Szoptatás helyett bűntudat (beszélgetés)
Nekem sincs tejem már kb 3 hétig volt! Csak azért vagy kiakadva mert a csapból is ez folyik!!!!
Nekem is a fülemben cseng a mai napig a nővérek mondata: anyuka menjen fejni!!!! Én uccsó nap elküldtem melegebb éghajlatra Te meg b@zd meg tanuld meg a nevem felkiálltással! Hogy miért?
2 napig piszkálták a gyerekemet mert mindig bealudt cicin, szerencsétlen meg ordított szerintük aluszékony volt!
Aztán végre elhitték nincs elég tejem!!!!!! Nehogy lelkiismi furdalásod legyen már!!!!!
Ne parázz és ne hagyd hogy egy ilyen hülyeség beárnyékolja életed legboldogabb napjait, sőt egy pillanatot is fölösleges ilyen negatívumokra áldozni!!!!!
Fel a fejjel!!!!!
A csecsemős nővérekről én is tudnék mesélni. Mikor átvitték a babámat a másik kórházba, kérdeztem, hogy mit csináljak gyerek nélkül? Fejjen anyuka fejjen, pofavágás, majd bezárja az ajtót az orrom előtt..., segítség semmi.
Nekem sem kellett több, én panaszt tettem a nőgyógyászomnál, hogy minősíthetetlen amit a csecsemősök csinálnak, illetve nem csinálnak.
Nekem az anyósom a gyerekorvos. Egyszer sem neheztelt rám. Azt mondta mindent megpróbáltunk.
De mástól megkaptam, hogy ez fejben dől el, BIZTOS nem akarsz szoptatni...
Húú,de ismerős :( A csecsemősök nekem is jöttek,hogy-hogy nem volt terhesség alatt előtejem,aztán a védőnő,hogy fejben dől el,na,anyóst meg hagyjuk :(
A gyerekorvosunk normálisan állt hozzá,a családom is.
Gratulálok a tesóhoz,nála engedd el a füled mellett a hülye megjegyzéseket,bár tudom,nehéz.
Nálunk nagyon durva volt, mert szülés utáni nagyfokú anémiám lett, ill. fiatalkori hormonproblémák miatt eleve csökkent tejmirigyállományom van.
A kórházban a csecsemősök szabályszerűen marokkal tépték a mellem, hogy nézzem meg, jön abból ne szórakozzak és tegyem mellre a gyereket. 2*50 perceket kínlódtam egyszerre, 3. szoptatás után ömlött a vérem. Közölték hogy ha ilyen béna vagyok, hogy még ez se megy, minek szültem gyereket. Kiborultam, szóltam az orvosomnak, hogy azért ezt már nem kéne, rájuk pirított, erre egy csaj volt, aki mondta, a szülés utáni 3. napon, hogy nézzük meg a géppel, hogy mennyi tejet tudok kifejni. Konkrétan 2 csepp jött cicinként. Akkor már ők is azt mondták és az orvosok is, hogy tegyem mellre a kisfiamat, de csak a közelség miatt, mert valószínűleg nem lesz tejem. Úgyhogy mi az első naptól tápszereztünk. 3 hós koráig fejtem, a napi rekord két mellből 10 ml volt. Akkor már a gyerekorvos is azt mondta hagyjam a csudába az egészet. Az egészségügyben tehát mindenki értette hogy nem nem akarok, hanem NEM TUDOK szoptatni.
A család részéről egyedül a férjem volt, aki mellettem állt, mindenki más hozta a szoptatós teát, meg tegyem mellre, hagyjam a tápszert majd beindul. Én meg csak bőgtem mint a hülye, magyarázkodni nem volt kedvem, hiszen egyszer már mindenkinek elmondtuk hogy mi a helyzet. Konkrétan 1 éves lett volna a gyerek, mikor az anyósom hozott egy könyvet a hozzátáplálásról, aminek a 90%ában azt boncolták hogy mennyire fontos az anyatej, és úgy is adta át a könyvet, hogy ajánlja figyelmembe amit az elején írtak, nem kellett volna feladni ilyen könnyen. A mai napig (2,5 éves most, és jön a kistesó) aki csak megkérdezte hogy mennyi ideig kapott anyatejet, ha válaszolok, úgy néznek rám mintha egy darab sz*r lennék az út szélén. Nagyon bánt, és tudom hogy a második gyereknél ugyanez lesz, de talán ott napi 20 mili is összejöhet, ha géppel fejek... bár a gyerekorvos szerint ha napi 400 mili tápszer mellé adok 20 mili tejet az kb nagy nulla, de lehet hogy ezt már csak azért mondta, mert látta hogy mennyire kínlódok és rá akart venni hogy hagyjam már abba önmagam ostorozását és kínzását. Az anyatejgyűjtőből ismerős gyerekorvos nem javasolta a tejet, mert nem választják szét korosztály szerint, így nem megfelelő egy csecsemő részére (4-5 hós babás anyukák teje teljesen mást tartalmaz, mint amire egy pár napos babának szüksége van, és a szoptatás folyamán is változik az összetétel, a leadott tej pedig általában a végén vagy az elején kerül begyűjtésre, és a szoptatás közepén termelődik a mindenféle jót tartalmazó teljes tej). Így az én kisfiam tápszeren nőtt fel. Soha semmi gond nem volt a hízásával, nem lett nagy a feje, nem kövér. Én pedig nem kötöttem ki pszichiátrián az önostorozás miatt, hogy milyen rossz anya vagyok.
Azt mondjuk sosem fogom tudni megérteni és elfogadni, mikor valaki saját maga akadályozza, hagyja abba, vagy nem kezdi el a szoptatást kényelmi és esztétikai szempontokból. Persze senki nem tesz különbséget. Nem szoptatsz? Sz*r vagy... sajnos én ezt tapasztalom minden oldalról. Sokszor még olyan egészségügyesektől is, akik nem ismerik a kálváriámat :(
Mit tegyél? Semmit, főleg bűntudatod ne legyen.Első gyerekem 2 hónapig szopott, a 2.gyerek 8 hónapig, a harmadik 3 hónapig.Én is megtettem minden lehetőt,a harmadik viszont úgy döntött,hogy neki finomabb a tápszer az üvegből.Akkor én is rossz anya voltam?
Ne félj,ugyanolyan szépen fel fog nőni,sok boldogságot a kicsihez!
attól még jó anya vagy biztos!:)
mindent megtettél...ez van van aki hónapokig évekig is tud szoptatni van aki egyáltalán nem és van aki csak rövid ideig...a baba ahogy írtad nyugodt...kiegyensúlyozott szóval nincs miért aggódnod..:)
Teljesen megértem,amit érzel.Már 1 éves a kisfiam,de még most is frusztrál,ha ezzel a témával jönnek.Mi 1 hónapot töltöttünk a kórházban,szintén reggel 8-tól este 8-ig 3 óránként etethettem.Nem sok tejem volt,pedig én is mindent megtettem,a kisfiam is szopizott volna erősen,ha lett volna mit:( Nem hiszem,hogy a kórházi bentlét volt az ok,mert volt nem is egy anyuka,akikből dőlt a tej minden stressz ellenére,de éjszaka tápszert kapott az ő gyerekük is cumisüvegből,és cumit is kaptak,hogy ne sírjanak.
Arra gondolj,hogy szereted őt,és ez a legfontosabb.A szoptatás körül kialakult hűhó,csak stresszeli azokat (köztük engem is),akiknek nem sikerült.Egy nővér mondta nekem a kórházban,hogy mindkét fia tápszeres baba volt,ma 186,190 magasak,mindketten diplomások.10-20 év múlva fog valakit érdekelni,hogy szopott-e vagy sem?!
Ahogy telnek az évek mindig más hülyeséggel fognak minket stresszelni.
Szeresd őt,ettől lesz jó a kapcsolatotok,nem a szoptatástól!
Gratulálok, nagyon aranyos a kis "Vigyori":))
Szerintem sem kell bűntudatodnak lenni, felejtsd el, nem a szoptatástól lesz jó anya az anya. Szereted, neveled és ez elég. Már az is igazolja, hogy jó anya vagy, hogy egyáltalán felmerült benned, hogy rossz vagy.
Azokban az anyákban akik valóban rosszak, soha fel sem merül ez, sőt általában arról vannak meggyőződve, hogy ők a legjobbak.
Ne legyen bűntudatod, ez nem old meg semmit. Sőt!
Azután, hogy kikerültünk a kórházból, sírtam heteken át. Lényegében csak víz jött belőlem, a gyermekem meg bömbölt. Beletelt 1-2 nap, míg kiírták a tápszert neki... Napi szinten együtt aludtam vele. Tulajdonképpen nekem volt szükségem arra, hogy érezzem a közelségét. Korán kezdődött a hozzátáplálás, később igazi zabagép lett belőle, de nem nagy étvágyú, ahogy az oldalamon látható is. Fogadd el a helyzetet, hiszen mást úgysem tehetsz. Örülj a gyermekednek felhőtlenül, ne keserítsd meg ezzel a saját életedet.
Tudod mit??? :) Te a babádra koncentrálj! :) Örülj annak, amid van!
A kötődés nem ettől alakul ki megnyugtatlak. Amolyan majomszeretettel szeretem az édesanyámat, aki sosem szoptatott, és ezzel nem vagyok egyedül.
Azzal pedig, hogy ki mit mond, pont nem kell foglalkozni. Azééé', mee' az ő gyerekük a legszebb, a legjobb, és már 3 évesen lefutotta a kis maratont és 6 nyelven beszél, miközben 3 hangszeren játszik? Felejts el! Rá se ránts! :)
Attól hogy nem tudsz szoptatni még lehetsz fantasztikus anya:)
Tedd a melledhez,érezze a bőröd miközben a cumisüvegből eteted-pótold szeretettel és testközelséggel és egy percig se bántson a lelkiismeret.Bántsa azt aki meg se próbálja szoptatni mert nem akarja.
Mikor a lányom született nem egy kismama már a kórházban borogatta a melleit hogy ne legyen teje:((((
Nem hiszem, hogy lesz, aki mást fog mondani! :)
Mi például ketten vagyunk testvérek. Engem elvettek az anyukámtól, és nem is láthatott. Nem is tudott rólam, nem mondtak semmi. Valami pszichopata volt az orvos a gyerekkórházban. Anyát már rég hazaengedték, engem nem. Ő csak sírt, elapadt a teje mire hazahozhatott.
A tesóm meg nem is akart szopizni.
Ritka jó kapcsolatunk van az édesanyánkkal, pedig a testvérem fiú. :)
Hidd el mindent megtettél azért,hogy legyen elég tejed.
Biztos nehéz lehet,de egy idő után amikor meglátod, milyen szépen fejlődik a kisfiad,talán szebbnek látod majd a világot!
Jó egészséget kívánok!
2011.07.22-én császármetszéssel megszületett a kisfiam. 4200 gramm, 60 cm. Két napos korában átvitték egy másik kórházba, tüdőgyulladás. Én állandóan sírtam. Négy napos volt, mikor engem kiengedtek, ekkor kezdhettem el szoptatni járni, naponta 5x engedett az orvos a műtét miatt. A kórházban kötelező a három óránkénti etetés, kötelezően odaadják neki a méretei alapján megállapított mennyiséget. Neki ez a mennyiség 70-80 ml volt. Nekem csak kb. 30 ml tejem volt, így kapott pótlást. 10 naposan hazaengedték, cumifüggő és kajafüggő lett. Megpróbáltuk leszoktatni a cumiról, amikor csak éhes volt, cicire tettem. Három hetesen a súlya stagnált. Állandóan sírt, alig aludt. Nem volt elég a tejem továbbra sem. A gyerekorvos azt mondta, mivel beteg volt, nem engedhetjük meg, hogy "éhezzen", marad a hozzátáplálás. Hat hetes koráig, szoptattam, majd tápszerrel pótoltam. Nyolc hetesen már ellenkezett, nem akart szopni, csak a cumisüveget akarta. A tizedik hétre tulajdonképpen elapadt a tejem. Ma 12 hetes. Végre kiegyensúlyozott, nyugodt baba. Mégis, szétszed a bűntudat, hogy rossz anya vagyok, amiért nem szoptatom már.
Szedtem homeopátiás bogyót, ittam háromféle teát, kétféle mellszívót is és szoptatós készüléket is vettem. Három liter vizet ittam. Minden egyes szoptatás után fejtem. Mit kellett volna még tennem? És most mit tegyek, hogy ne érezzem, azt amit érzek?