem non-stop! Azért próbáltam a 3 óránkénti etetést betartani, csak nem olyan görcsösen, mint előtte. Ő majdnem 8 hónapig a tejen kívül nem kapott mást, és 12 hónapig szopizott.

Én alkmentes sört és Lactoherb teát ittam napi 2-3 litert. Reggel lefőztem a teát, így láttam egész nap, hogy mennyit iszom.

Sztem ami még nagyon fontos, és nem írja a cikk: az egyik legfontosabb dolog, hogy nem szabad stresszelni! Nyugalom, nyugalom....semmi idegeskedés!

Most várom a 3. babám, a 37. hétnél tartok, most is az igény szerinti szopizást tervezem, remélem nem lesz semmi gond.

Dehogy, nem vesszük annak, de ez egy olyan téma, meg a gyerekek is, amihez mindenki ért. Az is akinek nincs. Sok berögződött reakció van, ezért reagál mindenki a saját tapasztalata alapján.

És továbbra is azt mondom, biztosan igazad van, és a szoptatás egyszerű, ha minden rendben van. Ha egészséges vagy. Mert én pl hiába tettem gyakran mellre a picimet, ha elértem is, hogy szívja, nem lett több a tej. Nem is voltam rendben, csak nem tudtam róla. És még hányan nem tudnak róla, és nem megy a szoptatás, és görcsölnek pont amiatt, mert azt hallják, a szoptatás egyszerű, kereslet-kínálat stb....és vádolják magukat, hogy nem jó anyák, mert biztosan ők a hibásak, ők rontanak el valamit. Holott ez nem biztos.

Van, aki azt mondja, hogy stresszelt, és ezért csökkenni tudott a teje, de pl a sógornőm olyan szinten stresszelt, hogy én még ilyent nem láttam, egy görcs volt az egész nő, és egy tejcsárda volt. Szóval, nem működünk ugyanúgy. Mindenki mindenre máshogy reagál.

Remélem én sem voltam hosszú.

Még csak annyit, hogy nekem mondjuk szirénaként hatott a fejemben, amikor a legelső szopinál már azt láttam, hogy az újszülött lányom nem képes elég nagyra kinyitni a száját. Totál analfabéta voltam még az egész témához, de annyi felrémlett a korábbi tanulmányaimból, hogy ez azért mindenképp baj... Az egészséges babáknak tudniuk kell szopizni, legalábbis képesnek kell lenniük magára a mozgásra, még ha nem is szopnak eleinte elég ügyesen. De az enyém nem tudott még rákapni se, nemhogy erősen szívni... Ez volt az első szopis problémánk, és az első jele annak, hogy a gyerekem nem egészséges. Nem is lett az, középsúlyos idegrendszeri oxigénhiányt szenvedett el még a pocakban a köldökzsinór miatt. De ez csak utólag derült ki.

Szóval én ebből (is) kiindulva minden ilyen esetben azt mondom, hogy ha egy baba nem tud szopni, ott valami gond van. Vagy anatómiai probléma, vagy valamilyen kábító anyag, vagy rossz szülési élmény, vagy előzetes beetetés... bármi, de valami biztosan. A babának ösztönös reflexe a szopás és ha nagy gondja van vele, azzal mindenképp foglalkozni kell. (Persze ma már én is "okos" vagyok; de akkor minket is csak a véletlen mentett meg, mert valaki a kezembe nyomta azt a bizonyos bimbóvédőt...)

De a tapasztalat megvan, és igyekszem is átadni más anyukáknak, hogy figyeljenek rá, ha ilyet látnak.

Nekem is elég sok gondom volt a szoptatással, igaz, eddig csak az első gyereknél. Szóval tudom, miről beszéltek. ;) Nem vagyok laikus, se szoptató anyukaként, se szakmabeliként.

Én is megtettem anno mindazt, amit egyébként nem javasolt: időhöz kötötten szoptattam, méregettem, tápszerrel pótoltam, üveget adtam, játszócumit adtam, bimbóvédőt használtunk és nem nagyon mertem rögtön felvenni a gyerekem, amikor sírt, nehogy elkapassam... Nem csoda, ha pár hét után nekem is komoly tejgondjaim voltak. (Vagy legalábbis én tutira vettem, mert nem tudtam pl. azt sem, hogy a lapos mell nem egyenlő a kevés tejjel..)

Próbálkoztam én is ezerfélével, fejtem, szoptattam+pótoltam, aztán csak üvegből adtam a lefejt tejet, ettem-ittam mindenfélét, amit ilyenkor lehet... de egyik se vált be teljesen. Elsősorban mondjuk nem azért, mert a módszer maga nem volt jó (elvégre lehet pl. szoptatás mellett tartósan pótolni), hanem azért, mert én nem voltam ezzel elégedett. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy nem megy, mindenképp szoptatni akartam. És csak szoptatni, minden egyéb plusz macera nélkül.

Aztán ilyen-olyan kerülőutakon végül eljutottam a szakemberekhez és a szakirodalomhoz. Még így is sok időbe telt, amíg képes voltam elhinni és főleg ki mertem próbálni azokat, amiket ők javasoltak. Elvégre minden, amit mondtak, szöges ellentétben volt azzal, amit én addig jónak gondoltam... De a sor végére be kellett látnom, hogy nincs más, a szoptatás tényleg "így működik". Tudom, ezen lehetne vitatkozni, hogy de akkor miért nem megy sok anyukának mégsem - de bárhogy legyen, a tejtermelés biológiai alapjai mindannyiunknál ugyanazok. Abban nyilván lehetnek különbségek, hogy pl. kinek mennyi tejmirigye van, mennyire érzékenyek a sejtjei a tejképző hormonokra vagy mikor jön vissza a menzesze (ami néha elvághatja a szoptatást)... De a tejet mindannyiunk teste ugyanazon a módon képzi és minden esetben a kereslet-kínálat elve szerint áll be a mennyiség. Vagyis a "szabályok" durván ugyanazok; és pont ezért sokat számít, hogy mennyire ismerjük őket.

Nekem szemszer óriási segítség volt, hogy megismertem ezeket az összefüggéseket, mert eleinte én se elégedtem meg annyival, hogy szoptassak igény szerint, vagy aludjak együtt a babámmal, vagy ne adjak neki inni. Tudni akartam, hogy miért lenne jobb, ha így csinálnám.

És a dolog lelki oldala sem volt könnyű, összesen 11 hónapig tartott, amíg rendbe tettem magam. Már régen jól szoptattam, volt elég tejem, nem kellett pótolnom, de még mindig nem voltam magabiztos. Úgy éreztem, nem ismerem eléggé a gyerekem, nem tudtam, hogy amikor reagálok rá, biztosan eltalálom-e, amit akar... Nem véletlen, hogy így alakult, mert pont az első hetekben, amikor össze kellett volna szoknunk, meg kellett volna ismernünk egymást, én minden másra figyeltem, csak őrá nem. Amit az első hetekben elhibáztam, utána majdnem 1 évig tartott újraépíteni... Szóval nekem is megvan a magam története. :)

Mindazt, amit korábban írtam, nem "ellenetek" írtam, remélem, nem is így veszitek. Egyébként is, nem nagyon ismerek olyan anyukát, akinek soha nem voltak szopis gondjai.. Sőt, a szakemberek között nem is találtok ilyet, mert csak azok vállalkoznak segítőnek, akik maguk is átestek a nehézségeken. Így aztán elég jól tudják, min megy át ilyenkor egy anyuka - de azt is tudják, hogy hogyan függenek össze a dolgok, mi mit okozhat és mi mennyire kockázatos.

Ha már cumizavar, a lányom 5 éves koráig cumizott (tudom, túl sok:), de ez sose befolyásolta a szoptatását. Ellenben az üveg már igen, de csak az első fél évben. Később már gond nélkül használtuk. A bimbóvédő pedig nálunk épp "muszáj" volt, mert a gyerekem hipoton volt, enélkül esélye se lett volna szopizni; de alapból ezt se az első között javasoljuk, mert megintcsak gondokat okozhat. - Szóval legtöbbször nem az van, hogy valamit "tilos" alkalmazni, hanem az, hogy bizonyos dolgokat érdemesebb később kipróbálni, mert más módszerek hatékonyabbak szoktak lenni, illetve kevesebb kockázatot hordoznak.

És ez a cikkre is igaz. Mindaz, amit a cikkíró leírt, teljesen korrekt, de ezt írtam is! Ezek közül bármi hatásos lehet. Mindössze arra szerettem volna utalni, hogy a megfelelő szopis gyakorlat nélkül ezek önmagukban nem szoktak csodát művelni. - Ha meg mégis, akkor legtöbbször jó a gyakorlat, csak valami egyéb kisebb akadály van, amiért nem sikerül a tejszaporítás.

Bocsánat, ha hosszú lettem. És remélem, nem bántottam meg senkit!

Nyugi, a tanácsok jók, aki meg nem élt át ilyen problémát, úgysem tudja milyen az.

És persze minden fejben dől el......én két dolgban biztos voltam, hogy normál szülésem lesz és tudok majd szoptatni. Illetve nem izgultam fel sem merült bennem, hogy nem sikerül.

Erre mi lett, sürgősségi császár és szoptatási probléma. Még császár után is boldog votam voltam, nem volt stressz, és úgy éreztem szoptatok, csak amikor 2 hét után még mindig foygott a gyerek, és lemértük mennyit eszik, gyakorlatilag nullát, na akkor elkezdtem aggódni. És én fejben azt hittem.....

Nem tudhatja senki, hogy másnak miért nem sikerül.

Az, hogy az én lányom nem nagyon akart szopni. Monjuk tejem sem nagyon volt, de alapvetően pl nem volt olyan, hogy azt mondják, akkor tegyemmellre amikor nagyra nyitja a száját. Soha nem nyitotta nagyra, csak sírt. 2 hónapig kanalaztam bele a tejet, amit lefejtem, mert azzal riogattak, hogy ha cumival kapja, nem fog szopni. MIvel egyre többet evett, és ez nem volt tartható, elővettem a cumisüveget. Másnap lekaptam a bimbóvédőt, és elkezdett szopizni. Aztán ki dobtam azt a sz@rt, és lám, megtanult szopizni. MOndjuk a tejem ettől még fogyott, de legalább eddig eljutottunk.

Szóval nem okozott nálunk zavart a cumi, inkább megoldotta a helyzetet.

Ha ezt olvastam volna mielőtt.... Sajnos én nem voltam ilyen szerencsés bár majdnem mindent végig próbáltam innen plussz meg egy kis golyót is amit mi gyurtunk (minden tej serkentő volt benne) - de nem vált be.

Ha összejön me egy baba, nagyon hasznos lesz a leírásod. :) köszi!

Gondoltam mikor nekikezdtem a cikknek, hogy lesznek, akik határozottan állítják majd mi a tuti. És hülye aki mindazt kipróbálja,maiket leírtam, mert csak ez vagy csak az, ami biztosan nôveli a tejet, vagy az tutira káros, stb.

Az első két gyereknél nekem se kellett semmilyen praktika a gyakori mellretételen kívűl, de a harmadiknàl eléggé megtapasztaltam milyen mikor ez nem elég. Milyen mikor semmi nem elég és próbálkozol mindenbe kapaszkodni, hogy sikerüljön. Nem azt állítom, hogy mindent egyszerre kell csinálni és csak akkor sikerülhet, hanem azt, hogy nincs tuti módszer. Én ezeket próbáltam ki és leírtam nekem végül mi segïtett. De ezt akár ki is hagyhattam volna, mert mindenkinek más az ami segíthet. Nincs tuti módszer ilyenkor. És biztosan van még számtalan más is amit nem írtam. Igen a fejés szerintem az egyetlen, amit minden mellett csinálni kell, de önmagában ez se segít mindenkinél. Mint ahogy nálam se.

De azt gondolom, aki nem került szembe ezzel a problémával, az nem tudja miről beszélek. Két gyerekem után én is szkeptikus voltam ezekkel.

A cumizavarrol nemreg bebizonyitottak, hogy csak mitosz - legalabbis egeszseges, idore szuletett babok eseteben.

Megkérdezhetem, hogy erről hol olvastál? Nagyon érdekelne.

Az én lányom középsúlyos hipotóniával született, nekünk is a bimbóvédő mentette meg a szopizást. Mi is azon kevesek közé tartozunk, akiknél tényleg indokolt és hatásos volt. :)

Kérdező, jó a cikked :), bár én szemszer inkább a szoptatási gyakorlatra helyezem a hangsúlyt. Osztom azt a véleményt, hogy ha EZ nem jó, akkor az egyéb csodaszerek se nagyon művelnek csodát.. vagy legalábbis nem tartósan. Ellenben a megfelelő gyakorlat minden egyéb nélkül is elég lehet, hosszú távon is. Főleg, hogy ezekről a galaktogoggumokról minden zugba eljut az információ, de az alapvető szopis összefüggésekről meg nem. :(

De ártani biztosan nem árt, hogy összefoglaltad ezeket a praktikákat, sőt. :) Sokszor már a tudat, hogy x bogyót bevettem vagy y teát megittam, segíthet, hogy az anyuka jobban szoptasson és ezáltal nőjön a teje. Amolyan placebo-hatásként.

Azért azt ne felejtsük el, hogy nagyon sok függ a tejmirigyektől is :)

Hiába a sok csodaszer, ha mondjuk valakinek kevés a tejmirigye...:)

De persze próbálkozni kell, nem szabad hamar feladni :)

Sziasztok!

Minden elismerésem, hogy ilyen sokan vagytok, akik nem adtátok fel!

A szopi (igény szerinti) valóban nagyon fontos!!

Elég tejci attól lesz, ha ürül a mellből, hisz akkor termelődik, ha ürül is. Kereslet kínálat elve alapján.

Amire jó odafigyelni, hogy a túl sok folyadékfogyasztás anyánál pont gátolja a termelődést, tehát annyit igyon a szoptató anya, amennyi oltja a szomját. Nincs előírt minimum!

Én is ittam sört, de alkoholmenteset. Isteni finomak pl. a citromosak és tényleg több tejem lett tőle.

Mindenkinek ajánlom.

AZ alkoholmentes sörrről van szó a tejnövelés érdekében, szerintem félreértetted.

Amúgy tényleg igaz, csak mítosz, ugyanis én bimbóvédővel tudtam szoptatni. 2 hónapig kanállal kapta a lefejt tejet, mert én is zat hittem...aztán meguntam, és cumisüveg. Na akkor tanult meg szopni védő nélkül.:)